Ötvenöt éve alakult a szlovákiai magyar tanítók  Vass Lajos kórusa

A cím így – persze – nem teljesen igaz, hiszen az 1964 novemberében alakult kórust akkor Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának nevezték, és röviden csak CSMTKÉ-ként emlegették. Az egykori rövidítés ma már becenévvé szelídült. Jómagam (és még sokan mások is) a mai napig ezzel a rövidítéssel jelöljük be zsebnaptárunkba a „Tanítókórus” összejöveteleit.

 Nem jelenthetjük ki határozottan, hogy az 1964-ben alapított központi kórus a világháborúk közt működő Szlovákiai Magyar Tanítók Országos Énekkarának utóda (még kevésbé jogutóda) kívánt lenni. Hiszen ha így lett volna, joggal követelhette volna magának az 1935-ben (szlovákiai magyarok pénzéből) épült Magyar Tanítók Házát. Merőben más történelmi helyzet hívta életre a Szlovákiai Magyar Tanítók Énekkarát, mint a CSMTKÉ-t. 1921-ben, közvetlenül a nem kis traumát okozó trianoni döntés után a Csehszlovákiához csatolt magyarság még aránylag egy tömbben élt, a magyar gyerek magyar iskolába járt, a magyarlakta területek templomaiban mindenhol magyarul szólt a pap a híveihez. Számos dalárda, énekkar működött még apró falvakban is az elcsatolt területeken – továbbra is, vagy az első világháború veszteségeinek dacára: újra. A sokkal nagyobb pusztítással járó második világháborút követő években azonban nem sok reményt hagytak a szlovákiai magyarságnak. A karnagyok, kántortanítók közül sokan elestek, a háborút követő kitelepítés, deportálás, a reszlovakizáció és a lakosságcsere pedig nem csupán őket, hanem a kórusok énekeseit is érintette. A bolsevista hatalomátvétellel járó egyházellenesség sem tett jót a kóruséletnek. A szó szoros értelmében alapjaiból kellett felépíteni a magyar iskolákat, majd a kórusokat is. Szíjjártó Jenő és néhány karnagytársa fölismerte, hogy az énekkarokat lehetetlen lenne karnagyok hiányában „feltámasztani”. Ezért – amikor már kissé enyhült a politikai légkör – számos karnagyképző tanfolyamot szerveztek. Ezeken a tanfolyamokon jelentkezett az igény: szükség lenne egy „gyakorlókórusra”. 1958-ban a Csemadok Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet (Osvetový ústav) a zselízi országos népművészeti bemutató keretében megszervezte az első (később „nulladikra” átkeresztelt) énekkari fesztivált. Ekkor még csak négy kórust találtak méltónak egy országos bemutatkozásra. Három évvel később, a hivatalosan is elsőnek kikiáltott országos énekkari találkozón, az Énekkarok és Zenekarok I. Országos Fesztiválján az összkarban már 1200 énekes állt a zselízi szabadtéri színpadon.

Az első fesztivált azonban Zselízen már nem követte második: a kórusok száma olyannyira megnövekedett, hogy ketté kellett választani a felnőtt kórusok seregszemléjét az ifjúságiakétól és a gyermekkórusokétól. A fesztiválból két verseny lett: a galántai Kodály Napok (1969-től) és az érsekújvári Csengő Énekszó (1971-től).

1964-ben beérett Szíjjártó Jenő másfél évtizedes erőfeszítése: megalakult a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. A 257 jelentkezőből 120-at vettek fel a kórusba. Az alapító zeneszerző-karnagyon kívül Janda Iván, Ág Tibor és Schleicher László végezte a betanítást. Alighogy beindult a munka, Szíjjártó Jenőnek távoznia kellett a kórus éléről. Az okokat firtató Kövesdi Jánosnak ezt válaszolta: „Szíves megértését kérem, hogy e helyen nem válaszolom meg ezt a kérdést, … A CSMTKÉ létrejötte nagyrészt az én munkám eredménye, és a mai viszonyunkat előidéző események életem legfájóbb pontjai közé tartoznak”.[1] A „kizárás” igazi okáról Szíjjártó Jenőné így vallott a nagyközönség előtt Zselízen, a 2011-ben tartott Szíjjártó Fesztiválon: „Szíjjártó Jenőt 1964-től – … – a politikai hatalom eltiltotta attól, hogy a kórusmozgalom továbbfejlesztésében hivatalosan is részt vegyen. Történt pedig mindez az után, hogy 1963 őszén Szíjjártó Jenő határozottan megtagadta a politikai vezetésnek azt a kívánságát, hogy besúgóvá váljon.”

A művészeti vezető nélkül maradt kórus élére sürgősen keresni kellett valakit, aki a nagy létszámú, de meglehetősen képzetlen, tapasztalatlan énekesgárdát valódi énekkarrá tudná kovácsolja. Takács András koreográfus Magyarországon járva találta meg a megoldást Vass Lajos személyében. A tévés műsorvezetőként is népszerű zeneszerző-karnagy néhány hónap alatt európai versenyeken is eredményes csapattá nevelte az énekkart. 1965-től haláláig, 1992-ig volt a CSMTKÉ magyarországi vendégkarnagya. Schleicher László 1972-ig, Ág Tibor 1974-ig dolgozott a kórussal, Janda Iván művészeti vezetőként 2006 júniusáig tartott ki a kórus élén. A művészeti vezető szerepét tőle Józsa Mónika vette át. Vass Lajost Tamási László (1993—1996), Sapszon Ferenc (1997—2006), Tóth Árpád (2007—2016), Stauróczky Balázs (2016—2017) váltotta a vendégkarnagy szerepében. 2018-ban és 2019 első félévében a kórus magyarországi vendégkarnagy nélkül maradt. Ebben az időszakban (és azóta is) a budapesti Szűcs Dániel korrepetitorként és segédkarnagyként támogatta a művészeti vezető, Józsa Mónika munkáját. 2019 augusztusa óta Kocsis-Holper Zoltán vállalta a vendégkarnagy szerepét.

Az énekkar 1994-ben vette föl a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa nevet. Fellépéseit, versenysikereit több emlékfüzet, újságcikk és egy könyv[2] is részletesen taglalja; ezért ezúttal – írásom végén – csak egy rövid összefoglalóval kívánom felidézni a legfontosabb eseményeket. Az azonban mindenképp idekívánkozik, amit sokan csodálkozva vesznek tudomásul: a kórus havonta mindössze egyszer, egy-egy hétvégén találkozik gyakorolni, új műveket tanulni, vagy fellépni. Ennek nagyon egyszerű oka van: tagjai nem egy településen élnek, tehát nem tudnak hetente összejárni. A havi egy próbának viszont csak akkor van értelme, ha mindenki el tud jönni. Olykor már pénteken reggel, máskor „csak” pénteken délben kell elindulni az összejövetel havonként változó helyszínére. Vannak, akik ezt meg tudják érteni, de mindig akadnak, akik nem. Mindig is voltak, akik „jó szórakozást” kívánva köszöntek el a kóruspróbára utazó kollégáiktól. Igen, a zene valóban szórakoztat. De rengeteg munkát is jelent, hiszen nem az a legfontosabb, hogy minket szórakoztasson, hanem hogy a közönséget is megszólítsa. A művet nem elég elénekelni, elő is kell adni… Vasárnap délután, a próbáról vagy fellépésről hazatérve érzi csak az ember, hogy mennyit dolgozott. Jó lenne ilyenkor egy nagyot lazítani. De még ekkor sem „fújhatja ki magát”. Ha másnap a tanítványai előtt is meg akarja állni a helyét, akkor készülnie kell.

Ezúttal a „Tanítókórus” nem szervez jubileumi hangversenyt. 55. születésnapján Mozart Requiemjét adja elő majd Érsekújvárban. Boldog születésnapot!

Horváth Géza

A kórus történetének rövid összefoglalása:

1964. november 27. A kórus megalakulása – Nyitra

1965. április 25.       Az első (nem hivatalos) bemutatkozás – Nagymegyer

1965. május 13—23.  Az első hivatalos bemutatkozás – Komárom, Jókai Napok

1965. október 16.     Budapest, Zeneakadémia. Fellépés Kodály Zoltán jelenlétében

1966                         Hangversenykörút Kelet-Németországban – Riesa, Görlitz

1967                         Lengyelországi hangversenykörút

1968                         Debrecen, Bartók Béla III. Nemzetközi Kórusfesztivál – ezüstdiploma

1969                         Finnországi turné

1971                         Corki (Írország) Nemzetközi Kórusverseny. Nőikar: 1. hely, vegyeskar: 4. hely

1972                         Bulgáriai hangversenykörút

1974                         Międzyzdroje (Lengyelország) – nemzetközi kórusverseny – a CSMTKÉ-nak ítélték a nagydíjat.

1976                         Debrecen, Bartók Béla VII. Nemzetközi Kórusverseny – III. díj

1976                         Vendégszereplés Gumpoldskirchenben (Ausztria)

1978                         Middlesbrough (Anglia) – nemzetközi kórusverseny – 3. hely folklór-kategóriában

1982                         Bulgáriai hangversenykörút

1985                         Gorizia (Olaszország) – nemzetközi kórusverseny – folklór-kategória: 6. hely, polifon kategória: 8. hely

1993                         Loreto (Olaszország) – nemzetközi kórusfesztivál

1994                         A CSMTKÉ a nevét Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusára változtatja

1995                         Bécs, Nemzetközi Franz Schubert Kórusverseny – 2. hely

1996                         Tèramo (Olaszország) ­– nemzetközi kórusfesztivál

2000                         Budapest, Kodály Zoltán II. Kórusverseny – 2. díj és különdíj a kötelező mű legjobb előadásáért

2008                         Prága – Adventi és Karácsonyi Énekek Nemzetközi Kórusfesztiválja – aranykoszorú, 3. hely

2010                         Svájci vendégszereplés Vass Dániel meghívására – Lugano, Breganzona

2011                         Vendégszereplés Rómában

2011                         Kirándulás Strassburgban Bauer Edit meghívására

2013                         Bécs, fellépés a VI. Balassi-misén

2014                         Hangversenykörút Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban

2016                         Kirándulás Brüsszelben Csáky Pál meghívására


[1] Szíjjártó Jenő: Gondolatok Kövesdi János kérdései alapján. Kézirat. Megj.: A kéziratot Szíjjártó Jenőné bocsátotta rendelkezésemre. Az írás Zenekultúra – kérdőjelekkel címmel jelent meg az Irodalmi Szemlében 1988-ban, a 6. számban.

[2] Horváth Géza: Ha megszólít az ének. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának (CSMTKÉ) története (1964—2004). Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2004. ISBN 80-8062-219-1


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .