A Selye gimisek „kalandja”

Október harmadikán, a Selye János Gimnázium második évfolyamának diákjaiként, ellátogattunk a bálványi OAZIS Szociális szolgáltató szervezetbe. Szerintem bátran beszélhetek a legtöbb diáktársam nevében, mikor azt mondom, nem voltam biztos benne, egészen pontosan mi is folyik egy ilyen intézmény falai között.

Kíváncsi voltam, és bár nem tudtuk igazán, mire számítsunk, szilárd meggyőződéssel mondhatom, hogy egyáltalán nem csalódtunk, mert egy gazdag és valamelyest tanulságos élményben volt részünk.

Reggel busszal indultunk Komáromból Bálványra, ami egy nagyjából félórás út volt. Szerencsésen odaértünk, igazán kedves fogadtatás várt ránk, az ott dolgozók köszöntöttek, majd szétosztottak minket kisebb csoportokra, hogy a foglalkozásokon mind párhuzamosan tudjunk haladni. Néhányan agyagoztak, hímeztek, karkötőt készítettek, lepényt sütöttek vagy éppen kosarat fontak – én ez utóbbit csináltam, és meg kell, hogy mondjam, valósággal le voltam nyűgözve a kosárfonás varázsától, a hatalmába kerített.

Az ott dolgozók nem csak velünk foglalkoztak, a programokon részt vett néhány ott lakó is. Szerintem ez családias hangulatot kölcsönzött az egész napnak.

Segítettek, különböző kosárfonási technikákat mutattak meg nekünk, és még egy kicsit meséltek is. Mire lassan mindenki befejezte azt, amit addig csinált, a kemencében megsültek a (szintén közösen készített) lepények. Az már csak tényleg hab a tortán, hogy nagyon finomak is voltak. A kosarakat, karkötőket, agyagból készült alkotásainkat mind megkaptuk, tehát tárgyi emlékünk is maradt a látogatásról.

Amolyan záróakkordként körbejártuk az egész épületet, a mosodát, ebédlőt, kertet beleértve, valamint megnéztük és kipróbáltuk az ott lakó betegek gyógyulására szolgáló masszázs- és rehabilitációs gépeket.

Ismerkedtünk mindennel és mindenkivel!

Őszintén, csak jó dolgok jutnak eszembe, ha visszagondolok erre a napra, az egésznek volt egy barátságos, meghitt atmoszférája. Indulásunk előtt felmerült az ötlet, hogy a gimisek máskor is ellátogatnának az OAZIS-ba, és remélem, hogy ez tényleg sorra kerül majd!

Mikulec Amina, II.B


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.