Kovács Barnabás: Rovarok – A Kárpát-medence legújabb ínyencsége?

A századelőn egy csallóközi parasztházban egy lepattant zománcú fazékban éppen a vasárnapi ebéd rotyog. A gyerekek már türelmetlenül várják, hogy végre hús kerüljön az asztalra. Amikor az étel elkészül és az ima is elhangzik, mindenki jó nagy adagot szed magának a gőzölgő cserebogárlevesből.

Ez a kevéssé ismert, ám valós élethelyzet jól mutatja, hogy az ember általi rovarfogyasztás, azaz az antropoentomofágia hazánktól sem volt idegen, bár kétségkívül inkább a szükség hozta, mintsem a kulináris élvezetek keresése.

Az európai kultúrkörben a rovarfogyasztással szembeni averzió a meghatározó, azt leginkább a primitív népcsoportok sajátjának tekintjük.i Ezenfelül a rovarok úgynevezett patogén undort váltanak ki az európai emberek többségéből.ii Ez a jelenség jól látható a közvéleménykutatások eredményeiből is, ahol a rovaralapú termékek elfogadottságának jelentős növekedése tapasztalható, ha nem felismerhető a rovar eredetű résziii.

Mindeközben a világ más részein a rovarok széles körben, napi rendszerességgel fogyasztott tradicionális élelmiszernek számítanak. Afrikában, Közép- és Dél-Amerikában, illetve Ázsiában is előszeretettel fogyasztanak rovarokból készített fogásokat. Ilyen a Mexikói chapulines, azaz a szöcske, melyet serpenyőben lime lében készítenek fokhagymával, sóval, illetve egy csipetnyi chilivel ízesítve. Ugyanitt igazán kedveltek a hangyatojások is, melyekért begyűjtőik akár jelentős csípéseket is hajlandók vállalni.

Thaiföldön sem kell sokáig keresgélnünk, ha épp rovarcsemegére vágyunk. Bátran választhatunk az utcai árusoknál kapható olajban sült rovarok széles választékából. Kínában előszeretettel fogyasztják (sok minden egyéb mellett) a selyemhernyó lárváját és bábjait. Ausztráliában az elmúlt pár évben jelentősen megnőtt az érdeklődés egy sivatagi édesség iránt. Az eddig csak az őslakosok csemegéjének számító mézesbödön hangya (Camponotus inflatus), mely egyes dolgozói potrohukban szőlőszem nagyságú nektárcseppet halmoznak fel, mára a modern gasztronómia alapanyagai közt is számon tartott különlegesség.

Azonban sokakban felmerülhet a kérdés, hogy európaiként miért érdemes a rovarfogyasztással foglalkoznunk. A válasz a népességi trendek alakulásában keresendő. Nem csak a 2050-re prognosztizált emberi populáció nagyságáról van szó, mely elérheti a 9,7 milliárdot, de annak eloszlásáról is. Míg egyes előrejelzések szerint 2020-ban a teljes populáció 55,6%-át fogja képezni a városi lakosság, addig 2050-re ez az arány 64,9%-ra is nőhet.iv Jól látható tehát, hogy szükséges egy hely- és erőforrás-takarékos élelmezési alternatívát keresnünk, mely akár urbanizált környezetben is fenntartható. Éppen ezekre a kihívásokra kínálnak kiváló megoldást a rovarok.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezetének (FAO) 2013-as jelentéséből kiderül, hogy a rovarok lényeges tenyésztési, gazdaságossági és ökológiai paraméterekben is hajóhosszal vezetik a „versenyt” a többi gazdasági állattal szemben. A jelentés a következő érveket hozza fel fogyasztásuk és tartásuk mellett:

– Kiváló takarmányhasznosulással nevelhetők. Míg 1 kg marhahús előállításához átlagosan 10 kg takarmányra van szükség, addig 1 kg tücsök előállításához mindösszesen 1,7 kg-ra.

– Tenyészthetőek az eddig kihasználatlan szerves hulladék felhasználásával, így csökkentve a környezetszennyezést, illetve gazdasági értéket adva a hulladéknak.

– A tradicionális állattartással szemben kevesebb üvegházhatású gázt és ammóniát bocsátanak ki.

– Vízigényük szignifikánsan kisebb, mint a szarvasmarhatenyésztésé.

– Mivel gerinctelen élőlényekről van szó, alacsony kockázatot jelentenek az állatról emberre terjedő fertőzések átadásában.i

Ha azonban a fentiek alapján felismertük a rovarok jelenleg még kihasználatlan gazdasági jelentőségét, a következő előttünk álló kérdés, hogy mit tehetünk elfogadottságuk növelése érdekében. Az elsődleges célunk a patogén félelem áttörése kell legyen. Ehhez ki kell hangsúlyozni a rovarok pozitív szerepét, nem csak a globális ökoszisztéma, de maga az ember számára is. Rengeteg olyan tudományterület van, mely már felismerte a rovarokban rejlő potenciált. Ilyen például az orvostudomány, mely például terápiás célokra selymes döglegyek (Lucilia sericata) steril körülmények között felnevelt lárváit használja fel – jellemzően diabeteszes betegeknél – az elhalt emberi szövetek eltávolítására, ezzel lehetővé téve az amputáció elkerülését. A terápia ezenkívül segíti a sebgyógyulást, és antimikrobiális hatással is bír.ii

Óriási potenciál rejlik a biológiai hulladék rovarok által történő feldolgozásában is. A legígéretesebbnek a fekete katonalégy (Hermetia illucens) mutatkozikvii, mely lárvái szerves hulladékon nevelhetők, majd a belőlük készített fehérjegazdag őrlemény takarmányként hasznosítható; ez a jövőben akár a hallisztet is kiválthatja.

A Kárpát-medencében is történtek előrelépések a témában. Mind közül a legjelentősebb a 2018. február 23-án Budapesten megrendezett I. Magyar Rovaripari Konferencia volt, melyen az előadók igényes tudományossággal járták körül a problematikát. Az érdeklődők számából következtetve akár optimisták is lehetünk a jövőre nézve. Mindezek után már csak egy kérdés maradt. Hány észérv képes megdönteni a kulturális averzió Bábel-tornyát?

Felhasznált irodalom:

Antonovits Bence Dániel, Fehér István, Kun Róbert, Sárospataki Miklós. (2018): Rovartermékek marketinglehetőségeinek vizsgálata közösségi média alapú online attitűdfelmérés segítségével, I. Magyar Rovaripari Konferencia

Bodenheimer FS. (1951): Insects as Human Food: A Chapter of the Ecology of Man. The Hague: Junk. 352.

Lorenz, A. R., Libarkin, J. C., Ordinga, G. J. (2014): Disgust in response to some arthropods aligns with disgust provoked by pathogens. Global Ecology and Conservation, (2): 248–254.

Michelle, L.M., Mark, T.H., Karen, M.S. and Lawrence, J.E. (2011): Maggot debridement therapy in the treatment of complex diabetic wounds. Hawaii Med. J., 70 (6): 121–124.

Sheppard, D.C., Tomberlin, J. K., Joyce, J. A., Kiser, B. C., Sumner, S. M., (2002): Rearing methods for the black soldier fly (Diptera: Stratiomyidae). Journal of Medical Entomology. 39, 695–698.

http://www.worldometers.info/world-population/world-population-projections/

http://www.fao.org/docrep/018/i3253e/i3253e.pdf

i Bodenheimer FS. (1951): Insects as Human Food: A Chapter of the Ecology of Man. The Hague: Junk. 352.

ii Lorenz, A. R., Libarkin, J. C., Ordinga, G. J. (2014): Disgust in response to some arthropods aligns with disgust provoked by pathogens. Global Ecology and Conservation, (2): 248–254.

iii Antonovits Bence Dániel, Fehér István, Kun Róbert, Sárospataki Miklós. (2018): Rovartermékek marketinglehetőségeinek vizsgálata közösségi média alapú online attitűdfelmérés segítségével, I. Magyar Rovaripari Konferencia

vi Michelle, L.M., Mark, T.H., Karen, M.S. and Lawrence, J.E. (2011): Maggot debridement therapy in the treatment of complex diabetic wounds. Hawaii Med. J., 70 (6): 121–124.

vii Sheppard, D.C., Tomberlin, J. K., Joyce, J. A., Kiser, B. C., Sumner, S. M., (2002): Rearing methods for the black soldier fly (Diptera: Stratiomyidae). Journal of Medical Entomology. 39, 695–698.

Megjelent a Katedra folyóirat XXVI/1. (szeptemberi) számában


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.