Hajduné László Zita: Az atlétikai ugrások az alsó tagozatos iskolai testnevelésben (1. rész)

Az atlétikai ugrások jellemzése és szerepük az iskolai testnevelés alsó tagozatán

A különböző el-felugrások az ember természetes, a mindennapi életében is gyakran előforduló mozgásai közé tartoznak. Az atlétikai ugrások ügyességi versenyszámok, és látványos végrehajtásuknak köszönhetően az atlétika kedvelt versenyszámai közé tartoznak. Az iskolai testnevelésnek szerves részei, valamint a különböző sportágaknak képességfejlesztő, kiegészítő mozgásanyaga.

Az iskolai testnevelésben az ugrások elsődleges szerepe:

– az előkészítő és a rávezető gyakorlatok elősegítik a szervezet sokoldalú fejlesztését;

– az ugrásokhoz szükséges kondicionális és koordinációs képességek fejlesztésével alakítsuk ki az egy lábról végzett el-felugrásokat;

– az alsó tagozatos testnevelés oktatása során biztosítsuk a különböző játékos versengésekkel az ugrás adta sikerélményt;

– ismertessük meg az alsó tagozatos iskolai testnevelésben az atlétika tárgykörébe tartozó különböző ugró-szökdelő gyakorlatokat, majd ezekre módszeresen építve a távol-, magasugrás alaptechnikáinak (lépő távolugrás, átlépő magasugrás) kialakítását.

Az atlétika alapmozgásai közül a testnevelési játékok egyik fő mozgásanyagát az ugrások képezik. Az ugrással, szökdeléssel összekötött játékok az ugrókészség fejlesztését segítik elő. A játékos feladatok – elsősorban a sor- és váltóversenyeknél – akadályok beiktatásával fejlesztik a tanulók ruganyosságát, és észrevétlenül megtanítják a tanulókat futás közben az akadályok, a magasságok leküzdésére. Ezek a játékok a távol- és magasugrás alapjainak elsajátítására adnak lehetőséget. Például: labda, zsámoly, pad, karika, kijelölt terület stb. akadályok szökdeléssel, átugrással, sor- és váltóversenyek, ahol a tanulók az ugrókészség fejlesztése során életkoruknak megfelelő magasságot ugornak át.

Az atlétikai ugrószámok felosztása, csoportosítása

Az atlétikai ugrásokat két nagy csoportba osztjuk:

A helyből, páros lábról végzett ugrások (ezek ma már nem tartoznak az atlétika hivatalos versenyszámai közé, jelenleg a felkészítés eszközeként szerepelnek):

– helyből távolugrás,

– helyből hármasugrás,

– helyből ötösugrás,

– helyből magasugrás.

A lendületszerzésből, egy lábról végrehajtott ugrások:

– távolugrás,

– magasugrás,

– hármasugrás,

– rúdugrás.

Az iskolai testnevelés alsó tagozatán a lépő távolugrás és az átlépő magasugrás jelenik meg a tantervi anyagban.

Az atlétikai ugrások fő mozzanatai

Az atlétikai ugrások célja, hogy minél távolabbra jusson el az ugró az elugrás helyétől, illetve a minél magasabbra helyezett léc felett sikeresen átjusson. E cél megvalósításához azonban ismernünk kell az alábbiakban felsorolásra kerülő főmozzanatokat:

– a nekifutás vagy lendületszerzés szakaszát;

– az el- és felugrás szakaszát;

– a légmunka szakaszát;

– a talajfogás vagy talajra érkezés szakaszát.

Az atlétikai ugrások oktatásának előfeltétele

Az ugrások oktatása során az általános iskola alsó tagozatától kezdve egészen a versenysportig lényegében azonos motoros képességek fejlesztése szükséges:

– a motoros képességek fejlesztésénél az életkori sajátosságokat kell figyelembe venni;

– az alaptechnika oktatásánál ügyeljünk arra, hogy tanulóink a megfelelő képességekkel rendelkezzenek;

– az oktatás folyamán a gyakorlatok kiválasztásánál elsődleges szempont a gyakorlatok egymásra épülésének elve és ennek megfelelően alkalmazható módszer megválasztása.

Az atlétikai ugrások végrehajtásához szükséges képességek és egyéb tényezők:

– futógyorsaság és gyorsulási képesség;

– mozdulatgyorsaság,

– maximális és gyors erő;

– ügyesség mint mozgáskoordinációs képesség;

– lazaság, hajlékonyság;

– motiváció és egyéb akarati tényezők.

(…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXVI/1. (szeptemberi) számában jelent meg

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.