Kása Viktória: Az értő olvasás fejlesztése a gyakorlatban

Amennyiben az olvasás készség, akkor szintén készség maga a szövegértő olvasás is. Az értő olvasás valójában azt jelenti, hogy megértjük a szövegben rejlő összefüggéseket. Azonban ennek fejlesztéséhez nem kizárólag a szó szerinti jelentés megértése szükséges, hanem olyan gyakorlatok is indokoltak, amelyekkel az olvasás fokozatait tudjuk fejleszteni (Gósy, 2008; Puskás, 2017.). Az első fokozat az értő olvasás, amelynél fontos szerepe van a memóriának, mivel a tanulóknak ki kell keresniük a kontextusból az információkat. Ekkor tárjuk fel a szavak és mondatok jelentését, amelyhez szükség van szótárra. A következő lépcsőfok az értelmező olvasás. Ilyenkor tulajdonképpen a „sorok között” olvasunk, mivel a szövegben lévő rejtett gondolatokat tárjuk fel. Ez a gyakorlat általában nehézséget okoz a tanulóknak, mivel olyan ok-okozati viszonyokat kell felfedezniük, amely a kontextusból fejthető fel. A harmadik fokozat, a kritikai olvasás kizárólag a szöveg teljes elolvasása után valósulhat meg. Ekkor összevetjük a valóságot a szövegben szereplő információkkal. Fontos, hogy a diákok már az első osztályban elmondják véleményüket a cselekmény valóságát tekintve. Az utolsó szint, a kreatív olvasás, amikor a képzelet magasabb szintjét kell alkalmaznunk. Ide tartozik a vita, valamint a dramatizálás is (Adamik, 2005, 474; Adamikné, 310–321; Adamikné, 2008, 130–136).

Ahogy az olvasásnak vannak fokozatai, úgy az értő olvasásnak is vannak szintjei. A teljes szöveg megértéséhez szükséges a szavak, mondatok, továbbá a bekezdések és az egész kontextus megértése (Adamikné, 2006, 279). A legegyszerűbb megoldás az ellenőrzésnek, ha kérdéseket fogalmazunk meg a szó jelentéséről. Továbbá használtatunk különféle szótárakat, szemléltethetjük az adott kifejezést, valamint a szövegből következtetünk a szó jelentésére. A mondatok megértésénél kulcsfontosságú a toldalékok helyes kiolvasása, mivel a mondatok értelmét nagymértékben befolyásolják a szóvégek. A bekezdések megértésénél a szövegben található tételmondat feltárására törekszünk, melyek általában a bekezdések elején olvashatóak, valamint ezek a mondatok biztosítják a vázlatpontot (Adamikné, 2006, 288–302; Adamikné, 2008, 121–130).

A következőkben olyan szövegfeldolgozást olvashatnak, amely a gyakorlatban is megvalósult 3. osztályos tanulók részvételével. A foglalkozás során alkalmazott gyakorlatoknak többféle variációja is létezhet. Az óravázlat összeállításánál szem előtt tartottam a tanulók életkori sajátosságait, ezáltal a gyakorlatok általában kevésbé komplikált változatában zajlottak le. A feladatok összeállításánál célszerű a sokszínűségre törekedni.

RÁHANGOLÓDÁS

Szoborjáték

  • Időkorlát: min. 10 perc (a témától függően változhat)

  • Eszközigény: előre elkészített kártyák

  • Cél: a figyelem felkeltése, fantázia kiélése, az olvasandó szöveghez kapcsolódó fókusz előrevetítése

  • Leírás: Az osztályból kinevezünk egy tanulót szobrásznak, akinek egy-egy kártyán olvasható érzelmeket kell megalkotnia egy-egy tanulótársán. A szobrász az egyik tanulón a szeretetet, a másik diákon a gyűlölet testbeszédét formázza meg. A többi tanuló feladata, hogy ezeket az érzelmeket kitalálja (N. Tóth – Petres Csizmadia, 2015, 314; Puskás, 2016, 76).

JELENTÉSTEREMTÉS

Pókhálóábra

  • Időkorlát: min. 5 perc

  • Eszközigény: tábla, filctoll, íróeszköz, papír

  • Cél: a történet szereplőinek részletesebb elképzelése

  • Leírás: A mese címében olvasható szereplőket próbálják a tanulók minél részletesebben körülírni. Ezeket a külső és belső tulajdonságokat lejegyzetelik egy papírra. A gyakorlat alatt sor kerül a mesei szereplők általános jellemvonásainak összegyűjtésére (N. Tóth – Petres Csizmadia, 2015, 299). (…)

    A teljes cikk a Katedra folyóirat XXVI/9. (májusi) számában jelent meg

    fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .