„Testvérkedés” a Selye János Gimnáziumban

A Selye János Gimnáziumban már több éve hagyomány, hogy az egyes osztályok testvérosztályt választanak maguknak a Székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumból. Ezt a lépest a III.D is megtette osztályfőnöke, Musitz Marietta segítségével 2 évvel ezelőtt. Ezen program keretein belül tehát a Tamási Áron Líceum XI.E osztálya és osztályfőnökük, Fancsali Krisztina már vendégül látta a mieinket az elmúlt tanévben. Idén pedig rajtunk volt a sor…

Igyekeztünk tartalmas programot összeállítani vendégeink számára, amellyel minél jobban megismertethetjük velük Felvidék sokszínűségét, s melyben majd örömüket is lelik.

Az első napon bemutattuk nekik iskolánkat, városunkat és egy kis vonatozásra invitáltuk őket Komáromon belül. Ez a pár óra leginkább az ismerkedéssel telt, hisz a hosszú út után szükségük volt egy kis bemelegítésre. A második napon Pozsony fele vettük az irányt. A fővárosba való megérkezés előtt tettünk egy kis kitérőt a bősi vízierőműnél is. Itt a székelyek nagy érdeklődéssel figyelték a zsilip működését és a vízszint mesterséges megemelését. Ezután már meg sem álltunk Pozsony óvárosáig, ahol Korpás Árpád kalauzolt minket, illetve vezette be az erdélyeiket az egykori magyar koronázó város történelmébe. Délután következett a program csúcspontja. Az osztályommal megpályáztuk a „Gyere velünk a DAC-ra ” – projektet, amit nagy-nagy örömünkre sikerült megnyernünk. Úgy gondoltuk, hogy a magyar kisebbség tagjaként felemelő érzés lesz majd nekik átélni és megtapasztalni azt a hangulatot, szurkolást, összetartást, ami csak egy DAC-meccsen tapasztalható. Nem túlzás azt mondani, hogy ez egy hatalmas élmény volt számukra is, főleg úgy, hogy csapatunk fantasztikus küzdelem általi győzelmet aratott egy kemény, hajtós mérkőzésen. Ahogy több cikk is lehozta azóta, most hangzott talán leghangosabban a magyar himnusz a szurkolók torkából, és hatalmas megtiszteltetés, hogy ehhez mi és erdélyi testvéreink is hozzájárulhattak. Tiszteletükre felcsendült a székely himnusz is. A hangulat pedig még azokat is magával ragadta, akik kevésbé sportkedvelők. A pályán a félidőben lehetőségünk nyílt fotózkodásra és autogramok kérésére is. Mind a selyések, mind a székelyudvarhelyiek egyöntetű véleménye alapján, ez a program volt magasan a hétvégénk csúcspontja, és sosem feledjük.

Vasárnap Párkány fele indultunk, ahonnét átsétáltunk a Mária Valéria hídon, hogy megtekintsük az esztergomi bazilikát. Vendégeink megcsodálhatták a kilátást a kupolából, valamint a bazilika csodálatos belterét is. Délután következett a program természetközelibb, de fizikailag kicsit megterhelőbb része, mikor túráztunk kicsit a Burda hegységen Romanyik György erdész úr vezetésével, aki több hasznos információval gazdagított minket a hegységgel és az erdész szakmával kapcsolatban is. Miután fiataljaink hősiesen meghódították a hegyet, megcsodálhatták a Duna lélegzetelállító látványát. Este pedig a vacsora után a fiatalok lazíthattak egyet a Magyar Kultúra Házában, a RÉV-ben.

Hosszú, de eseménydús hétvégén vagyunk túl, úgy érzem. Megérte a sok szervezés és igyekezet a III.D részéről. Amit tudtunk, megmutattunk testvéreinknek a régiónkból, és szívből reméljük, hogy Felvidék elnyerte tetszésüket, s visszatérnek még hozzánk. A program célja ezzel beteljesült. Viszont ami ennél talán még fontosabb, az az, hogy a fiatalok jól összerázódtak, s születtek határon túli, mégis határtalan barátságok a két vidék, Erdély és Felvidék fiataljai között.

Musitz Marietta osztályfőnök


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.