Bús Imre: Gyermekkultúra és pedagógia

A gyermekkultúráról

Gyermekkultúra az emberi kultúra azon anyagi és szellemi értékeit hordozza, amelyek számot tarthatnak a gyermekek érdeklődésére, nekik készülnek, szerveződnek, illetve amelyeket gyermekek hoznak létre, foglalkoznak vele, és amelyek mindenképpen a gyermekek érdekeiket szolgálják (Bús, 2013). A gyermekkultúra nem korlátozódik csupán egy-két területre, hanem átfogja a teljes gyermekkort és annak tevékenységeit. Minden nép gyermekkultúrája része az egyetemes gyermekkultúrának (Bús, 2010).

A gyermekkultúra elemei

Hagyományosan a játék és a művészetek tartoznak a gyermekkultúra elemei közé. A játék mint a gyermekek alapvető tevékenysége és az ebbe ágyazott ének, zene, tánc, a gyermeki ábrázolás, pl. a vizuális alkotás, a tárgyalkotás, a gyermekirodalom, pl. a mese, vers, regény, valamint a gyermekszínjátszás számítható ide.

A kultúra fejlődésével a gyermekkultúra is újabb elemekkel bővült. A fotó, film, rádió és a televízió után az interaktív számítógépek, az internet és általában a hálózatok, a hálózatosodás nyújt újabb lehetőségeket. Az iskolán kívül pedig a tudományos–technikai ismeretterjesztés újabb formái terjednek az élményparkokon át a virtuális termekig.

A gyermekkor és a gyermekkultúra legfontosabb eleme a játéktevékenység, ugyanis játékban gondolkodik, tevékenykedik és fejlődik a gyermek. Ez biztosít keretet az életének, amelyben tapasztalatokat szerez, tanul, munkálkodik, hiszen létformája a játék, amelyben integrálódik valamennyi tevékenysége.

A gyermekkultúrát támogató néhány főbb művészeti és tudományterület

A gyermekek életében az ének, zene és tánc összefonódik, hiszen ők még nem szégyellik, ha amikor zenét hallanak, akkor ahhoz énekelnek és táncolnak is. Ösztönösen érzik az összetartozást, és ezt a holisztikus modellt követik. Sőt, a gyermekirodalmi alkotások és a képzőművészet is ily módon kapcsolódik például a mesék, versek illusztrációiban, amelyeket szívesen készítenek maguk a gyermekek is, sőt el is játsszák ezeket a történeteket.

A tudományterületek közül a filozófia, gyermekfilozófia, esztétika és a kultúratudomány, pszichológia, főként a fejlődéslélektan gyermekekre vonatkozó eredményeit emeljük ki. Ezek ugyanis segítenek megérteni a gyermekek milyenségét, a felnőttektől való különbözőségét, így a sajátosságaikat is. A pedagógia strukturálja ezeket, és ad módszereket a fejlesztéshez, amelyben az informatika, kommunikáció, matematika, természettudományok is sokat segíthetnek.

A gyermekkultúra közvetítése

A kultúra alapjainak közvetítése alapvetően a családhoz köthető, hiszen ez az alapegysége a kultúrába történő „belenövésnek” és átszármaztatásnak. Az intézményes nevelés, oktatás is egyre inkább bekapcsolódik ebbe a folyamatba, hiszen a család sajnos nem mindig tölti be ezt a funkcióját. Ezért a bölcsőde, óvoda, iskola, a napközi, a kollégium is fontos szerepet játszik a kulturális szocializációban. Továbbá egyéb kulturális intézmények, mint például a kultúrházak, könyvtárak, valamint vállalkozások, pl. élményparkok is segíthetnek ebben. Az állami lehetőségek leginkább közvetetten hatnak a pályázatokon, projekteken keresztül.

A kultúra régi, szerves családi átadását ma sok tekintetben gátolja a felgyorsult életmód. A mai folyamatok mellett, vagy inkább helyett tehát az intézmények próbálják a gyermekkultúrát is segíteni.

A gyermekkultúra közvetítő rendszerében először a közvetítő eszközöket tekintjük át. A könyvkiadásban jelentős részesedése van a gyermekkönyvek piacának. A klasszikus szerzők, illetve kiadványok mellett a mai magyar gyermekkönyvek magas színvonalon képviselik a gyermekirodalmat.

A gyermekmédiában a gyermeksajtónak nem ilyen jó a helyzete, ez a terület keresi a helyét, illetve a szerzőket, kiadókat. A gyermekrádiók már kezdenek az internetre „költözni”, így viszont talán elérhetőbbek lesznek a gyermekek számára. A film, a mozi és a tévé – a könyv, a sajtó és a rádió helyzetéhez hasonlóan – kezd beilleszkedni a gyermekek világába, habár még mindig vannak problémák az életmódba történő beépüléssel. Medializált világunkban a viták újra és újra fellángolnak a tévénézés mennyiségéről és minőségéről a különböző korú gyermekek esetében is (Buckingham, 2002). A számítógépek és az internet világa a mai gyermekeknek, a Z és az Alfa generációnak már nem ismeretlen, mint még sok felnőttnek, hiszen „ebbe születnek bele”. A kutatók egy ideje már sok, ebből fakadó problémát jeleznek, amelyeket a gyakorlatban mi is tapasztalhatunk. Sok írás jelent meg a küzdő és a lövöldözős játékok agresszivitást növelő hatásáról. De a pozitív hatásokról is egyre több szó esik. Többek között pozitív példa a kézügyesség, a gyorsaság, a figyelemkoncentráció, a kitartás, a hibák kijavítása, a szabályok követése és az együttműködés fejlődésének segítése. Életünk segítésére meg kell tanulni ezeknek az eszközöknek a használatát a mindennapjainkba történő integrálásukkal. A korábban felfedezett eszközöknél is így volt, itt és ma is ez a tennivaló.

A gyermeki öntevékenység lehetőségeit nyújtják a játszóterek, parkok, a „művelődés házai”, így a gyermekek háza, játszóház, közösségi terek, valamint a gyermekszoba tere.

Választott, de szervezett lehetőségek a szabadidős sport szervezett terei, a könyvtár, gyermekkönyvtár, a gyermekszínház, a cirkusz, a múzeumok, gyűjtemények gyermeknek szóló tematikus anyagai, rendezvényei, a táborok, turisztikai útvonalak, tanösvények, a gyermekszervezetek, egyesületek, klubok, műhelyek tevékenységei. Ide tartoznak a nevelési-oktatási intézmények (óvoda, iskola stb.) intézményen belüli és azon kívüli előírt programjai is. Tehát a teljes szabad tevékenységtől a szervezett, de választott aktivitásokon át a kötelező programokig, a gyermekek számára az épített és természetes környezet, az intézmények és szervezetek nyújtanak lehetőségeket a gyermekkultúra teljes spektrumára.

A gyermekkultúra kutatása, fejlesztése

A gyermekekkel való bánásmód és nevelésük a történelem során mindig az adott társadalom ember- és gyermekfelfogásától függött. Ezt természetesen befolyásolta az adott közeg, a társadalmi helyzet, de sok tekintetben azonos volt valamennyi gyermekre (Hosszú, 1982; Pukánszky, 2001; Szabolcs, 2004).

A művelődés- és neveléstörténetben erről már sok publikáció megjelent. Az egyik paradigmatikus változás ebben a Rousseau nevéhez kötődő gyermekkép kialakulása, amelyet a reform- és alternatív pedagógiák átvettek és különböző módon kidolgoztak. A gyermeknek a felnőttől különböző „természetéről” szóló nézet szerint a gyermeknek más fiziológiai, pszichikai, érzelmi szükségletei vannak, mint a felnőttnek, és ezek alapján kell bánni vele. Ez a nézet a gazdasági, társadalmi fejlődésben a 20. század elejére juttatta el a közéletet arra a szintre, hogy a tudományok és művészetek már hivatalosan és jelentős mértékben foglalkoztak ezzel a kérdéssel, amelyet több művészeti, kutatási, oktatási, nevelési program, rendezvény jelzett, pl. a Gyermektanulmányi Kongresszus 1913 (Tészabó, 2011).

A gyermekkultúra és a pedagógia következő nagyobb „áramlata” – az ismert történelmi tragédiák miatt – csak az 1970-es években következhetett. Ez a lassú kezdetek után felgyorsult és kiszélesedett (Trencsényi, 2002). Néhány főbb tudományos, művészeti, kulturális rendezvény, illetve esemény, tevékenység, kiadvány ebben a folyamatban: I. (fővárosi) Gyermekesztétikai Hét 1974, Gyerekek a társadalomban 1983, Művészek a gyerekekért 1985, a Kiss Áron Magyar Játéktársaság megalakulása 1987, Művészeti Nevelés – Országos Konferencia 1999, Gyermekkultúra az ezredfordulón 2000, 2002, VII. Nevelésügyi Kongresszus 2008, MindenGYerek konferenciák, Fordulat a gyermekkultúrában? – FordulóPont, (Szávai, 2010).

Ma már láthatjuk a gyermekkultúra kutatásának, fejlődésének, fejlesztésének fokozatos intézményesülést. Ebben pedig a pedagógia és a pedagógusképzés jelentős szerepét. Segíti mindezt a játék új szemlélete, amely az alkalmazott játék révén egyre inkább bekerül a társadalom legkülönbözőbb területeibe. A gazdasági, társadalmi változások következményeként szükségszerűen változik a pedagógia és ezen belül a művészet-pedagógiák, többek között a dráma- és színházpedagógia. A mai modern kor új eszközei, az életmód változásai a gyermekkultúrára is hatnak. A már említett új technológiák jelentősen átalakítják a gyermekek életét, kultúráját is.

A gyermekkultúra kutatása, oktatása, fejlesztése intézményünkben

Megalapítottuk a Gyermekkultúra Kutatócsoportot, és elkezdtük a témakör kutatását a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Karán 2011-ben, majd 2013-tól kibővítettük a kutatócsoport létszámát és működési területét hazai és külföldi kutatókkal és intézményekkel. 2018-ban megkezdtük az EFOP 3.4.3. pályázati projekt alapján kutatási, oktatási és fejlesztési munkánkat, 2018-ban pedig létrehoztuk a Dienes Központot.

Eddigi eredményeinkben szerepelnek sikeres konferenciák, műhelymunkák, kötetek, publikációk, oktatás a pedagógusképzésben, kapcsolatok és hálózat kialakítása és pályázat, projekt megkezdése. Az EFOP 3.4.3. „Gyermekkultúra, játékkultúra és gyermekirodalom kutatása és fejlesztése a pedagógusképzésben Magyarországon és a Kárpát-medencében” c. projekt keretében elkezdtük az együttműködés kiépítését Szekszárd, Sopron, Kecskemét, Nyitra, Szabadka, Nagyvárad pedagógusképzésével, gyermekkultúrájával. Megrendeztük az első konferenciánkat 2018 májusában Szekszárdon a PTE KPVK szervezésében a partnerekkel együtt. Részt vettünk a nyitrai partnerrel együtt a dunaszerdahelyi konferencián, a Katedra Napon 2018 novemberében. Jelenleg írjuk azokat a köteteket, tanulmányokat, tananyagokat, amelyek majd megjelennek 2019-ben. Beépítjük a gyermekkultúra oktatását a pedagógusok képzésébe, és továbbképzésébe közös új tantárgy keretében, és elindítjuk a képzők képzését ezen a területen. Létrehoztuk a Dienes Zoltán Pedagógus-továbbképző és Gyermekkultúra Módszertani Kutatóközpontot a kar központi telephelyén, Szekszárdon a város és Tolna megye támogatásával, amely a kutatáson kívül a pedagógusképzés és gyermekkultúra közös fejlesztésére törekszik. Ehhez elkészítettük az Alapító Okiratot, amely hivatalossá vált a Kari Tanács által történő elfogadásával. A Dienes Központ elhelyezése, termek, eszközök beszerzése a gyermekkultúra és a gyermekpedagógia holisztikus nézőpontja alapján közös nagy teremben történik. Továbbá egy „okos termet” alakítunk ki a legmodernebb oktatástechnikai eszközök segítségével. Így a pedagógusképzés, továbbképzés, módszertanok és a gyermekkultúra egymást erősítő módon valósulhatnak meg a Dienes Központ szervezésében.

A Dienes Zoltán Pedagógus-továbbképző és Gyermekkultúra Módszertani Kutatóközpont

Részletek az Alapító Okiratból:

A Dienes Zoltán Pedagógus-továbbképző és Gyermekkultúra Módszertani Kutatóközpont (a továbbiakban: Dienes Kutatóközpont) feladata Dienes Zoltán szellemi hagyatékának gondozása, és ennek jegyében olyan interdiszciplináris szakmai programok koordinálása, amelyek hozzájárulnak a pedagógiai gyakorlat megújításához, a gyermekkultúra témakörével foglalkozó szakemberek hazai és nemzetközi együttműködésének kialakításához.”

A pedagógia és a gyermekkultúra innovációinak, új eredményeinek megismertetése és népszerűsítése alapvető feladata a kortárs neveléstudomány újító szándékú képviselőinek és intézményeinek. A Kutatóközpont segít ezeknek az innovációknak az érvényesülésében és közkinccsé tételében. Támogat minden pedagógiai módszertani és gyakorlati területre érvényes új tartalmat és formát, valamint az ezeket segítő tudományágakat és művészeteket, tevékenységeket.”

A Dienes Kutatóközpont céljai: Megteremteni a tapasztalati/játékos/felfedeztető tanulás és tanítás kultúráját az iskolákban. Ennek érdekében szükség van olyan szellemi központ kialakítása, amely segíti a pályán munkálkodó, illetve arra készülő pedagógusokat és a kultúra szakembereit abban, hogy Dienes Zoltán írásait/eszközeit is felhasználva (és esetenként továbbfejlesztve, például a számítógépes tanulás irányába), minél jobban hozzá tudjanak járulni a gyerekek problémamegoldó képességének, tanulóképességének, kreativitásának, önállóságának fejlesztésére, kulturális életének gazdagítására.”

A szakemberek és kutatók mellett tervez és szervez a szülők számára is játékos összejöveteleket, hogy ők maguk is felszabadultan játszhassanak és ezen keresztül is megérthessék a gyermekek játékának jelentőségét.”

Gyűjti és teret ad a hagyományos tanulási és tanulásszervezési módszerek és rendszerek fejlesztését célzó pedagógiai elméleteknek, módszertanoknak és gyakorlatoknak. Célja, hogy a cselekvésközpontú, élményközpontú, alapvetően belső motiváción alapuló, kortárstanítás, felfedező, probléma- és alkotásalapú tanulás, valamint más új, illetve újonnan és eredményesen alkalmazott pedagógiai eljárások ismertek és használhatók legyenek a napi pedagógiai gyakorlatban. Az összes tanulmányi területre érvényesen tárolja ezeket, módszertani bemutatókon, képzéseken, továbbképzéseken bemutatja a pedagógusoknak, gyermekeknek, diákoknak és szülőknek egyaránt.” (Dienes Központ Alapító Okirata, 2018)

Felhasznált irodalom

A Dienes Zoltán Pedagógus-továbbképző és Gyermekkultúra Módszertani Kutatóközpont, Alapító okirat (2018). PTE KPVK, Szekszárd

Buckingham, David (2002): A gyermekkor halála után – Felnőni az elektronikus média világában. Helikon Kiadó, Budapest

Bús Imre (2010): Magyarországi németek gyermekjátékai, In: Baráth I, Viczay I (szerk.)
Tudomány az oktatásért – oktatás a tudományért. Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, Közép-Európai tanulmányok Kara, Nyitra, 13–22.

Bús Imre: A gyermekkultúra vázlata, In: Bús Imre (szerk.) (2013): Tanulmányok a gyermekkultúráról. PTE IGYK, Szekszárd

Hosszú Klára (1982): Hagyomány és kreativitás Tradition and creativity – Magyar paraszti gyermeknevelés (Oktatás, művészet, folklór, játék). Népművelési Intézet, Budapest

Pukánszky Béla (2001): A gyermekkor története. Műszaki Kiadó, Budapest

Szabolcs Éva (2004): Narratívák a gyermekkorról, In: Iskolakultúra, 3, 27–31.

Szávai Ilona (szerk.) (2010): Fordulat a gyermekkultúrában? In: FordulóPont, Pont Kiadó

Tészabó Júlia (2011): Játék – pedagógia, gyermek – kultúra. Gondolat, Budapest

Trencsényi László (2002): Az esélyegyenlőtlenségek enyhítése a gyermekkorosztály kulturális ellátásában. In: Tudásmenedzsment, 3, 106–110.

Megjelent a Katedra folyóirat XXVI/5. (januári) számában

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .