Szalagavató a Selye János Gimnáziumban

Tisztelt Szülők, Nagyszülők, Képviselő Úr, Elnök Urak, Igazgató Úr, tisztelt Tanári Kar, kedves Diákok, tisztelt Vendégeink, Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntöm az ebben a tanévben érettségiző diákjaink szüleit, a tantestület tagjait, megjelent vendégeinket és az előttünk felsorakozott, ünneplőbe öltözött tanulóinkat, az Önök gyermekeit.

Száz évvel ezelőtt, az 1918/19-es tanévben – a bencés időkben – 15 rendes és 6 magántanuló készült az érettségi vizsgákra, az idei tanévben 121 diákunk, akik Szlovákia 4 megye 8 járásának 44 települését, városát képviselik – a Szenci, a Dunaszerdahelyi, a Vágsellyei, a Galántai, a Lévai, az Érsekújvári, a Losonci és a Komáromi járásokat – készül a nagy megmérettetésre.

A IV.A osztály névsora:
Felső sor, balról jobbra: Markó Anna Erzsébet, Klučka Vivien, Farkas Noémi, Romada Diana, Csizmadia Virág, Horváth Katalin – osztályfőnök, Horváth Viktória, Kiss Csilla, Menyhárt Sára, Finta Viktória, Gažík Viktória;
Alsó sor: Sukola Gergely, Fekete Ádám, Méhes Zoltán, Mézes Péter, Milány Levente, Hallman Gergely, Jankulár Tamás, Szalay Tibor, Pinke Jakab Zoltán, Koczkás Dávid, Dombi Gergely, Jóba Árpád és Molnár Mátyás.

Idén az iskolának 569 diákja van. 100 évvel ezelőtt, 1918 szeptemberében 426 diákja volt az akkori iskolának, amely 1919 júniusára 302 főre csökkent. Miért ez az óriási – 30 %-os – csökkenés? 100 évvel ezelőtt, 1918. november 11-én írják alá az akkori hatalmak az 1. világháborút (akkor még a „nagyháborút”) lezáró fegyverszünetet – egyezményt –, ezzel de facto megszűnik az Osztrák-Magyar Monarchia. Az utóbbi hetekben láthattuk, hogy az akkori győztes hatalmak, nemzetek – a franciák, csehek, szlovákok, románok, lengyelek, szerbek – ünneplik győzelmüket, elért sikereiket. Nekünk magyaroknak nincs mit és nincs miért ünnepelnünk. 100 évvel ezelőtt nem kérdezték az akkori bencés gimnázium tanári karát, az akkori bencés diákokat, szülőket, hogy mit szeretnének, hol, melyik országban szeretnének élni, tanítani és tanulni. 100 évvel ezelőtt Komárom lakosságának 95 %-a volt magyar, színmagyar területek kerültek Csehszlovákiához, Romániához s még sorolhatnám.

Tehát nincs mit és miért ünnepelnünk, de az éremnek van egy másik oldala is. Sajnos, el kell fogadnunk, hogy így alakult a sorsunk, és így kell boldogulnunk, ezen nem tudunk változtatni. Ahogy Böjte Csaba atya megfogalmazta: „Nem lehet folyamatosan félrevert harangok zajában élni, ezért nyugtassuk meg magunkat, s arra összpontosítsuk erőinket, ami a feladatunk.” Kedves Negyedikesek és Oktávósok, ne a múlton búslakodjunk, a jövőt építsük, de a múltból tanuljunk!

A IV.B osztály névsora: Felső sor, balról jobbra: Fiala Andrea – osztályfőnök, Varga Viktória, Gőcze Andrea, Nagy Veronika, Hanko Barbara, Szalai Alexandra, Kurcz Vanessa, Szolík Réka, Petrik Orsolya, Kuszala Klára, Sándor Edina, Flaska Réka, Pongrácz Emma, Csicsó Ildikó, Vlahy Rebeka, Szántó Lili, Malík Veronika, Roszinszki Dóra, Bedecs Fanni, Hypský Viktória, Horján Adrienn, Talian Dominika; Alsó sor: Záborský János, Mocskos Mihály, Sörös Erik, Markuss Roman, Takács Viktor Tamás; A képről hiányzik: Szántó Mátyás, Varga Vivien.

A IV.B osztály névsora:
Felső sor, balról jobbra: Fiala Andrea – osztályfőnök, Varga Viktória, Gőcze Andrea, Nagy Veronika, Hanko Barbara, Szalai Alexandra, Kurcz Vanessa, Szolík Réka, Petrik Orsolya, Kuszala Klára, Sándor Edina, Flaska Réka, Pongrácz Emma, Csicsó Ildikó, Vlahy Rebeka, Szántó Lili, Malík Veronika, Roszinszki Dóra, Bedecs Fanni, Hypský Viktória, Horján Adrienn, Talian Dominika;
Alsó sor: Záborský János, Mocskos Mihály, Sörös Erik, Markuss Roman, Takács Viktor Tamás;
A képről hiányzik: Szántó Mátyás, Varga Vivien.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt 100 év bővelkedett borzalmas eseményekben és tragédiákban. Az itt felsorakozott 121 diákból közel 30 tanuló idén tavasszal ellátogatott Krakkóba, s megnéztük a 20. század egyik legborzalmasabb, legszörnyűbb helyszínét, az auschwitzi haláltábort is. Az első nap megdöbbenve tapasztaltuk, hogy mire képes az ember egy másik embertársával szemben. Radnótit idézve: „Oly korban éltem én e földön, / mikor az ember úgy elaljasult, / hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, / s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, / befonták életét vad kényszerképzetek.” (Töredék) Ennek a napnak a tanulsága az volt, hogy a béke és a nyugalom nem természetes állapot. Kedves negyedikes Diákok, mindent el kell követnetek azért, hogy megőrizzétek az EU-t, a béke és a nyugalom zálogát. Fontos, hogy ne dőljetek be az álhíreket, az összeesküvés-elméleteket terjesztő oldalaknak, és az őrültségeket hirdető „nagy” megmondóembereknek.

A második nap a táborban a csodálkozás napja volt. Több mint tízezer fiatal gyűlt össze a világ különböző pontjairól, hogy emlékezzenek. Vidámak voltak, nevetgéltek, szórakoztak, jelvényeket cseréltek, jól érezték magukat. Meg is kérdeztem a szervezőktől, hogy ezt a viselkedést nem tartják-e kegyeletsértőnek, a meggyilkoltak emlékének a meggyalázásának. Azt válaszolták, hogy nem: bármilyen kegyetlenség is történt, tovább kell menni, mert az élet erősebb a halálnál. A jövőt kell építeni, nem a múltat siratni. Kedves Negyedikesek, Oktávósok, lesznek majd kisebb és nagyobb pofonok, és lesznek tragédiák is az életben, de mindig fel kell állni, és tovább kell menni, de ezt sokkal könnyebb társakkal, mint egyedül végigcsinálni. 100 éve született Mándy Iván, akinek az írásai alapján készült 1973-ban (45 éve) a Régi idők focija című film Sándor Pál rendezésében. A főhős, Minárik Ede fogalmazza meg az azóta szállóigévé vált gondolatot: „Kell egy csapat.” Kedves negyedikesek, „kell egy csapat”, amely lehet a család, az osztálytársak közössége vagy egy baráti kör.

Köszönöm Bajkai Csengel Mónikának, hogy Gimisz diákszínpadunk idén a Hegedűs a háztetőn című darabot mutatja be. Ez a mű az üldözöttek himnusza. Ezzel a darabbal emlékezni szeretnénk, emléket szeretnénk állítani az elmúlt 100 év borzalmait átélt, és az elmúlt 100 év borzalmaiban elpusztult embertársainknak. Ez a darab rólunk, szlovákiai magyarokról is szól. Minden évben elmondom: csoda, hogy itt vagyunk és ünnepelhetünk. A hontalanság évei alatt (1945–1948 között) száműzni akarták a felvidéki magyarságot, jelentős részüket – 50 000 embert deportáltak Csehországba, és 72 000 magyart kényszer lakosságcserével Magyarországra telepítettek. De akik itthon maradhattak, 1948 után hittek abban – Illyést idézve –, hogy „újra rakható kert, ház, haza”. Hittek a szlovákiai magyarság felemelkedésében, hittek önmagukban, hittek a szlovákiai magyar óvodákban és iskolákban. Köszönet a kedves Szülőknek, hogy magyar iskolát választottak, köszönet, hogy a Selye János Gimnáziumot választották. Legyenek büszkék gyermekeikre, a mi diákjainkra, hisz tehetséges emberek, s ezt ma is látni fogják. Nagy örömmel, odaadással készültek a mai napra – zenés-irodalmi összeállítást, palotást, a Gimisz diákszínpad az előbb említett Hegedűs a háztetőn című zenés darabot és keringőt tanultak be. Kedves Szülők, az egyik szemünk sír, a másik nevet. Örülünk, hogy a kis kamaszokból csinos fiatal hölgyek és szimpatikus fiatalemberek lettek. De másrészt talán szomorkodunk, hogy milyen gyorsan elrepült az elmúlt 3 és fél vagy 7 és fél év, Önöknek pedig a 18 vagy 19 év, és lassan utolér bennünket Adamis Anna Tanítsd meg a gyerekeket című szövegének két sora: „És ha felnőtt: engedd el! / és ha elhagy: szenvedd el!”

A IV.C osztály névsora: Felső sor, balról jobbra: Morvai Orsolya, Szuri Márta, Tóth Veronika, Zsemlye Zsófia, Zámbó Kitti, Fekete Réka, Lukács Olívia, Spátay Adriana – osztályfőnök, Szabó Tihamér, Pluhár Katalin, Bukovszky Orsolya, Czibor Kinga, Szenczi Csilla, Vidovenec Claudia, Tóth Krisztina, Tóth Erika, Czirfusz Viktória, Tóth Zsófia, Bagócsi Lilla; Alsó sor: Vida Gergely, Csík Margit Csilla, Szelecky Ádám és Jókai Máté Tibor.

Kedves Negyedikesek! Ahogy Bagócsi Lilla is elmondta, az elmúlt évek nemcsak a tanulásról, a versenyekről, a tanulmányi és osztálykirándulásokról, sítúráról, hanem a közös bulikról is szóltak. Voltak páran, akik azért átlépték azt a bizonyos „Rubicont”, elég gyakran látogatták, sajnos a gimisek törzshelyévé vált Švejket. Ismerkedtek Mr. Alkohollal, sőt páran ki is hívták párbajra, s általában Mr. Alkohol K.O.-val győzött. Ma este is tessék vigyázni! Idézem Arnold Schwarzenegger gondolatait: „Természetesen az élet fontos része a szórakozás. De miközben te partizol (a mi esetünkben pl. a Švejkben üldögélsz) és hülyéskedsz, aközben valaki más keményen dolgozik. Valaki tanul és valaki győz. Ezt sose téveszd szem elől.”

Kedves Fiatalok! Izgalmas 50, 60, 70, 80 év vár rátok. Valószínűleg 70 évesen mentek majd nyugdíjba, és a munkaerőpiacon már nemcsak egymással, kortársaitokkal, hanem robotokkal is versenyezni fogtok, ahogy Darwin megfogalmazta: „Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.” Az elkövetkező évek, évtizedek a nagy változások évei és évtizedei lesznek.

Kedves Diákok, nektek kell majd megvédeni Európát az illegális bevándorlástól és ragaszkodnotok kell Európa hagyományos értékeihez: a zsidó-keresztény gyökerekhez, a görög filozófiából fakadó gondolkodásmódhoz, a római jogra épülő igazságszolgáltatáshoz, az állam és az egyház szétválasztásához, a női és férfi egyenjogúsághoz, a francia forradalomban megfogalmazott „szabadság, egyenlőség, testvériség” eszményéhez, a vallásszabadsághoz.

A IV.D osztály névsora: Felső sor, balról jobbra: Horváth Monika, Fazekas Anna Margaréta, Besse Zsóka, Mácsik Simona, Bruszi Tamara, Kele Fanni, Fazekas Réka Gabriella, Szabó Nikolett, Szalai Viktória, Szalay Krisztina, Kemény Dóra, Tóth Viktória, Kosárová Réka, Farkasová Karola, Tamášová Henrieta, Bukaiová Brigitta, Kálnay Krisztina, Kálnay Tünde; Alsó sor: Mokos Márton Örs, Karácsony Márk, Farnbauer Krisztián, Bastrnák Ákos (III.C), Czibulka Eszter, RNDr. Habán László – osztályfőnök, Nagy Csomor István, Csóka Dávid, Csontos István; A képről hiányzik: Beke Cintia, Szolik Barnabás, Izsák Olivér.

Kedves Diákok, ahogy Böjte Csaba megfogalmazta: „Jókedvvel, örömmel, gyermekekkel töltsük meg a Kárpát-medencét, mert az ország mindig azé lesz, aki élettel, gyermekkel tölti meg. Ha nem lesz gyermek, a légüres teret a máshonnan jövő emberek töltik be. A demográfiai kérdés az egyik legfontosabb a Kárpát-medencében. Ha ezt nem tudja népünk megoldani, legördül számunkra a függöny.”

Tisztelt Szülők, Kollégák, kedves Diákok! Köszönöm, hogy ma ünnepelhetünk. Egy középiskola életében a szalagavató, a szalagtűzés napja, az egyik legfontosabb nap – a legszebb ünnepi pillanat. Kedves Diákok, viseljétek majd büszkén a feltűzött zöld szalagot, amely a felnőtté válást szimbolizálja.

A VIII.N osztály névsora:
Felső sor, balról jobbra: Ambrus Zsuzsanna, Kolozsi Tímea, Gurbicz Eszter, Kováč Mária, Gaál Bernadett, Urbánek Renáta, Őszi Fanny, Pintér Vanessa, Vlahy Anita – osztályfőnök, Uzsák Dóra, Nagy Natália, Hegyi Althea, Krkoška Enikő, Gőgh Barbara Tímea, Tóth Krisztina, Szeder Enikő;
Alsó sor: Bukor Benedek, Leszkó Dárius, Kovács Csaba Denis, Pivoda Zoltán;
A képről hiányzik: Lőrincz Zsolt.

Köszönet a kedves Szülőknek az elmúlt 3 és fél, illetve 7 és fél évben nyújtott segítségért, és köszönet a mai nap – a szalagavató bál – megszervezéséért, amelyen közel 580 vendég vesz részt. Ez a szlovákiai magyarság egyik legnagyobb bálja. Köszönöm.

Köszönöm a tanári karnak, hogy sikerült átadnia az elmúlt évtizedekben felgyülemlett magas szintű szellemi tudást, és hogy egészséges magyar öntudatra és a másság tiszteletére nevelt. Köszönöm az osztályfőnököknek: Horváth Katalinnak (IV.A), Fiala Andreának (IV.B), Spátay Adrianának (IV.C), dr. Habán Lászlónak (IV.D és Vlahy Anitának (VIII.N) az elvégzett munkát, az odafigyelést.

Kedves Diákok! Jó egészséget, szerencsét, kitartást, 10 év múlva sok kisbabát, hitet, sikeres érettségi vizsgákat és felvételit kívánok. S ne feledjétek a ma esti darab egyik tanulságát: Az életben is úgy ingadozunk a hagyomány és a haladás közt, mint a hegedűs a háztetőn.

Kedves Diákok! Útravalóként, jókívánságként Ady Endre Adja az Isten című versének első versszakával fejezem be köszöntőmet:

„Adja meg az Isten,

Mit adni nem szokott,

Száz bús vasárnap helyett

Sok, víg hétköznapot,

Adja meg az Isten.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszönöm, hogy meghallgattak, s örömmel engedélyezem a zöld szalagok feltűzését.

Andruskó Imre


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.