Szeretetre hangolódva

Az év egyik legszebb ünnepéhez közeledve minden külsőség – a decemberi fények, a díszítések, a bevásárlóközpontok reklámjai, a rádiók sokat ismételt zeneszámai, de még az esztendőnként újra és újra lejátszott és mindenki által már fejből tudott filmek jelenetei is – arra irányítja a figyelmünket, hogy mekkora szüksége van ennek a folyton rohanó embernek a megállásra, az elcsendesedésre, a töltekezésre, a békességre, s a mindezt összefogó mély érzésre: a szeretetre. Talán ilyenkor a bensőnkből is mélyebben tör elő a vágy: szeretni és szeretve lenni, miként ezt Ady is megverseli: „Szeretném, hogyha szeretnének / S lennék valakié, / Lennék valakié.”

Bár próbáljuk mindezt meghitt családi és baráti körben kisebb-nagyobb ajándékok segítségével így, karácsony alkalmával kielégíteni, de a pár nap elteltével érezzük, ez az öröm csak percekre-órákra volt elég. De van Valaki – Isten –, Aki mindenkinél jobban ismerve az embert – vágyaival, nehézségeivel, küzdelmeivel együtt –, nyújtja, kínálja erre is a megoldást, nem ideig-óráig valót, hanem épp az egész életre elegendőt (sőt az örök élethez vezetőt): az Ő egyszülött Fiát, az Úr Jézus Krisztust. Az Ő földre jöttére, gyermekként való megszületésére emlékezünk – és a keresztyének reménység szerint ünnepelik is – karácsonykor. Nem jött Ő hangzatosan, dicsfényben, vagy ezrek figyelmét felkeltő csillogó külsőségben, hanem egészen meglepő módon: Betlehem egy istállójának elrejtett csendességében. Mégis abban az egyszerű jászolbölcsőben fekvő kisded hirdette és hirdeti azóta is a legnagyobb szeretetet a világon, hiszen arra mutat, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16) Ez a szeretet pedig neked is szól, neked is el van készítve! Ha épp az adventi rohanásaidból vágysz megnyugvásra; ha a munkahelyi gondoktól érzed magad összeroskadva; ha a meg nem értettség terhe súlyt; a családi közösségben nem találsz helyet; egyedül-magányosan éled az életed; a napi betevő falatért aggódsz; vagy épp saját megélt nehézségeddel egészítenéd ki a sort, ne feledd, ahogy a csillag odavezette a napkeleti bölcseket a kis Jézushoz, úgy találhatsz oda ez év karácsonyán Te is a megszületett Krisztushoz, és ha a Te szívedben is lakozást nyerhet, oszlanak majd segítségével a gondok, kikristályosodnak a megoldások, és így értheted meg az angyali üzenetet és lehetnek valósággá számodra is ezek a szavak: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz.” (Lukács 2,10) Ez az öröm teszi karácsonyt valóban boldog ünneppé! Hiszen ez hirdeti nekünk, hogy Krisztus azért jött közénk, hogy megkeresse és megtartsa mindazt, ami/aki elveszett.

Engedjük meg ezt neki és akkor mi is szeretetéből töltekezve boldogan tudunk csatlakozni egy karácsonyi versben elmondottakhoz: „Angyalok ajkán, emberek hangján / csendül a csillagos ének, / Kétezer éve mennek Elébe / boldogan, kik Neki élnek. / Ott a helyed e drága menetben, / életed Krisztusa vár rád. / Hagyd el a gondot, légy vele boldog, / zengje a szíved a hálát!” (Füle Lajos: Visszajön) Így legyen mindannyiunknak szeretetben megélt, békés, boldog karácsonya!

Takács Klaudia

Az írás megjelent a Katedra folyóirat decemberi számában – XXVII/4.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .