Vajner Csilla: A motiváció mint az iskolai teljesítmény egyik alaptényezője

A motiváció alapvetően a nevelő-oktató folyamat olyan része, amely a tanuló és a környezete (pedagógus, osztálytársak) kölcsönhatásaiban alakul ki. Átfogó kutatások és gyakorló szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy a motiváció az iskolai teljesítmény alaptényezője (Kozéki–Entwistle 1986).

A motiváció az ember cselekvéseinek háttere és mozgatórugója, amely felelős a viselkedés beindításáért, fenntartja és irányítja azt egészen addig, amíg a célirányos viselkedés a motiváció kielégülését nem eredményezi. Ahhoz, hogy a tanuló megfelelően el tudja végezni feladatait, egy bizonyos éberségi-aktivitási szintre van szüksége. Ha a szervezetben szükséglet keletkezik, az aktivitási szint megemelkedik, amelyet a megfelelő motiváció beindításával csökkenteni lehet. Ilyenkor a telítődés, öröm és kielégültség állapotairól beszélhetünk (Szitó in N. Kollár–Szabó 2004: 170–172).

A pedagógus fontos feladata, hogy az oktatási feladatokon túl felmérje és megismerje az individuális különbségeket egy adott osztályban, és személyre szabottan hozzásegítse a tanulókat a jó teljesítményhez. Ehhez elengedhetetlen a motiváció, illetve hogy a pedagógus elérje azt, hogy a tanítványai akarjanak tanulni.

A tanítási folyamatban fontos szerepet kap a kíváncsiságmotiváció. Fontos, hogy a pedagógus felkeltse tanítványai érdeklődését. Megteheti ezt valamilyen „rejtéllyel”, érdekes kérdéssel, amit a tanulóknak kell megfejteni, megválaszolni. Ezzel nyitottabbak lesznek az új ingerek iránt, megnő a tudásvágyuk, az érdeklődésük (Petty 1996: 40–50).

Bagdy Emőke szerint a kisiskoláskorban a legnagyobb motiváció az élménybevonás. Véleménye szerint manapság már nem elégséges a hagyományos frontális osztálymunka. Olyan interaktív állapotot kell létrehozni, amelybe a tanuló is bekapcsolódhat, mivel ebben a korban a gyermek akkor boldog, ha produkálhatja magát, ha megélheti az ügyességét, ha megdicsérik, ha piros pontot kap. Ebben az életkorban alakul ki a gyermekben az önbizalom, a kompetenciamotívum, hogy képes valamire, hogy sikereket tud elérni. Ez a tapasztalat egy életre bevésődhet az egyénben (Sallai 2015).

Ahhoz, hogy a pedagógus tanulásra motiválja a tanulókat, érdemes szem előtt tartani azt, hogy a tanulók:

  • szeretnek jól teljesíteni, mert ez növeli az önbecsülésüket, önértékelésüket. A pedagógus egy bizonyos célt tűz ki a tanulók elé, feladattal látja el őket, amelyet az eredményes megoldás után dicséret követ. Ezzel megtapasztalják a sikerélményt, és nyitottak lesznek az új feladatokra. A siker olyan érzéssel tölti el őket, hogy képesek elérni valamit, ezért ez jelentős motivációs tényező lehet a kevésbé igyekvő tanulóknál is;

  • rájönnek, hogy ha jól tanulnak, pozitív értékelést kapnak a pedagógustól, ez motiválni fogja őket, ezért igyekezni fognak lépést tartani az osztállyal. Ez szintén a sikerélményt és az önbizalmukat növeli;

  • tisztában vannak azzal, hogy ha nem tanulnak, az kellemetlen következményekkel járhat;

  • a tanítás-tanulás folyamata felkeltheti a  természetes érdeklődésüket; érdekesnek tarthatják, és rácsodálkozhatnak az újonnan tanultakra;

  • felfedezik a tanítási óra szórakoztató oldalát. Annak ellenére, hogy minden gyermek más-más tantárgy iránt érdeklődik, a pedagógus belecsempészhet az órájába olyan elemeket, amelyek felkeltik minden tanuló figyelmét;

  • szeretnek olyan tudást elsajátítani, amelyet a gyakorlatban is felhasználhatnak nem csak az iskolában (Petty 1996: 40–41).

A motivátorok lehetnek belső tényezők, de érkezhetnek a környezetből is, tehát a tanulók különböző motivációk alapján cselekedhetnek. Extrinzik motivációnak nevezzük, ha a tanuló valamilyen külső tényező hatására, jutalomért cserébe végzi el a feladatát. Ez egy olyan késztetés, amely célja valamilyen kézzelfogható nyereség elérése vagy kár elkerülése. Az intrinzik motiváció pedig olyan önjutalmazó tevékenység, amely jellemzője, hogy maga a cselekvés, a folyamat és a benne rejlő öröm a cél (Szabó 2004 in N. Kollár–Szabó 2004: 179).

A hagyományos megközelítés szerint a motiváció e két típusa nem összeadódó, mivel egyszerre csak az egyik állhat a cselekedetek hátterében. A tevékenységből származó öröm eltörpül, ha azért külső jutalom jár. Pintrik és Schunk (1996) ezzel ellentétben viszont ötvözi az extrinzik és az intrinzik motivációt. Azon véleményen vannak, hogy a cselekedetek motivációs háttere összetett, amelyet e két motivációtípus összjátéka alakít (N. Kollár–Szabó 2004: 179).

A tanulók iskolai sikerességének szempontjából az egyik legmeghatározóbb emberi motiváció a teljesítményszükséglet, tehát a sikerre való törekvés, az egyre nagyobb teljesítmény elérése, amely munkára ösztönző erőként hat az egyénre. A siker elérését motiválhatja a külső környezet, de maga a tanuló által felállított mérce is, amit teljesítménymotivációnak nevezünk. A különböző feladatvégzések előtt a tanuló meghatároz magának egy igényszintet, amelyet elvár önmagától. Az igényszint kialakulásában fontos szerepet játszanak a szociális hatások és a társas összehasonlítások is. A tanuló összehasonlítja eredményeit a többiekével, és annak alapján alakítja ki saját teljesítményére vonatkozó elvárásait.

Egy cél vagy egy igényszint kitűzése, mindig magába foglalja a kudarc elkerülésének és a siker elérésének motívumát. A kudarckerülő tanulókat nem jellemzi a céltudatosság. Általában kerülik a kockázatos helyzeteket, a kihívásokat, egyértelmű és egyszerű feladatokat választanak, problémamegoldásuk nem kreatív. Ezzel ellentétben a sikerorientált tanulók a már elért eredményeik alapján felmérik képességeiket, és új célokat tűznek ki maguk elé. Reális igényszinttel rendelkeznek, hajlandóak a versengésre, kitartóak, olyan kihívásokat állítanak maguk elé, amelyek fejtörést okoznak. Bár ők is tartanak a kudarctól, de ez nem félemlíti meg őket, inkább ösztönzi őket céljaik hatékony megvalósításában (Bárányné–Horváth-Militityi–Ráczné–Török 2013, Mohás 1986).

Az osztályban különböző beállítottságú tanulók vannak, különböző érdeklődéssel, ezért nem minden tanítási órán lesz egyforma az érdeklődési szintjük, a figyelmük, az aktivitásuk és a motivációjuk. A hatékony pedagógus feladata, hogy felismerje és értelmezze a tanulók aktuális állapotát, hogy a megfelelő módszerekkel képes legyen kedvező irányba ösztönözni és motiválni őket.

Ahhoz, hogy a pedagógus helyes irányba terelje a tanulók önbizalmát és önértékelését, oda kell figyelnie értékelésének tartalmára. A tanulók kognitív képességeikhez mérten, árnyaltan kell értékelnie, és több képességre, tulajdonságra vonatkozó visszajelentéseket kell alkalmaznia. Figyelnie kell arra is, hogy a lehetőségekhez képest elfogulatlan legyen, és az értékelése tartalmazza azokat a módszereket és lehetőségeket, amelyekkel a tanuló változtathat az eredményein (Kőrössy 2004 in VörösN. Kollár 2004: 73).

Felhasznált szakirodalom:

BÁRÁNYNÉ JÁMBOR, SZ. – HORVÁTH-MILITITYI, T. – RÁCZNÉ TÖRÖK, E. 2013. Tanulók és tanulócsoportok megismerése- kiemelt figyelmet igénylő tanulók. [online]. 2013. [2019-3-2]. Interneten elérhető:

http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/Tanulk_s_tanulcsoportok_megismerse_-_kiemelt_figyelmet_ignyl_tanulk/index.html

KOZÉKI, B. ENTWISTLE, N. J. 1986. Tanulási motivációk és orientációk vizsgálata magyar és skót iskoláskorúak körében. In Pszichológia [online]. 2. sz. 271–292. o. [2019-3-8]. Interneten elérhető: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MTA_Pszichologia_06/?pg=291

N. KOLLÁR, K. – SZABÓ, É. 2004. Pszichológia pedagógusoknak. Budapest: Osiris Kiadó, 2004. 639 o. ISBN 963 389 672 X

PETTY, G. 1996. Moderní vyučování. Praha: Portál, 2002. 380 o. ISBN 80-7178-681-0

SALLAI, É. 2015. Legjobb motiváció az élménybe vonás. In Pedagógiai folyóiratok [online]. 2015. [2019-2-23]. Interneten elérhető:

http://folyoiratok.ofi.hu/uj-kozneveles/legjobb-motivacio-az-elmenybe-vonas

SZITÓ, I. 2009. Kommunikáció az iskolában. [online]. 2009 [2019-3-9 ]. Interneten elérhető: http://www.szitoimre.com/doc/06_Kommisk_szito.pdf

Megjelent a Katedra folyóirat XXVI/10. (júniusi) számában

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.