4 nap, 4 repülő, 4 jó tanács

Legújabb Erasmus+ projektünk keretén belül 2018 szeptemberében egy görögországi tanártalálkozóra került sor, amelyen alkalmam nyílt részt venni. Bátran vállalkoztam az útra, mivel a projekt vezetője angol szakos tanár is egyben, így úgy éreztem, utazáskor nem lesz fennakadás a kommunikáció terén. Én ugyanis már 20 éve nem használtam aktívan a német nyelvtudásomat.

Szeptember első hetében azonban 3 nyugtalanító ténnyel kellett szembesülnöm:

1. a projektvezető más időpontban utazik mint én,

2. még nincs repülőjegyem,

3. most már csak átszállással tudok eljutni Tesszalonikibe egy bécsi járattal Belgrádon keresztül.

Bevallom, kétségeim támadtak az úttal kapcsolatban, de mivel „az élet kihívás, el kell fogadni.” Ez Teréz anya egyik megszívlelendő gondolata, de ő legalább tudott angolul.

Szeptember 19-én családom kísért el a bécsi repülőtérre. Mikor átléptem az első ellenőrző kapun, már tudtam, ezután csak magamra számíthatok. A járatomhoz tartozó kaput nem kis meglepetésemre gyorsan megtaláltam. A repülőút kellemes volt, a gép 11 óra körül érkezett meg Belgrádba. Miután megbizonyosodtam a tesszaloniki gép indulási helyéről, bebarangoltam a vámmentes övezetet. A dohányipari termékek nem hoztak lázba, de a szerb csokoládék annál inkább. Gépem pontosan indult, a napos égbolt lélegzetelállító kilátással ajándékozott meg. A tesszaloniki repülőtéren sikerült találkoznom a lengyel partneriskola két tanárával. Miután összeismerkedtünk, csatlakoztam hozzájuk és beutaztunk a városba. Tesszaloniki Görögország második legnagyobb városa. Rögtönzött kulturális sétánk során megnéztük a város szimbólumaként is ismert Fehér tornyot, Nagy Sándor lovasszobrát, majd egy ízletes estebéd után az Arisztotelész téren pihentünk meg. A téren található a bölcs gondolkodó bronzszobra, amely ülő helyzetben ábrázolja őt. A turisták a bal lábának nagyujját fényesre koptatták a simogatásukkal. Itt a téren volt megbeszélt találkozónk a spanyol partneriskola tanáraival. Együtt mentünk a buszállomásra, ahonnét a busz csak 7 óra után indult szálláshelyünkre, Veria városába. Az út sokáig tartott, már azt hittem ennek a napnak sosem lesz vége. 9 után foglaltuk el szobáinkat, majd csatlakoztam a projektvezetőnkhöz, és megismerkedtem a görög és román partneriskolák képviselőivel is.

Másnap Ampelakiába vezetett az utunk. Ez a hagyománytisztelő, hegyek között megbúvó kis falu rögtön levett a lábamról. Szűk utcái, gyönyörű festéssel és faragással díszített házacskái, hatalmas platánfái láttán úgy éreztem, egy mesébe csöppentem. Itt Ampelakiában jött létre a világ első részvénytársasága. Alapítója Georgios Mavros volt. Megtekintettük a helyi néprajzi múzeumot és Mavros kúriáját is. Ez utóbbi nagyon lepusztult állapotban van, az emeleteken az embernek olyan az érzése, mintha az egész épület mozogna. A görög kormány nem törődik a felújításával, így nagyon kétséges, meddig lesz még látogatható. Pedig a ház építészeti stílusa, az oszmán térkialakítás és a falakat borító freskók lenyűgözőek voltak. Következő úticélunk Platamonasz volt. Ez a kis halászfalu hangulatos kikötőjével jó választásnak bizonyult. Feledhetetlen volt a hajóút, melynek során Platamon várát is lehetőségünk volt felfedezni. A napot Veriában egy kiadós vacsorával és egy éjszakába nyúló beszélgetéssel zártuk.

Pénteki programunk első állomása Kouloura volt. Itt működik a görög partneriskola. A munkaügyi megbeszélést követően megtekintettük az iskola által összeállított numizmatikai kiállítást, majd egy régészeti szempontból fontos romváros, Mieza két híres makedón sírboltját vehettük szemügyre. Lebilincselő hatást keltettek a hatalmas dór és ión oszlopok, a freskók, a 2000 év után is még mindig intenzív piros és kék színek. A régészeti térségtől nem messze találtunk rá Arisztotelész Iskolájára, ahol a hagyomány szerint a bölcs férfiú Nagy Sándort tanította. Ez az iskola tulajdonképpen egy liget fákkal, bokrokkal, patakkal és egy kis barlanggal. Rossz idő esetén állítólag a barlangban folyt az oktatás. Miután majdnem sikerült beleesnem a patakba, mert egy páfrányfajt szerettem volna tüzetesebben megvizsgálni, folytattuk utunkat Naoussza városa felé. A városka mellett található Agios Nikolaos parkban ebédeltünk meg. Ez a park a nyugalom szigete. Ebéd után egy kiadós sétára indultunk, átadtuk magunkat a hely varázslatos békéjének. Égig érő platánfák, mocsári fenyők, mohával borított patakpart, madarak, a víz csobogása igazi kikapcsolódási alkalmat jelentett számunkra. Sziesztánk befejezése egyben a búcsúzást is jelentette, de örültem, hogy októberben újra találkozunk. Az estét már Tesszalonikiben töltöttem. A repülőtérre másnap hajnali fél négyre értem ki, szerencsére a taxiban megtanult 3 angol mentőmondat egyikére sem volt szükségem. Annyira simán ment minden, hogy a jegyemet átadó hölgy még azt sem tette szóvá, hogy a csomagom nehezebb az előírtnál. Belgrádban beszereztem az ajándéknak szánt finomságokat. Közben annyira belemerültem a csokoládék összetételének elemzésébe, hogy kis híján lekéstem a bécsi járatot. Bécsben szürkeség, eső és szél fogadott. Szomorúságra azonban nem volt okom, mert családom fülig érő szájjal várt rám.

Rengeteg élményben volt részem, új élethelyzeteket próbálhattam ki, köszönet érte!

S a négy jó tanács? Íme:

1. Szolgálati út előtt alaposan aludjuk ki magunkat!

2. A repülőjegyet időben foglaljuk le!

3. Ne féljünk aktívan használni az idegen nyelveket!

4. Utazzunk, amikor csak lehetőségünk adódik….érdemes!

Szabó Révész Anita

Pázmány Péter Gimnázium

Érsekújvár


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.