Bátorkeszi diákok Magyarországon

Október 25-én, egy gyönyörű napsütéses pénteki napon indultunk a bátorkeszi Kováts József Alapiskolából tartalmas, igényes de gyönyörű úticélunk felé: a pannonhalmi apátság titokzatos épületét és kincseit megtekinteni, a fertődi Eszterházy kastély pompás barokk épületét megcsodálni, végül pedig leróni tiszteletünket és kegyeletünket Nagycenken gróf Széchenyi István, a „legnagyobb magyar” síremléke előtt.

Pannonhalmán két csoportra osztottak bennünket, a fiatalabb korosztály, a hatodikos és hetedikes diákok alkották az egyik csoportot, a 8 – 9. osztályosok a másikat, ugyanis interaktív feladatokat kellett mindkét csoportnak életkoruknak megfelelő feladatokkal megoldani. Az apátság a keresztény magyarság bölcsője, ezeréves nyomokban jártunk, az épületek ódon falaiból sugárzott a méltóság , meghatódva álltunk a gótikus boltívek alatt.

Érdekes volt a kerengő története is, kár, hogy most nem hallhattuk a bencések gregorián énekét benne. A pannonhalmi könyvtárba belépve megdöbbentünk a rengeteg régi bőrkötésű, kézzel írt kódex láttán. Itt állították ki a tihanyi apátság 1055-ben kiadott alapító oklevelét is, melyben első szórványemlékünk olvasható, egy fél ómagyar mondat. Szembesülhettünk ezeréves történelmünk ereklyéivel, de vásároltunk a látogatás végén a bencések által készített levendulatermékekből is.

A fertődi kastély parkjában fényképezkedés közben az utolsó Eszterházy gróf és felesége integetett nekünk, mint megtudtuk, ők itt laknak a kastélyban. Gyönyörű barokk építmény, a pompa, a csillogás, a gazdag aranydíszítés árulkodik az egykori tulajdonosok tehetősségéről, rendkívül igényes ízlésükről.

Utunk utolsó állomása Nagycenk volt, a Széchenyiek egykori lakóhelye. Egyszerű, de elegáns barokk épület, barokk kerttel, szökőkúttal, az épület mögött arab telivéreket gondoznak még ma is versenylovaknak nevelve az egykori tulajdonos tiszteletére, hiszen Széchenyi honosította meg angol mintára Magyarországon is a lóversenyt. Megrendítő volt ott sétálni azok között a szobák között, ahol Széchenyi gróf nevelkedett, élt és meghalt. A szobákban lépten – nyomon a tőle elhangzott idézetek, már szállóigévé vált bölcsességek lógtak, hiszen a gróf nemcsak a legnagyobb reformer magyar, de az ízesen, bölcsen megfogalmazott gondolatok nagymestere is volt.

A Széchenyi család kriptájában nemzeti trikolorral díszített koszorút helyeztünk iskolánk nevében gróf Széchenyi István sírjára és elénekeltük a magyar himnuszt. Így tisztelegtünk a magyar történelem egyik legnagyobb egyéniségének emlékhelye előtt, aki Magyarország felemelkedéséért, az igazságért, a magyar nemzetért az életét adta.

Pannonhalmán Pelle István tanító bácsi beszélt a magyar kereszténység kialakulásáról, Szent Istvánról és az apátság történetéről, Nagycenken Széchenyi életéről és szerepvállalásáról a magyar politikában témáról tartott érdekes előadást. Szénássy Melinda tanító néni pedig az építészeti stílusjegyek alapján értékelte a történelmi épületeket. Gál Katalin tanítónő segített a szervezésben és a tanulmányút sikeres kivitelezésében. Este 9 óra felé értünk Bátorkeszire.

Jó volt magyarnak lenni, jó volt büszkének lenni és jó volt mindezt látni!

Szénássy Melinda

tanítónő


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.