A selyések még a tavaszi szünetben sem állnak meg!

Diákjaink a tavaszi szünet folyamán sem álltak meg iskolánk, a Selye János Gimnázium képviselésében.

Február 20-án három diáktársam – Terbák Enikő Krisztina, Kalmár Annabella, Kiss Zsóka –, felkészítő tanárnőnk, Fekete Annamária és jómagam elindultunk Széphalomra, hogy másnap részt vegyünk az Anyanyelvápolók Szövetsége, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Nyelv Múzeuma rendezésében sorra kerülő „Anyanyelvi játékok, játékos anyanyelv” című vetélkedő Kárpát-medencei döntőjén. A Wacha Imre emlékére rendezett verseny helyszínét a Magyar Nyelv Múzeuma biztosította, ahol szerencsére volt időnk körülnézni a vetélkedő kezdete előtt. Nagyon sok érdekességet tekinthettünk meg nyelvünkkel és a magyar irodalommal kapcsolatban egyaránt, e múzeumnál megfelelőbb helyszínt nem is lehetett volna találni.

Délelőtt 10 órakor elfoglalhattuk székeinket és belecsaphattunk a lecsóba. A verseny jó hangulatban, kellemesen zajlott, sok játékos feladattal, ahogy erre a vetélkedő címe is utal. Élveztük minden percét, még ha néha kétségbe is estünk, de biztattuk egymást. Hiszen ez csapatmunka, az „egy mindenkiért, mindenki egyért” szólást egy életre megjegyeztük. Erős volt a mezőny, öt csapaton sajnos nem tudtunk felülemelkedni, de ahogyan mondani szokás, a remény hal meg utoljára. Kalapom emelem az összes versenyző előtt, és a szervezőknek még több tisztelet jár, hiszen nagyon fontos, hogy a mi generációnk is megőrizze az anyanyelvét, és annak helyes, olykor frappáns használatát.

A verseny után volt szerencsénk meghallgatni az Anyanyelvápolók Szövetsége alelnöke, Kerekes Barnabás előadását. A „Mindegy?” című szónoklat a szívünkhöz is szólt, nem csak a „nyelvünkhöz”. Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, aki végighallgatta, hogy egy remek és különleges előadáson vettünk részt, aminek témája a nyelvünk, a hagyományaink, a világ hatása ránk és még sok más lebilincselő tény volt. Még ha nem is a fődíjjal érkeztünk haza, az biztos, hogy egy felejthetetlen élmény volt ez számunkra.

Köszönjük tanárnőnknek a sok sürgést-forgást körülöttünk, a szervezőknek a lehetőséget és a megannyi segítséget. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki közrejátszott abban, hogy részesei lehessünk ennek a kalandnak. Megfogadjuk a jólelkű bácsi tanácsát a vonatról, és továbbra sem veszítjük el a reményt, nem adjuk fel, jövőre talán ismét megpróbál(hat)juk ezt a versenyt!

— Bertók Anikó —

A fényképen balról: Kiss Zsóka, Bertók Anikó, Terbák Enikő Krisztina és Kalmár Annabella


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..