Albert Sándor: A tanítás/tanulás újraértelmezése

A 21. század a digitalizáció és robotizáció korszaka lesz, amely megváltoztatja az életmódunkat. Az okostelefonok után jönnek az önvezérelt okosautók. A robottechnológia és az internet forradalmasítja a közlekedést, a gyártást, a raktározást és áruszállítást stb. A Tesla vezére olyan autógyárat épít, ahol az autókat robotok fogják gyártani, emberi beavatkozás nélkül. Az Adidas sportszergyártó cég szintén teljesen automatizált gyárban gondolkodik. Megjelentek az első repülő autók, a drónok háztól házig szállítják a csomagokat. Egy teljesen új világ küszöbén állunk. Ha nem akarunk a vesztesei lenni, akkor az oktatásügynek mindenképpen reagálnia kell ezekre a kihívásokra és a jövő generációját fel kell készíteni a várható következményekre.

Az egyes technológiák, főleg az információs technológia (high-technology) innovációjának gyors üteme lényegesen megnöveli a termelés produktivitását és minőségét. Ezzel összefüggésben csökken az igény az alacsonyan képzett munkaerő iránt, nehezebben lehet prognosztizálni az egyes foglalkozások kapcsán az ismeretekkel és jártasságokkal szemben támasztott igények alakulását, s mindezek következtében – a jövőbeni foglalkozás szempontjából – teljesen értelmetlenné, hatástalanná válik a nagyon szűk specializációra való felkészülés. Tíz év alatt a napjainkban alkalmazott technológiáknak megközelítőleg 80%-a elavul, miközben ez alatt a 10 év alatt még mindig dolgozik kb. 80%-a azoknak az alkalmazottaknak, akik képesítésüket 10-40 évvel korábban szerezték. Az EU-ban évente kb. 10 millió (7%) munkahely szűnik meg, és megközelítőleg ugyanennyi munkahelyet hoznak létre. Egy év alatt átlagosan minden hatodik alkalmazott (kb. 17%) változtat munkahelyet, és minden nyolcadik (12,5%) teljesen más munkát vállal.

Az egész életre szóló foglalkozások lényegében kihalnak. Ezért az egész életre szóló foglalkozás követelményei helyett sokkal időszerűbb az egész életre szóló foglalkoztathatóság kérdése – vagyis foglalkoztatható lesz-e az adott egyén a munkaerőpiac különböző helyzeteiben és feltételei között, ill. életének különböző fázisaiban. Újra kell tehát értelmezni a tanítás/tanulás folyamatát, mert:

  1. rendkívüli mértékben felértékelődött a tudás szerepe, ezért /is/ komoly figyelmet kell szentelni a tanulás tanításának. A hatékony tanulás elsajátítása az egész életen át tartó tanulás egyik kulcskérdése,

  2. a digitális technika robbanásszerű fejlődésének következtében óriási mértékben megnőtt az információ mennyisége, ezért a diákoknak el kell sajátítani a hozzáférhető információk kezelését, ellenőrzését és hasznosítását. Újfajta készségeket és képességeket igényel a digitális eszközök (számítógép, mobiltelefon, tévé, videó, DVD-lejátszó stb.) kezelése is,

  3. egyre nagyobb teret nyer az e-learning (elektronikai tanulás). Az e-tanulás minden olyan technikát magába foglal, amelyekkel a tanulók információkat gyűjtenek az interneten keresztül, mégpedig azért, hogy valamit megtanuljanak, elsajátítsanak. Az e-tanulást a tanulók szabad döntése jellemzi. A tanuló maga dönti el, hogy mikor, mit és mennyi időt szán az internet segítségével begyűjtött információk beszerzésére és feldolgozására. Az egyének tudása naprakész lehet, hiszen az információkat elmenthetik, újrakereshetik, frissíthetik stb.

A tanítás helyett a tanulásra, a tananyag helyett a gyerek személyiségfejlesztésére kell összpontosítani. A 21. század iskolájában a tanuláson van a hangsúly. A tanítási óra főszereplője a diák, aki egyéni program alapján, saját tempója és saját tevékenysége által szerzi meg az ismereteket. Az elért eredményekért is a diák saját maga felel. A tanár a diák önálló tanulásának megszervezésében segít, abban, hogy mit kell megtanulnia és hol találja meg a szükséges információkat. Motiválja a diákot és segít a felmerülő problémák leküzdésében. Abból kell kiindulnunk, hogy minden gyerek tehetséges valamiben és azt fejlesszük! A tudás átadása helyett a készségfejlesztésre kell nagyobb hangsúlyt fektetni. Figyelembe kell venni azt is, hogy a diák nagyon sokféle módon juthat hozzá az információkhoz. Az iskola, ill. a pedagógus már nem az egyetlen és nem feltétlenül a legfőbb információforrás, ezért az iskolában a hangsúlyt az információk kezelésére kell helyezni. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXVI/1. (szeptemberi) számában jelent meg

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.