Rákóczi és a szlovákok

A magyar országgyűlés a 2019-es évet II. Rákóczi Ferenc emlékévnek nyilvánította. Történelmünk jeles alakját 1704. július 8-án választották erdélyi fejedelemmé Gyulafehérvárott. Az emlékév célja a magyar öntudat erősítése és a történelmi tények megismertetése a fiatalokkal. A fejedelem által vezetett szabadságharc a nemzeti függetlenségért folytatott egyik legfontosabb küzdelem volt történelmünk során. A mai Szlovákia területén (Borsiban) született fejedelem személye alkalmas a nemzeti összetartozás erősítésére.

A nemzeti identitás szempontjából nagyon fontos, hogy milyen történelmi események és személyek kapnak helyet a szlovákiai magyar diákok által használt tankönyvekben.

A szlovákiai magyar tanítási nyelvű alapiskolák hetedik osztályában használt történelemtankönyvben (Ján LUKAČKA–Mária TONKOVÁ–Ľuboš KAČÍREK–Soňa HANOVÁ: Dejepis pre 7. ročník základnej školy a 2. ročník gymnázia s osemročným štúdiom) a Rákóczi-szabadságharc eseménytörténete és a fejedelem életrajza a szlovák történelemszemlélet jegyében íródott. Ez a szemlélet sok problémába ütközik.  A Rákóczi-szabadságharcot a szlovák tankönyvek és a fordításaiként jegyzett magyar nyelvű tankönyvek mindösszesen néhány sorban taglalják, miközben Magyarországon a magyar tankönyvek ennek az eseménynek több oldalnyi tananyagot szentelnek. Ez azért is elfogadhatatlan, mert II. Rákóczi Ferenc nemcsak a mai Szlovákia területén született, de a mai Kelet-Szlovákia több településén is járt. A kassai Szent Erzsébet-dóm altemplomában helyezték örök nyugalomra például. A fejedelmet tehát igen szoros kapcsolat fűzi a mai Szlovákia területéhez, ennek ellenére az alapiskolás tankönyvek alig foglalkoznak vele. Hasonló a helyzet a középiskolai magyar tankönyvek esetében is. A Történelem a gimnázium és a középiskolák 1. osztálya számára (Michal Bada–Anna Bocková–Branislav Krasnovský–Ján Lukačka–Mária Tonková) című tankönyvben és magyar nyelvű fordításában a téma ismertetése szintén pár sorban jelenik meg. A szabadságharc fontos eseményeit ugyan megemlíti, de a nemzetközi eseményekbe való beágyazottsága már nem kap helyet benne. Helyettük markánsan kiemelik a szerzők Juraj Jánošík személyét és annak betyárcsapatát, aki belépett Rákóczi seregébe. Annak veresége után a császári seregben szolgált Nagybiccse várában. Jánošík a szabadságharc kontextusában a szlovák népi legendák egyik hősévé vált, aki harcolt a szegények szabadságáért és jogaiért. Legendája és pozitív példája a kuruc mozgalom magyarellenes vonatkozásában a szlovák nemzeti öntudatot erősíti. Az említett tankönyv szerzői történeti forrásként csupán a szatmári béke (1711) szövegrészletét közlik a tanulókkal. Érdekesség az is, hogy megállapítja: a mai Szlovákia területe éppen Rákóczi függetlenségi törekvéseinek köszönhetően került rossz gazdasági helyzetbe. Az Elek József–Kovács László–Simon Attila szerzőhármas által jegyzett tankönyvben (Történelem a gimnázium 2. osztálya számára) ennek ellenkezőjét látjuk viszont. Mindamellett, hogy az említett szerzők foglalkoznak a szabadságharc előzményeivel és okaival, kiemelik Rákóczi államszervezői nagyságát, akinek az élete összeforrott az ország gondjaival.

Bemutatják a szabadságharc katonáit, külön foglalkoznak az ónodi országgyűléssel és a fejedelem kiáltványával.

Már csak azért is szükségesnek tartom a szabadságharc részletesebb bemutatását a szlovák tankönyvekben, mert a szlovákok, elsősorban a szlovákul beszélő kisnemesség és a felső-magyarországi városokban élő evangélikus szlovákság lelkesen támogatta a harcokat. Daniel Krman püspök szlovákul szentelt zászlókat Rákóczi seregének. Személyisége mindenképpen alkalmas arra, hogy összekötő kapocs legyen a két nép között. A kurucoknak később is jelentős szerepe volt a szlovák néphagyományban. Már csak a fentiek tükrében is fontos lenne, hogy a szlovák diákok is megismerjék a hazájuk területéhez is kötődő fejedelem életútját és a szabadságharc történetét. A szlovák történetírás és a politika Jánošíkot főleg azért szereti, mert magyar nemeseket fosztott ki, Rákóczit viszont azért nem, mert a „szlovákirtó magyar nemesek” egyike volt. Horthyval és Esterházy Jánossal egyetemben Rákóczit is a magyar történelem árnyoldalára helyezte, őt is ellentmondásos történelmi személyiségnek nevezte. A szlovák történészeket jobban érdekli Jánošík, a nemzeti hős és szimbólum. Sok szlovák nyelvű monográfiában és tankönyvben Rákóczi „a történelem legvonakodóbb lázadója” volt, „az utolsó mágnás felkelő”. Ezzel szemben Jánošík „a szlovák Robin Hood” volt, aki nemcsak a szlovák völgyeket, hegyeket, hanem Lengyelországot és Morvaországot is bejárta. Ivan Mrva írta a „Történelem 2. Szlovákia a középkorban és az újkor küszöbén” történelemtankönyv „Az utolsó kuruc felkelés” című részét. II. Rákóczi Ferencet „erdélyi főúr”-nak nevezi, akinek felső-magyarországi felkeléséhez kezdetben jobbágyok, majd nemesek is csatlakoztak.

A kollektív emlékezetben a legnépszerűbb történelmi személyiségek között Juraj Jánošík áll az élen Hunyadi Mátyás, Mária Terézia, II. József és Ferenc József társaságában. A szlovák nemzeti panteonban II. Rákóczi Ferencnek nem jutott hely.

Ezért is lehet különösen fontos az idei emlékév a jelen szemszögéből is, hogy a szlovák kormánypolitika a Rákóczival kapcsolatos álláspontját felülbírálja, és az őt megillető helyre tegye.

— Angyal László —


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..