Voda Zsófia: A tolerancia erősítése más kultúrájú emberek iránt Babits Mihály Messze-messze című művével

A tolerancia a szociális kompetenciák közé tartozik, csakúgy, mint az empátia és élethelyzetek megértése, a kommunikációs helyzetek értelmezése, a szociális nyomásnak való ellenállás vagy az asszertivitás gyakorlása. Szociális kompetenciák, mivel szabályozzák azt, hogy társas működésünk hogyan, milyen minőségben valósul meg. Az iskola társas működésen alapszik, az anyanyelv a kommunikáció fő terepe, az irodalomóra pedig az emberi érzelmek társas nyilvánosságban történő megvitatásának színhelye. Az utóbbi gondolat mélyítésére segítségül hívok néhány irodalommódszertani idézetet: „[A]z irodalom mint művészet, mindenkitől személyes, egyéni viszonyt követel meg” (Fenyő D., 1991–92, 19), „(…) az irodalom nemcsak intellektuális, hanem emocionális képződmény.” (Fenyő D., 1991–92, 20). Arató az irodalom lényegét a diák és szöveg interakciójában, párbeszédében definiálja. (Arató, 2003, 12)

Ezek voltak azok a kiindulási pontok, melyek dolgozatom témájának kiválasztásához vezettek: a szociális kompetenciák fejlesztését céloztam meg az irodalomórán a felső tagozatosok körében. Jelen négy részből álló cikksorozat az irodalomórákon megvalósult foglalkozássorozat óraterveiből kiindulva más kontextusban is felhasználható óraterveket kínál. A tervek a Pethőné Nagy Csilla-féle Ráhangolódás – Jelentésteremtés – Reflektálás modellre épülnek, és eredetileg 8. évfolyamosoknak íródtak, de némi módosítással a középiskolások körében is felhasználhatóak. A cikksorozat négy óratervet fog bemutatni, egy-egy társas kompetenciát körüljárva, mindvégig szem előtt tartva azt, hogy a „nyugatos” szövegek ne a szociális kompetenciák kiegészítő részeként, hanem kiindulási pontként szerepeljenek, párbeszédet kezdeményezve. Ez a párbeszéd azt is jelenti: a diák, aki kommunikál, empatizál, toleranciát gyakorol vagy ellenáll, a szöveggel, a szövegen keresztül is hasonló cselekvést valósít meg.

A tervezett foglalkozások közül ez az első óra, így az egyik cél a csoport és foglalkozásvezető közös munkájának megalapozása és a szabályalkotás. A másik cél a foglalkozástervezeteken átívelő fő célhoz, a szociális kompetenciák fejlesztéséhez kapcsolódik. Az óra során a tolerancia erősítését tűzzük ki a más kultúrájú és nemzetiségű emberek iránt Babits Mihály Messze-messze című versének segítségével. A szöveggel való munka és a feladatok elvégzése után a diákok képessé válnak arra, hogy saját szavaikkal fogalmazzák meg a mások iránti tolerancia mibenlétét, felismerjenek bizonyos sztereotípiákat, és ezekre tudjanak példát hozni a saját életükből.

Ráhangolódás

A ráhangolódás részben sor kerül az egész foglalkozássorozat megalapozására. Érdemes előkészíteni az osztálytermet: a később lejátszásra kerülő videót betölteni, a terem sarkaiban pedig elhelyezni a kompetencia-kártyákat. Amennyiben az együttműködés keretei eltérnek a hagyományos, 45 perces órák menetétől és a nem formális nevelés alapelveire támaszkodnak, célszerű a diákokkal „szerződni”. Az együttműködési szerződés (lásd: 1. melléklet) abban erősít meg minden résztvevőt, hogy a tanulási folyamat felelősségét a foglalkozásvezető és a diákok egyaránt hordozzák, mely erősíti a serdülők személyiségfejlődését és felelősségvállalását. A szerződés egy előre elkészített vázzal rendelkezik, és néhány pontja kiegészítetlen; ennek két oka van: az egyik az, hogy a diákok számára sokkal inkább betartható az a szabály, amit közösen hoznak meg a vezetővel, mert azonosulni tudnak vele, hogy nem róluk döntünk nélkülük. Másrészt a vezetőt is segíti abban, hogy keretek között tartsa az ötletgyűjtést, hiszen a tanórai időkeretek általában adottak.

Ezután következik a ráhangolódás tartalmi része, melyet az előre elkészített idézetkártyák segítségével vezethetünk föl. (lásd 2. melléklet) A kártyák a szociális kulcskompetencia három alkompetenciáját tartalmazzák, melyek egyúttal a rákövetkező foglalkozások témái: az empátia és élethelyzetek megértése, az emberek közötti kommunikáció és megértés és a tolerancia. A gyakorlat célja az, hogy rövid ismeretanyagot közvetítsen a diákok számára, ők pedig képesek legyenek jellemezni a szociális kompetencia választott alkompetenciáját, és megfogalmazzák, mit jelent számukra egy-egy kompetencia. A diákokat a szerződés aláírása után osszuk fel csoportokra: ha kisebb létszámmal dolgozunk, 3x 4–5 fő legyen egy csoportban, ha nagyobb osztállyal dolgozunk, kétszer nyomtassuk ki a segédleteket, és több csoport dolgozzon ismétlődő szövegekkel. A diákoknak az a feladata, hogy a terem négy sarkában elhelyezett szakszöveget megvitassák előzetes tudásuk alapján, majd keressenek rá példát saját életükből, ezután pedig osszák meg újonnan szerzett tudásukat a többi csoporttal is. Az utolsó csoport kártyája a tolerancia, ezzel át tudjuk vezetni a témát az óra második részére. A tanári feladatalkotás során hangsúlyozzuk azt is, hogy minden csoport más szöveggel dolgozik – ha így van, mert ez elősegítheti a körültekintőbb, figyelmesebb feladatmegoldást. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXVI/7. (márciusi) számában jelent meg

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.