Spanyolországban jártak a Selye János Gimnázium diákjai

Gimnáziumunk sok helyre juttatott el diákokat Csehországtól kezdve, Németországon keresztül egészen Angliáig. Spanyolország, Dél-Európa gyönyörű kultúrával rendelkező országa sem maradhatott ki.

A hajnali kelés és több, mint egy napos buszút után kissé meggyötörve, de izgatottan érkeztünk meg Katalónia területére, egészen pontosan egy Tossa de Mar és Lloret de Mar közt elhelyezkedő kempingbe, Cala Llevadóba. Mivel a kemping hegyoldalban helyezkedett el, várt ránk egy utolsó próbatétel a nyaralás megkezdése előtt: felcipelni a bőröndöket a lépcsőkön a kunyhóinkba. Pár óra alatt meg is ismertük a környéket és a strandot, elfoglaltuk a házainkat, és belevetettük magunkat a mediterrán nyárba.

Másnap Barcelonát látogattuk meg. Ámulva néztük a buszból a Gaudí által tervezett épületeket, például a Casa Milát és a leghíresebb alkotását, a Sagrada Famíliát. Utóbbinál meg is álltunk, majd volt szerencsénk bentről is megcsodálni a jelenleg is építkezés alatt álló templom. Nem sokkal később útra keltünk, hogy Barcelona többi látnivalójáról se maradjunk le. Láttuk Kolombusz Kristóf szobrát, végig sétáltunk a Las Ramblason, még az FC Barcelona stadionját, a Camp Nout is körbejártuk. Este pedig a méltán híres Fontana Mágica nevű szökőkút játékát élvezhettük.

Rendhagyóan nem hétfőn, hanem vasárnap kezdődött meg a tanításunk. Két csoportra osztottak minket, és két olyan tanárt kaptunk, akik csak spanyolul beszéltek. Eleinte féltünk, de végül bátrabban használtuk a spanyolt. Órák után elsétáltunk a közeli tengerparti városba, Tossa de Mar-ba, ahol többen megkóstoltuk a híres tapast, majd sétálgattunk a tengerparton.

A következő nap Monserrat csodálatos hegycsúcsaihoz vittek minket, kívánhattunk a legendás Fekete Madonnától, megkóstolhattuk a helyiek sajtját, fügekenyerét és mézét, utána a kilátásban is gyönyörködhettünk. Később buszra szálltunk, hogy újra Barcelonába látogassunk a Gaudí által tervezett Park Güellbe. Sajnos felújítás miatt a park egy része le volt zárva, de így is láthattuk az építész stílusára jellemző színes mozaikokkal kirakott épületeket és a természetközeliség megjelenését.

Kedden újra óránk volt tíztől délután negyed háromig. Ezen a második órán nem dolgoztunk végig, fél kettő tájékán elkezdtünk spanyol zenéket énekelni, és táncolni rájuk.

Szerdán Gironába látogattunk el. Ez a kis város jelenleg talán arról a leghíresebb, hogy a Trónok harca című sorozat több jelenetének is helyszíneként szolgált. A sorozat rajongójaként szürreális volt végig sétálnom a tévé képernyőjéről ismert utcákon, de magában is lélegzetelállítóan szép kisváros. Girona után Figuerasba látogattunk el, a Salvador Dalí Múzeumba, ahol a remekműveken kívül a múzeum ötletes berendezése is megfogott minket.

Csütörtökön Tossa de Mar volt az úti cél. Kipróbáltunk újabb spanyol ízeket, majd hajóra szálltunk és Lloret de Marba mentünk. Lloret de Mar tipikus spanyol turistaváros, tele boltokkal, hotelekkel, éttermekkel. Mi egy Budapest Café nevű kávézóba ültünk, ahol egy kedves magyar házaspár szolgált ki minket, és éreztük rajtuk, mennyire örülnek ők is a hazai szónak. A frissítők után nem hagyhattuk ki a szuvenír vásárlást sem természetesen.

Pénteken szintén spanyolt tanultunk. Egyre magabiztosabban beszéltük a nyelvet, és rájöttünk, hogy nem számít mennyire alapszinten van a tudásunk, ha merünk beszélni.

Szombaton eljött a búcsú napja. Elhagytuk a faházainkat, és indulás előtt egy rendhagyó óra keretein belül Tossa de Mar-ba vittek minket, ahol feladatokat kaptunk. A feladatok közt volt, hogy vegyünk buszjegyet vissza a kempinghez, érdeklődjünk szállodák recepciósainál, beszélgessünk helybéliekkel, keressünk meg műemlékeket, és keressünk meg egy szobrot. Mondanom sem kell, mennyire meg voltunk ijedve, hogy bedobtak minket a mélyvízbe, de végül mind talpraesetten helytálltunk.

Tossa de Mar után visszamentünk a kempingbe, hogy búcsút vegyünk a tengertől és a környezettől, majd jött az újabb egy nap buszút. Nyilván azt gondolják, mennyire rossz lehetett, olyan sokáig egyhelyben ülni, de én azt mondom, teljesen megérte. Olyan évfolyamtársaimmal barátkoztam össze, akikkel Spanyolország nélkül talán szóba sem elegyedek. Olyan tájakat láttam, amiket repülőről esélyem sem lett volna. Ha újra lesz lehetőségem egy ehhez hasonló kiránduláshoz, gondolkodás nélkül bepakolom a bőröndöm, és indulok is.

Kósa Réka, II.C


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.