Klemen Terézia: Szeptember híres pedagógusszülöttei

Miért is indítottuk el ezt a rovatot? – tehetnék fel a kérdést. A válasz nagyon egyszerű lehet: példaként szolgálnak azok a személyiségek, híres pedagógusok, akik valamilyen formában nemzet- és közösségalakító szerepet töltöttek be a múltban. Célunk, hogy emléküket megőrizzük, minél szélesebb réteggel megismertessük, ezáltal is erősítve a jelen társadalom pedagógusait, hogy igenis érdemes jól dolgozni, hisz mi is, Önök is nemzedék- és társadalomformáló szerepet töltenek be.

Egy olyan személyiséggel kezdem szeptemberi rovatunkat, akit ugyan nem sorolhatunk a nagy pedagógusok közé, de mégis meg kell emlékezni róla: Ez az ember nem más, mint báró vásárosnaményi Eötvös József (1813. szeptember 3. – 1871. február 2.), aki nemcsak az 1848-as Batthyány-kormánynak, hanem később az 1867-es Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere is volt. A nemesi Magyarországon a liberalizmus, a demokrácia, a polgárosodás harcosa akart lenni, saját magával szemben támasztott igénye, hogy példamutató legyen embertársai számára. Hosszútávú külföldi tartózkodása idején tett megfigyelései alapján határozta el, hogy Magyarországot a lehető leggyorsabban fel kell zárkóztatni a fejlett társadalmak színvonalára, s ennek az alapja az egész oktatási rendszer átfogó alakítása.

Báró Eötvös Józsefet a népoktatási törvény kidolgozásáért és bevezetésért tartjuk kiváló oktatáspolitikusnak.

Bokelberg Ernő igaz, hogy Hannoverben született 1839. szeptember 9-én, mégis a magyar testnevelés egyik úttörőjének számít, aki pedagógusi minőségben tevékenykedett Pesten és Szegeden egyaránt. Az ő nevéhez fűződik az első ifjúsági tornaverseny megszervezése, sőt, kivette részét a magyarországi tűzoltás és mentőszolgálat megalakításából is. Neki köszönhetjük, hogy a magyar torna műnyelvének szakszótára megszerkesztésre került. A tornázás versenyszabályai című munka szintén az ő alkotása. Budapesten hunyt el 1891. november 17-én.

Deme Károly tanár, pedagógiai író az erdélyi Rónaszéken született 1857. szeptember 13-án. Az Osztrák–Magyar Monarchia számos helységében tanított, többek között Aranyosmaróton és Alsókubinban is. Alsókubinban megalapította a Bars Vármegyei Általános Tanító Egyesületet, amely a legelsőnek számított az ilyen típusú egyesületek között. Az Egységes Nemzeti Közoktatás c. hetilapot 1897 és 1902 között szerkesztette. Számos iskolai tankönyvet írt, nagyon jelentős a módszertani tevékenysége is. 1920 után Pápán élt nagyon mostoha körülmények között, majd 1926. február 14-én itt is halt meg.

Szintén Erdélyben, az Arad megyei Magyarpécskán született Mester János 1879. szeptember 15-én, akiben filozófust, pedagógust, egyetemi tanárt és pápai prelátust tisztelhetünk. Teológiai tanárkodása után a szegedi egyetem filozófiai tanszékének volt a professzora. Pszichológiai tanulmányokat is folytatott, Pierre Janet és Freud lélektani megfigyelései, eredményei nagyon érdekelték, s erről egy tanulmánykötetet is megjelentetett 1929-ben, Psychológiai tanulmányok címmel. Neveléstörténeti könyve Az olasz nevelés a XIX. és XX. században“ címmel 1936-ban, A tanulás lélektana pedig 1941-ben jelent meg. Solymáron hunyt el 1954. június 1-én.

A magyar pedagógiatörténet nagyon jelentős alakja a Székelyudvarhelyen 1840. szeptember 29-én született Felméri Lajos. Budapesti egyetemi tanulmányai befejezése után 1866-ban angliai és skóciai tanulmányúton vett részt, ezután pedig németországi – jénai, heidelbergi és tübingeni – egyetemeken hallgatott előadásokat. Hazatérése után a sárospataki főiskolán tanított, majd az 1872-ben alapított kolozsvári egyetem bölcsészeti karának lett a pedagógia professzora. 1879-ben állami megbízásból ismét angliai tanulmányúton vett részt, ahol az angol közoktatás rendszerét vette górcső alá. Az iskolázás jelene Angolországban c. munkájának egyik fejezete a testnevelés kérdésével foglalkozik. Íme, néhány gondolat A physikai nevelés, játék, athletika, kézimunka című fejezetből: „Az angolok a férfias időtöltést és játékot századok óta nemcsak illőnek, hanem szükségesnek is tartották. Tapasztalásból tanulták meg, hogy a kereskedősegéd, ki naponta néhány órát testgyakorlatokra szentel, kétszerte több munkát végez és sokszorta több erkölcsi erőt bír kifejezni, s hogy az a tanuló, ki a nappalnak csak egy részét tölti a könyvek mellett s más részét üdítő játékra használja, sokkal gyorsabban halad, mint aki egész nap a könyvek mellett penészedik. Kiszámították, hogy az atletikai gyakorlatok által előhozott erő megfelel a nemzet egyhatoda által produkált munkának…” Hasonlítsuk csak össze a mai kisdiákok súlyosan nehéz táskáját és a rengeteg házi feladatot ezekkel a gondolatokkal. Felméri már abban az időben arról ír, hogy mennyire fontos a testmozgás, a játék. De mikor a modern kor gyermeke több időt tölt a négy fal között és készül a következő iskolai napra, hol van idő arra, hogy legalább 3-4 órát sportolhasson, játszhasson, levegőn legyen, vagy netán csak sétáljon? „A játék és munka olyforma viszonyban vannak a tanulókkal, mint légzésben a be- és kilehelés. A játéktér födetlen iskola, a játék a tanulóknak iskolán kívüli élete (out-door life), melyet szintúgy szabályoznak az íratlan (szokás) és írott törvények, mint az iskolai munkát. Akárhány szülő van, ki midőn Etonba vagy Harrowba viszi fiát, mindenekelőtt a játéktért veszi szemügyre.” Sokan nem tudják, hogy 1879-ben Felméri figyelt fel először egy – akkor még angol – sportra: a labdarúgásra. „A cricket után mindjárt a kirugólabda (football) következik, mert ez is a legnagyobb mértékben fejleszti az életben leghasznosabb szellemi tulajdonságokat: a bátorságot, hidegvérűséget, önzetlenséget és lélekjelenlétet. E játékban is igen sok az észi elem. Tekintélyes orvosok állítása szerint a kitűnő footballjátékosok inkább boldogulnak az életbe, mint a könyvbúvó (bookish) és az iskolai jutalomnyertes ifjak (prizemen).” Hetente olvashatunk az újságban a verekedésekről, az iskolák körüli és iskolán belüli erőszakos cselekedetekről, a fiatalok által elkövetett bűncselekményekről. Íme, milyen megfigyelést tett Felméri a 140 évvel ezelőtti angliai helyzetről: „Ha a játék nincs kellően organizálva, a legnagyobb rendetlenségek fordulhatnak elő az iskolában.”… „A rendszeres testgyakorlatokkal együtt megszűnt minden lázadás és rendetlenség.” Meglepő? Igen, ha arra gondolunk, hogy napjainkban óriási anyagi befektetésekkel próbálják a fiatalok körében a drogozást, a verekedéseket visszafogni. Felméri reformjai megváltoztatták a testgyakorlatok oktatását, munkásságának eredményeként megjelent az iskolai testgyakorlatok között az atlétika, télen a korcsolyázás, népszerűek lettek a kirándulások különböző formái, illetve megjelentek az iskolai játszó társaságok. Rendszeresen küldték külföldi tanulmányutakra a tornatanítókat. Felméri Lajos fiatalon, vérmérgezésben hunyt el 1894. május 22-én, kevéssel az után, hogy az egyetem rektorává választották. Korai halála számos tervét, megkezdett munkáját félbeszakította. A kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszik.

Forrás:

mek.oszk.hu, www.fszek.hu, mtdaportal.extra.hu

Megjelent a Katedra folyóirat XXVI/1. (szeptemberi) számában

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.