Örömjáték a pályán, örömünnep a lelátón

Ha életre szóló élményeket akarunk szerezni diákjainknak az osztályterem falain kívül, vigyük el őket DAC-meccsre. Én legalábbis erre jutottam május 24-én.

Az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium diákújsága, a Mi One? 1. díjat nyert az idei országos Médiasztár versenyen. Ugyanakkor „Az év diákriportere” kategóriában is a mi másodikos Csanda Tamásunk lett az első. Egy hirtelen ötlettől vezérelve ajándékképpen regisztráltam őket a dunaszerdahelyi MOL Aréna Press szektorába, az akkreditált újságírók zónájába. Hihetetlenül inspiráló volt számukra a különleges közeg.

Miután megérkeztünk Dunaszerdahelyre, futottunk is megnézni a Csíki sör-rekordkísérletet a stadion körül. Persze mindannyian szereztünk magunknak egy-egy dobozzal az italból, amit „szüleinknek vittünk haza ajándékba”. Aztán bementünk a sajtóbejárón, ami engem kimondottan nagy büszkeséggel töltött el, jó magasra is emeltem az orromat. Mindnyájan kaptunk sajtókártyát, amit biztosan örökké őrizgetni fogok. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a legjobb VIP helyek egy az egyig a sajtóéi.” (Csanda Tamás)

A meccs első percétől kezdve maga volt a szurkolói mámor. Érdekes és merőben szokatlan volt nézni, hogy a valódi látvány nem is maga a játék, hanem a B közép látványos és az összes drukker szívből jövő biztatása a csapatnak. A csapatnak, mely megérdemli a dicséretet, és amely minden egyes szurkolói bekiáltástól lelkesebben és lelkesebben játszott. Aztán jött az első gól, és a stadion egy emberként ordított fel, taps és lelkendező kiáltások töltötték be a teret. Egy derűs álom, ami aznap még további négy alkalommal ismétlődött meg. A DAC 5:0-ra verte Nagymihály csapatát. A meccs végére valódi drukkernek éreztem magam, vérem izzott és ezen az egy órája még vadidegen helyen most úgy éreztem, második otthonra találtam.” (Végh Alex)

Ugyan focimeccsre mentem, de válogatott kézilabdázó csapattársaimnak is tapsolhattam a lelátóról, mert a dunaszerdahelyi lányok eljöttek lepacsizni a DAC-szurkolókkal és büszkélkedni, hogy bejutottak a MOL Ligába. Ezt külön ajándéknak éreztem, annak ellenére, hogy egy pillanatra rosszul esett, hogy nekem ilyesmiben nincs részem (Naszvad csapatát erősítem), de a következő percben már őszintén együtt örültem velük. ” (Pethes Boglárka)

Annak ellenére, hogy ez nem az első és valószínűleg nem is az utolsó DAC-meccsem volt (sőt, Rózsadombra, Pozsonyba is elkísértem lelkes szurkolóként a csapatot), különlegessé tette, hogy az újságírók helyén ülhettem, és valamilyen szinten betekinthettem a színfalak mögé is. Az egész szezonban vártam, mikor lép pályára Nagy László, a DAC saját nevelésű, legfiatalabb játékosa, és ezen a mérkőzésen végre ez is megtörtént – hatalmas ovációval fogadta a 18 éves labdarúgót a közönség. Meghatározó pillanat volt. ” (Benkő Enikő)

Kimondottan kedves emlékem marad, amikor az irigykedő RTVS-es riportercsapat nézi, hogy Kalmár Zsolt nem nekik, hanem a mi Haluza Heninknek ad interjút. Vagy Peter Hyballa, vezetőedző sajtótájékoztatója… Egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam. Egy nagyon laza, viccelődő ember, akinek nyilatkozataikor nagyon vissza kellett tartanom a nevetést – fő a professzionalizmus.” (Csanda Tamás)

A mérkőzés után várt viszont a nap legnagyobb meglepetése: spontán ünneplés a stadion előtt. Az ember csak az amerikai filmekben lát ilyet, ismeretlen emberek ölelgetik egymást és közösen örülnek a szeretett csapat eredményének. Itt tudatosult bennem igazán, hogy a DAC nem egy futballcsapat, nem egy egyszerű sportszervezet, a DAC egy életérzés.” (Végh Alex)

Kívánom a motiváló élményt kollégáimnak, bátran lépjenek ki komfort zónájukból, legyenek kreatívak, merjenek szokatlan dolgokba vágni, mert leírhatatlanul élvezik a gyerekek a meglepetéseket.

Benkő Timea

Petrík Lilla és Kecskés Martin felvételei


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.