Ismét a Tisza mellett üdültünk

Iskolánkból, a Selye János Gimnáziumból diákjaink egy kis csoportja ebben az évben is meghívást kapott a tiszapüspöki sátortáborba („TiszaP“). Július 24-én reggel, Habán László tanár úr vezetésével elindultunk vonattal a nagy kaland reményében Törökszentmiklós irányába. Az átszállások alkalmával gyakran csak pár percünk volt elérni a csatlakozást, de sikerült a tervek szerinti időben érkeztünk. Az állomáson már vártak ránk testvériskolánkból, a Szent István Gimnáziumból, hiszen innen Tiszapüspöki még több mint tíz kilométerre volt.

A falut elhagyva kissé bágyadtan, de kíváncsian érkeztünk meg egy Tisza-parti erdőcske tisztására, ahol nekiálltunk sátraink felállításához. Az erdélyi testvériskolánk, a Tamási Áron Gimnázium meghívott diákjai szintén sátraikat építgették mellettünk. Az első napon, miután négy csoportba osztottak minket és kb. 80 diáktársunkat, egy játék kereteiben ismerkedtünk egymással. Mi a rózsaszín csapatot erősítettük.

Másnap kezdetét vette a nyolc napon át tartó szórakozás. Reggel 7 órakor az ébresztő után reggeli torna következett. Torna után a merészebbek minden alkalommal lehűthették testüket a reggeli friss Tisza vizében. Innentől kezdve nem volt megállás, minden nap egyéni és csoportos versenyek voltak a tábor területén, melynek bárki részese lehetett. A programok, vetélkedők és egyéb játékok délelőtt, délután és este zajlottak. Zárásként minden este a tábortűz mellett énekeltünk. A takarodó után az ügyeletes csapat tagjai vigyázták az alvók álmát.

A tábor egyik legemlékezetesebb eseménye az éjszakai portya volt. Az éjszaka közepén dobhártyaszaggató szirénázásra, zseblámpák villogására riadtunk fel. Elkezdődött! A csapatok sötétben indultak útnak, hogy megtalálják az egyes állomáshelyeket, ahol különböző feladatokat kellett végrehajtaniuk, teljesíteniük. Hajnalban fáradtan bújtunk sátrainkba, ahol viszont délig aludhattunk. Nem csak sportban mérettethettük meg magunkat, hiszen a szervezők különböző játékokkal, vetélkedőkkel készültek. Voltak többek között kvízek, ügyességi vetélkedők, karaoke, zseniális színpadi produkciók is, melyeken mindenki nagyszerűen szórakozott. A Tisza közelsége lehetőséget nyújtott nemcsak kipróbálni a kenuzás trükkjeit, hanem hogy a csapatok összemérjék erejüket is. A lubickolás sem maradt ki napjainkból, a programok közötti szabadidőt leggyakrabban a vízben vészeltük át. A nap bizonyos időszakaiban váratlanul megszólaló zene táncba hívott minden táborlakót. A hét folyamán lépésről lépésre összeállt a tábortánc is, amiben a fiúk is megvillantották tánctehetségüket. Az utolsó este az egyéni versenyek, valamint a csapatverseny kiértékelése és a díjak átadása következett.

A tanárok, vezetők és a diákok mindnyájan hozzájárultak ahhoz, hogy a tábor felejthetetlen legyen. Július 31-én szomorúan vettük tudomásul, hogy a mókának, a táborozásnak vége. Élményekkel gazdagon, de kissé szomorúan indultunk haza, tudván, hogy új barátainkkal egy ideig nem találkozunk. Ezek a csodálatos napok azt hiszem, mindannyiunk emlékezetében kitörölhetetlen nyomokat hagytak. Valamennyi kalandra vágyó diáktársunknak csak ajánlani tudjuk.

Horváth Viktória IV.A


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.