Klemen Terézia: Február híres pedagógusszülöttei

Szegény február, a többször meggyötört, megcsonkított február, aki szinte már sem ide, sem oda nem tartozik. Nem véletlenül nevezik Böjtelő havának vagy Télutó, esetleg Jégbontó havának. Nem elég, hogy kilóg a téli évszakból, még a római naptárban meg is kurtították, így a legrövidebb hónapra sikeredett. Kurtaságát kárpótolta az, hogy a farsang hagyományosan februárra esik, s ezen belül a legtöbb bál és mulatság, lakoma is.

De azok, akik ebben a hónapban születtek, talán ezért is – az „ide nekem mindent, ha lehet, az egész világot” elv alapján – nem szerencsétlenkedtek, hanem nagyon jól tették dolgukat. Nézzük meg, kik is tartoznak ide!

Veress Sándor

Zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus és népzenekutató. Az erdélyi származású zeneszerző, népzenekutató és zenepedagógus 1907. február 1-jén született Kolozsvárott. Szüleivel 1916-ben költözött Budapestre. 1923-tól a budapesti Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán Kodály Zoltán tanítványa 1927-ig, a zongora szakon pedig Hegyi Emánuel, később Bartók Béla voltak tanárai 1932-ig. 1943–1948 között a Zeneakadémia zeneszerzés tanára volt, ahol olyan tanítványokat nevelt, mint Kurtág György és Ligeti György. Kodállyal együtt a Magyar Művészeti Tanács zenei testületének is tagja volt. Az 1948–1949-es kommunista fordulat után, 42 évesen elhagyta Magyarországot, és emiatt a számára 1949-ben megítélt Kossuth-díját sem vehette át. Svájcban, Bernben telepedett le. Az 1960-as években többször hívták vendégprofesszornak Ausztráliába és az Amerikai Egyesült Államokba. 1992. március 4-én bekövetkezett haláláig Svájcban élt.

Képes Géza

A tanár, költő, műfordító, irodalomtudós 1909. február 1-jén született Mátészalkán. 1933 és 1940 között Sárospatakon tanított, és az Angol Intézetben is volt tanár. 1945-től a Magyar Rádió osztályvezetője, nevéhez fűződik a Falurádió és a Gyermekrádió című műsorok elindítása. 1954-ben megszervezte a Magvető Könyvkiadót. 1977-ben a Helsinki Egyetem díszdoktorává avatja. A nyugati nyelvek és az összes finnugor nyelv mellett fordított többek között újgörög, orosz, bolgár, arab, perzsa, japán, ótörök, izlandi nyelvekből is. Több mint negyven önálló kötete jelent meg – versek, fordítások, tanulmányok. 1989. augusztus 19-én halt meg.

Kalocsa Róza

A pedagóguscsaládból származó tanárnő 1838. február 5-én született. Az elsők között volt, akik szorgalmazták a magyar nyelv tanítását az iskolákban. Az ország számos intézményében tanított, Szatmáron a protestáns leánynevelő intézetnek, Debrecenben a református felsőbb leányiskola internátusának, Pesten az Evangélikus Református Felsőbb Leányiskolának volt az igazgatója. Sokat publikált (gyakran férfi álnév alatt), cikkeket, tanulmányokat, tankönyveket, elbeszéléseket, regényeket írt, franciából és angolból fordított, a volapük (mesterséges nyelv) lelkes támogatója volt. Néhány műve: A növendékek irálytana, Tündérkert, Az illem könyve, A nagymama regéi. Regék, mesék és elbeszélések mindkét nembeli gyermekek számára.

Ladányi Szeréna (Buchinger Manóné) 

1884. február 7-én született, pedagógus. A szociáldemokrata nőmozgalom egyik megalapítója és vezetője már egyetemi évei alatt részt vett a munkásmozgalomban. Az Országos Nőszervező Bizottság alapító tagja, többször megválasztották a Budapesti Nőbizottság elnökének. Az 1914. március 8-án Magyarországon először megtartott nemzetközi nőnap első szónoka volt. Aktív szerepet vállalt a nőmozgalomban, a Nőmunkás című lapnak megalakulásától egyik szerkesztője és cikkírója volt. 

Tomcsányiné Czukrász Róza

Az ismert pedagógus és a magyar fonomimika megteremtője 1863. február 8-án született Kolozsvárott, az ottani tanítóképzőben végzett 1880-ban. Nevelőnő, majd egy kolozsvári, később egy mátyásföldi elemi iskola tanítónője volt 1899 és 1909 között. Megtanult franciául, megismerte Augustin Grosselin alapvető művét a fonomimikai módszerről, és alkalmazta a hazai olvasástanításban. Hatalmas sikerrel tartott bemutató tanításokat szerte az országban, módszerét sok iskola átvette. A Család és Iskola és a Néptanoda című lapok munkatársa volt, Róza néni álnéven meséket írt a Jó Pajtás című lapba, valamint románból és franciából fordított pedagógiai és szépirodalmi műveket. Munkásságáért megkapta a Société pour l’Instruction et la Protection des Enfants Sourds et Muets ou Arrierés bronz- (1901) és aranyérmét (1927), valamint az MTA Wodianer-díját (1906).

Thelma Chalifoux

A kanadai tanár, politikus 1929. február 9-én született Calgaryban, a métis törzs tagja és az első métis nő volt, akiből szenátor lett. Az Alberta Institute of Technology hallgatója volt, diplomája kézhezvétele után a Company of Young Canadians-nál kezdett dolgozni. Hét gyerek nevelése mellett egész életét népe sorsának jobbítására fordította. Többek között a Metis National Council Senate és az Aboriginal Women’s Business Development Corporation elnöke volt. Az első métis nő volt, aki megkapta a National Aboriginal Achievement Award-ot. 1997-ben választották be Kanada parlamentjébe, Alberta képviselője volt 2004-ig, amikor betöltötte 75. évét.

Jeszenszky Endre

A Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével kitüntetett táncos, koreográfus, balettmester, a dzsessztánc magyarországi műfajalapítója Somogyváron született 1925. február 11-én. Szülei gyógyszerészek voltak. Hatéves korától 12 éves koráig Budapesten laktak, ahol szülei fokozatosan nevelték színház- és hangverseny-látogatóvá. Az Operaház és különösen a balettelőadások nagy hatással voltak rá. Tizenkét éves korától Szegeden éltek, és itt kezdett benne felerősödni a tánc iránti vonzalom. Leginkább a tánctanítás, táncalkotás, kevésbé a színpadra kerülés vágya töltötte el. „Nem voltam exhibicionista, mondhatnám maflán szégyenlős voltam”– írta önéletrajzában.

Fehér Márta 

1943. február 13-án született filozófus, egyetemi tanár, akadémikus. 1970-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen védte meg doktori értekezését és nyerte el a filozófia doktora címet. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem emeritus professzora, 1989–99 között az egyetem Társadalomtudományi karának Filozófia és Tudománytörténet Tanszékén volt tanszékvezető. Nemzetközileg elismert tudós, vendégprofesszor volt többek között az Interuniverzitetski Centar Dubrovnik-ban, az Egyesült Államokban a St. John’s és a Rutgers egyetemeken. A Technika-, Mérnök- és Tudománytörténet Doktori Iskola alapítója és vezetője, több hazai és nemzetközi tudományos egyesület tagja.

Emma Willard  

Az amerikai pedagógus 1787. február 23-án látta meg a napvilágot. A Troy Female Seminary, az első amerikai nőnevelő iskola alapítója, amely a legbefolyásosabb iskolák egyike, és a mai napig működik Emma Willard School néven. Emma Hart farmercsaládból származott, szülei támogatták, hogy tanár legyen belőle. 1804-ben kezdett tanítani, 1807-ben már iskolaigazgató volt. 1809-ben házasságot kötött John Willard orvossal, ez azonban nem akadályozta abban, hogy tovább tanítson. 1821-ben megnyitotta saját iskoláját, ahol komoly oktatás folyt. A bennlakó vagy bejáró leánynövendékek nemcsak irodalmat, művészeteket, zenét tanultak, hanem matematikát, természet- és társadalomtudományokat is. A tanításon kívül tankönyveket, tanulmányokat, történelemmel és földrajzzal foglalkozó könyveket, verseket publikált. 

Mary Lyon  

Az amerikai nőnevelés egyik úttörője Bucklandben (Massachusetts) született 1797. február 28-án. Az 1800-as évek elején a lányok taníttatását felesleges időpocsékolásnak tartották, de Mary azok közé a szerencsések közé tartozott, akik tanulhattak és tanárnő lett. Elhatározta, kollégiumot alapít, ahol a nők a férfiakéval egyenértékű, komoly színvonalú oktatást kapnak. Céljának eléréséért rengeteget utazott, előadásokat tartott és adományokat gyűjtött. 1834-ben Nortonban nyitotta meg első iskoláját, a Wheaton Female Seminary-t. Ezt követte 1837-ben a Mt. Holyoke Female Seminary South Hadley-ben.  Nyolcvan hallgatóval indultak, egy évvel később már 200 nő jelentkezett a 90 helyre, és a kollégium a mai napig vezető szerepet foglal el a nőnevelésben.

Fraknói Vilmos

Bölcseleti doktor, arbei címzetes püspök, váradi kanonok, apostoli protonotárius, a MTA rendes és igazgató-tanácsának tagja, 1843. február 27-én született Ürményben, Nyitra megyében, hol atyja, Frankl Sándor uradalmi orvos volt. Középiskoláit Nagyszombatban és Esztergomban, a hittudományiakat és bölcseletieket Pesten végezte 1862-ben; ezután két évig (1862–64) bölcseleti tanfolyamot hallgatott a pesti egyetemen. 1864-ben bölcseleti doktor és tanár lett a nagyszombati érseki főgimnáziumban. 1865 októberétől az esztergomi papnevelőben tanár volt. 1870. május 25-én a MTA levelező tagjának választották meg. 1871-ben Pestre költözött, és 1873 májusától a MTA rendes tagja lett. 1874-ben Frankl családi nevét Fraknóira változtatta. Az országos közoktatási tanács tagja, több római tudós társaság, a krakkói és belgrádi akadémiák külső, a poseni történelmi társulat, a felső-magyarországi, a dél-magyarországi, a pozsonyi s a békésmegyei régészeti egyletek tiszteletbeli tagja volt. Könyv- és levéltári kutatásokat tett a magyarországi összes főbb levéltárakban és külföldön is. Nagyon jelentős a pedagógiai szervezési tevékenysége is.

Felhasznált irodalom

Pukánszky Béla – Németh András: Neveléstörténet. http://mek.oszk.hu/01800/01893/html/

https://nokert.hu/sun-20120101-1356/91/8/

http://magyar-irodalom.elte.hu/nevelestortenet/

http://olvasas.opkm.hu/index.php?menuId=125&action=article&id=67

https://nokert.hu/fri-20130201-0636/1028/8/februarban-szuletett

http://ezenanapon.hu/oldal/3?d=02-11

Megjelent a Katedra folyóirat XXVI/6. (februári) számában

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.