Prága, te drága! – avagy a Selye gimi 3.C osztályának tanulmányi kirándulása

Már elsőben eldöntöttük, hogy harmadikban, ahogy gimnáziumunkban szokássá vált, Prágába megyünk kirándulni. Fel is kerekedtünk csütörtökön tanítás után, és hat óra vonatozás után meg is érkeztünk a szállásunkra. Nem vártunk csodákat, nem egy Hilton volt, de a célnak igazán megfelelt. Habár jó fáradtak voltunk, senki nem szerette volna kihagyni az esti sétát a Vencel téren, arról nem beszélve, jó éhesek voltunk, és enni szerettünk volna “egykishazait”. Hiszen tök jó dolog belekóstolni egy másik ország ízvilágába.

Másnap korán keltünk, hogy megnézhessük Prága legismertebb nevezetességeit. Prága gyönyörű! Sétálgattunk az Óvárosban, megnéztük az Orlojt, itt rengeteg ember zsúfolódott össze, és nagyon nehéz volt fényképet készíteni. A környékén annyira szűk volt a tér és ehhez képest annyira sok volt a turista, hogy mindig attól féltem, a nagy tömegben el fogok veszni. Az Orloj előtt ácsorogtunk és várakoztunk, hogy láthassuk majd a fenti ablakokban, hogy sorra megjelenhessenek az apostolok, üdvözölve a téren állókat. A téren körös-körül csodaszép, gótikus, reneszánsz és barokk épületek sorakoztak szorosan egymás mellett. Kicsit még bóklásztunk és bámészkodtunk a régi város szűk utcáin, majd elértük a Károly-hidat. Osztályfőnökünkkel, Nagy Andrással és Elek József történelemtanárral végig masíroztunk az 516 méter hosszú hídon, élvezve az utcai zenészek játékát, meg a tavasz hangulatát. A híd túloldalán villamosra szálltunk, ami felvitt minket egészen a várig. Hogy pontosítsak, az egész 3.C osztályt rajtam kívül, mivel előttem becsukódott a villamos ajtaja, nem fértem fel, akkora tömeg volt… Szerencsére telefonos irányítással nemsokára már én is az őrségben gyönyörködtem a többiekkel. A várban többféle túrára lehet jegyet venni, mi a „B” túrát választottuk, amely az udvarok megtekintésére, a Szent György Bazilika, a Szent Vitus Székesegyház, a régi királyi palota és az Arany Utcácska bejárására jogosít fel. A Székesegyház lenyűgöző volt. Emellett nekünk az Arany utcácska is nagyon tetszett, amely pici lakásokból áll – az egyik ilyen kis lakásban élt Kafka is. Mivel a vár egy dombon van, így tanáraink gondoskodtak az edzettségünk fenntartásáról is azzal a 200+ lépcsővel, ami lefelé vitt minket, a kilátás viszont mindenért kárpótolt. Mielőtt vacsorázni mentünk volna, megálltunk a Ján Palach emlékére készített keresztnél, amely a Nemzeti Múzeum előtt található. Végre leülhettünk egy igazán érdekes söröző-étteremben, ahol kisvonatok szállították a szomjas turistáknak az innivalókat.

dav

Szombat délelőtt jót szórakoztunk az Illúziók múzeumában, majd felsétáltunk a Petrin kilátóhoz, ahonnan csodás panoráma nyílik a városra, a folyóra, a turisták, helyiek kedvelt kirándulóhelyére. A prágai tájat a torony felső szintjéről 387 méter magasságból csodálhatták meg azok, akik hajlandóak voltak sok-sok lépcsőt megmászni egy szűk, kanyargós kő-lépcsősoron. Hát én az osztályunk pár tagjával lentről néztem a kilátót. De a többiek ígéretükhöz híven csodás képeket készítettek Prágáról… Innen még megálltunk a John Lennon grafitikkel telefestett emlékfalánál szintén “párszáz” kép erejéig.

Vasárnap délelőtt indult vissza a vonatunk, így a kicsekkoláson és a rövid vásárláson kívül másra már nem jutott időnk. Természetesen lett volna még mit megnézni a városban, de úgy gondolom, az úgynevezett látnivalókat bejártuk. Ennek a városnak olyan kisugárzása van épületeivel, polgáraival és sörözőivel, ami megunhatatlanná teszi. Osztálytársaimmal megfogadtuk, hogy biztos visszajövünk még ide, ha lehet együtt, minél többen.

Králik Máté, a 3.C osztály tanulója


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.