Klemen Terézia: Január híres pedagógusszülöttei

Hallgat az erdő, kajtat a farkas:

kérődzik csendben s fülel a szarvas.

Roppan a hó s a száraz ág reccsen,

ágyúlövésként hallszik a csendben.”

(Kányádi Sándor)

JANUÁR a természetben a teljes nyugalom ideje, mert ha „szófogadóan, jól viselkedik”, akkor erdőt-mezőt hó borít, és a vastag hótakaró alatt alszik a természet.

A BOLDOGASSZONY HAVA, VÍZÖNTŐ HAVA, TÉL HAVA, FERGETEG HAVA, MEDVETOR HAVA, jeges-havas JANUÁR nevét a római mitológiából ismert Janusról, az ajtók-kapuk őrzőjéről kapta. Ez a kétarcú istenség (egyik arca ki, a másik befelé néz) a mindenség kezdetének istene.

Január szülöttei között igazi úttörőket találhatunk, szabadgondolkodású tudósokat, olyan embereket, akik vezetőnek születtek. A teljesség igénye nélkül nézzünk szét közöttük, kik is ők.

Seres József (Kunágota, 1910. január 4. – Budapest, 1984. október 9.) szerkesztő, kritikus, pedagógus, író. Kiskunfélegyházán szerzett tanítói diplomát, 1931-ben. Szegeden volt tanító. Az Új Időkben, a Diáriumban jelentek meg a versei, tanulmányai. Részt vett a falukutató mozgalmakban. 1945 után a szegedi egyetemen magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett. A Délmagyarország munkatársa, a szegedi Friss Újság egyik szerkesztője volt. Részt vett a Tiszatáj c. irodalmi folyóirat létrehozásában, melyben megjelentek novellái, tanulmányai. 1950-től 1962-ig az Oktatási, illetve a Művelődésügyi Minisztériumban működött Budapesten. 1963-tól nyugdíjazásáig a Tankönyvkiadó Vállalat felelős szerkesztője volt, aki többek közt A tanítás problémái c. sorozatot szerkesztette.

1875. január 4-én született Anni Swan finn pedagógus, újságíró, fordító, író (1958-ban halt meg).

A „lányoknak szóló irodalom” megteremtője Helsinkiben született, értelmiségi családban, apja az első finn újság alapítója, anyja irodalomrajongó volt. A Helsingin Suomalaisessa Yhteiskoulussa elvégzése után 1899-ben megszerezte tanítói oklevelét. Viaporiban, majd Helsinkiben tanított. Ebben az időben kezdett publikálni. 1901-ben jelent meg első, meséket tartalmazó kötete. Gyerek- és ifjúsági lapoknak is dolgozott, több fordítását is közzé tették. 1961-ben alapították meg az Anni Swan–Mitali-díjat, amit háromévente ítélnek meg a legjobb finn vagy svéd nyelven megjelent ifjúsági irodalmi alkotóknak. Magyar fordításban a Mesék ​az ezertó országából címmel jelent meg kötete.

Johann Ignaz Felbiger német pedagógus, népiskolai főigazgató, pozsonyi prépost és főesperes 1724. január 6-án született Glogówban, Lengyelországban. 1788. május 17-én halt meg Pozsonyban. Felbiger – Mária Terézia hívására – Bécsben telepedett át. Hamarosan kidolgozta az Általános rendtartás a népiskolák számára (1774) című szabályzatát, mely az ausztriai népoktatás újjászervezésének alapjává lett. Az országosan bevezetett Felbiger-féle „norma-módszer” (Normal-Methode) az addig ismeretlen osztályfoglalkoztatási rendszer egyes elemeit foglalta rendszerbe. A módszer alkalmazásakor öt elvet kellett érvényesíteni. A tanítóképzés fejlesztése, a normamódszer népszerűsítése érdekében hozták létre az ún. normaiskolákat (korabeli magyar neve: nemzeti főiskola). Az első ilyen iskola 1771-ben, Bécsben nyílt meg, ezt követte a pozsonyi (1775), majd a budai és a nagyváradi intézet. A normaiskolák voltaképpen kiemelt színvonalon oktató, háromosztályos városi népiskolák voltak, amelyekre egy rövid tanítóképző tanfolyam épült. A képzés négy-öt hónapig tartott. A jelöltek előképzettsége igen sokszínű képet mutatott, a későbbiekben viszont már megkövetelték egy elvégzett gimnáziumi osztály igazolását.

1850. január 8-án született Kasztner Janka pedagógus (1923-ban halt meg).

Kasztner Janka a magyar nőnevelés egyik úttörője, Zirzen Janka tanítónőképzőjében végzett, tanulmányai közben segédtanítónőként is dolgozott. 1874-től az ipolysági polgári leányiskola vezetője, majd egy év után az akkor megalapított győri Állami Tanítónőképző intézet első igazgatója lett. A képző negyven tanulóval, köztük 20 bentlakóval indult. Vezetésének tíz éve alatt több száz, jól felkészített tanítónő végzett az intézetben. Győr után a kolozsvári, majd 1896-tól a budapesti tanítónőképző igazgatója volt. Publikációi jelentek meg a Nemzeti Nőnevelésben és a Győri Tanügyi Értesítőben, könyve Emlékeim címmel került kiadásra.

Öreg János Pátkán született, 1838. január 16-án és Debrecenben hunyt el 1911-ben. Tanár, filozófiai, pedagógiai és jogi író volt. 1856-tól Pesten teológiát hallgatott a protestáns papnevelőben. Tanulmányait az utrechti, brüsszeli, párizsi egyetemen folytatta. 1863-tól a szentesi, 1874–1880 között a nagykőrösi, 1884-től a debreceni gimnáziumban tanított. 1891-től 1898-ig a debreceni főiskolán a bölcsészettan tanára volt. Közben 1879-ben a budapesti egyetemen doktorátust szerzett pedagógiából és filozófiából. Több tankönyvet írt: Nevelés és oktatástan (Kiss Áronnal közösen, Budapest, 1875); Gondolkodástan az egyetemesítő és lehozó rendszer alapján (Nagykőrös, 1877); Tapasztalati lélektan (Nagykőrös, 1884); A jog- és állambölcselet kézikönyve (Debrecen, 1897); A bölcseleti tudományok (Debrecen, 1898).

Johann Heinrich Pestalozzi 1746. január 12-én született Zürichben és 1827. február 17-én hunyt el Bruggeben. A svájci pedagógus a neveléstörténet egyik legnagyobb alakja volt, aki a szegény gyermekek nevelése és a népnevelés ügyében fejtette ki pedagógiai nézeteit. Pestalozzi családja szűkös körülmények között élt; sebészorvosként dolgozó apja korán meghalt, így anyja és egy önfeláldozó cselédlány nevelte fel. A zürichi egyetemen tanult, majd sorozatos sikertelen vállalkozások után 1784-ben Neuhofban szegényintézetet létesített. Társadalmi támogatással szegény gyermekeket fogadott magához, hogy gyapotfonással és földműveléssel megtermeljék eltartásuk költségeit, és közben emberhez méltó nevelésben és oktatásban részesüljenek.  Pestalozzi minden önkény ellensége volt. Különösen mélyen átérezte hazája szegény népének jogfosztottságát. Fél századnál hosszabb munkássága folyamán számos pedagógiai eszmét vetett fel, ugyanakkor összefüggő, logikusan felépített pedagógiai rendszert sohasem dolgozott ki. A pedagógiában legkorábbi és mindig visszatérő tétele az ember „egyedi helyzetének” meghatározó volta. Az embert meghatározó körülmények szerinte mintegy körkörösen tágulnak, s a legszűkebb, egyúttal pedig a nevelés szempontjából legfontosabb kör a családi környezet.

Mészáros István pedagógus, pedagógiatörténész, egyháztörténész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, egyetemi docens Pestújhelyen született 1927. január 26-án. A 91 éves híres pedagógus mondta: „Egyetlen hatalmas ívben láttam és láttathattam a hazai oktatás- és nevelésügy ezeresztendős történetét…” Mészáros István főiskolai (1948–1951), majd egyetemi (1954–1958) tanári képesítést szerzett. 1950–1962 között tanárként dolgozott, 1962-től 1968-ig az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa volt. 1968-tól 1976-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán adjunktusként, majd 1988-ig, nyugdíjazásáig docensként iskola- és pedagógiatörténetet oktatott. 1973-ban lett a neveléstudományok kandidátusa, 1988-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Tagja az MTA Köztestületének. 1990-ben Apáczai Csere János-, 1998-ban Stephanus-, 2001-ben Fraknói-díjjal tüntették ki.

Mészáros István a hazai és egyetemes neveléstörténet nemzetközileg is számon tartott kutatója, aki több, mint 60 önálló kötetet írt, tanulmányainak, cikkeinek száma ezerhez közelít, s tudományos, valamint ismeretterjesztő előadások százait tartotta különböző fórumokon. „Kutatási területe a művelődéstörténet, ennek keretei között a hazai pedagógiatörténet (vagyis a nevelés, az oktatás, az iskola, a neveléstudomány és a közoktatás-politika története), valamint a hazai egyháztörténet.” Legismertebb könyve: Mióta van iskola? 

Kántor Mihály Tiszakarádon látta meg a napvilágot 1885. január 31-én, 1968-ban Cigándon halt meg. Tanító, néprajzi gyűjtő, a Bodrogköz amatőr néprajzkutatója, Cigánd egykori oskolamestere volt, aki sokat tett a néphagyományok ápolásáért és a népi kultúra megőrzéséért. Néptanítóhoz híven aktívan rész vett a közéleti munkában is. 1911-ben megalapította a Keresztyén Ifjúság Egyesületet. Szintén alapítója és egyben vezetője is volt a Levente Egyesületnek és a Magyar Búzavirág táncegyüttesnek, amely legnagyobb sikerét a cigándi keménycsárdással érte el. Kántor Mihály valósággal szerelmese volt szülőföldjének, ennek a világtól elzárt sajátos településű bodrogközi tájnak. Kutatta a múltját, jelenét, s okleveles adatok alapján színesen, olvasmányosan írta meg a Bodrogköz történetét. Gyűjtötte és tanulmányokban feldolgozta a bodrogközi néphagyományokat.

Forrás:

Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi lexikon. https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/o-7721E/oreg-janos-77224/

Pukánszky Béla – Németh András: Neveléstörténet. http://mek.oszk.hu/01800/01893/html/

https://nokert.hu/sun-20120101-1356/91/8/

http://www.kodolanyi.hu/nevelestortenet/?act=menu_tart&rovat_mod=archiv&eid=24&rid=6&id=6

http://magyar-irodalom.elte.hu/nevelestortenet/

Megjelent a Katedra folyóirat XXVI/5. (januári) számában


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.