A komáromi óvodák és iskolák nagyszabású ünnepi műsoráról

Március van s határtalan az Élet!” (Ady Endre)

A Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak Baráti Köre – mint főszervező – karöltve a Csemadok Komáromi Városi szervezetével és a Komáromi Városi Művelődési Központtal rendezte meg az óvodák és iskolák hagyományos ünnepi műsorát. A szervezők a műsorra igényt tartókat március 14-ére hívták, főhajtásra az 1848-as márciusi ifjak emléke előtt, a Városi Művelődési Központba (Vmk).

Az ünnepség nyitányaként a Jókai Mór Alapiskola és a Vmk GAUDIUM, valamint a Selye János Gimnázium egyesített kórusa és hangszeres kamara együttese Egressy Béni megzenésítésével adta elő Vörösmarty Mihály Szózatát; majd Stubendek László, a Csemadok helyi szervezetének elnöke mondott ünnepi köszöntőt. Ezt követően Erkel Ferenc Bánk bán című operájából hangzott el az Ima, a kórus és a hangszeres kamaraegyüttes előadásában, Nagy Ferenc, a GAUDIUM versmondó szólistája Ady Endre A tűz márciusa című költeményét adta elő – igazi ünnepi hangulatot teremtve.

A nyitány után a Ferences utcai óvodások – Krűger Zsuzsanna és Pinke Elvira által szerkesztett és vezetett – kedves műsora aratott nagy közönségsikert a csaknem teltház előtt. Műsorukat nézve a kodályi ,,üzenet“ ötlött fel bennem: ,,A nemzetnevelés már az óvodában kezdődik. (…) Az óvoda nemzetnevelő hivatása: a tudatalatti magyarság alapköveit lerakni. Ezek szilárdságától függ az épület tartóssága.”

Ha emlékezetem nem csal, az idei műsor az évek során már a 9. volt a sorrendben. Talán már köztudott: a szervezők minden évben más óvodát és más-más iskolákat kérnek fel a műsorkészítésre. Nagy örömmel írom le: mind óvodáink, mind iskoláink az „ügyhöz“ való hozzáállása kiváló volt: nívós műsorok születtek. Ezért volt nagy meglepetés a Jókai Mór Alapiskola idei szereplése. Verses, zenés műsorukat úgy állították össze, hogy az iskola 22 pedagógusa, köztük az igazgatóhelyettesek és az igazgatónő is együtt szerepeltek a tanulókkal. A szépen kivitelezett műsor megálmodója és lelke Jókai Éva tanítónéni volt, segítői pedig Gáspár Eszter, Juhász Mónika, Pfeiferlik Annamária és Varga Ilona, az iskola pedagógusai voltak. Ritkán tapasztalható, megható gesztust is láthattunk: a műsort a nézőtérről követő Jókai Évának a színpadról lejőve a köszönet jeléül az igazgatóhelyettes urak adták át virágcsokrukat.

A Selye gimnázium csengő hangú énekesei, szépen szavaló és muzsikáló diákjai – Bajcsi Tünde, Bangha Roland, Králik Máté, Kotiers Ráchel, Lakatos Áron, Mezőszállási Márk, Oros Boglárka Sára, Pfeiferlik Anna, Szalay Mátyás, Szarka Beáta – színvonalas műsorát, mint már oly sokszor, most is, dr. Farkas Adrianna tanárnő állította össze, nagy hozzáértéssel és hivatástudattal.

A gimnázium diákjainak műsorát követően magyar költők versei hangzottak el szavalatban és zenében egyaránt a Selye János Egyetem óvó-, tanító- és tanárképzős hallgatói – Čulák Nikolett, és Jung István versmondók, Gál Júlia és Nagy Noémi énekesek – Csehi Ágota zongoraművész, egyetemi docens közreműködésével; Bölcs Krisztina és mezei Máté ének-gitár-duettje tolmácsolásában.

Az ünnepi műsort az énekkar és hangszeres kamaraegyüttes zárta: Reményik Sándor Templom és iskola című költeményét a Kormorán együttes megzenésítésével és Koltay Gergely remekével Kell még egy szó című szerzeményével; szinte mementóként üzenve: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát” valamint: „ha nincs hely, ahol élj, indulj hazafelé”.

Az óvodások és iskolások „főhajtás” a Egressy Béni szobrának megkoszorúzásával és nemzeti imánk eléneklésével fejeződött be.

A szervezők nagy örömére a Vmk 620 főt befogadó színházterme szinte teljesen megtelt, Vörösmartyval mondhatjuk: „…hála égnek! Még van lelke Árpád nemzetének.” De örömünkbe – mint az utóbbi időben oly sokszor – üröm is vegyült: a nézőteret a műsor közben elhagyók mozgása most is nagyon zavaró volt – a szereplőkkel szemben nagy tiszteletlenség. A szervezők számára az is érthetetlen, hogy a városvezetés éppen ezen a napon tartotta a testületi ülését. Az egyes kulturális rendezvények szervezői meg vagyunk győződve afelől, hogy egy, a városi hivatal által gondozott, a kulturális rendezvényeket tartalmazó, évente megjelentetett „kalendárium” mindenkinek – városatyáknak, műsorszervezőknek, közönségnek egyaránt hasznos lenne!

Stirber Lajos


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .