Idén sem maradt el a Selye János Gimnázium Sítanfolyama

A Selye János Gimnázium második évfolyamának B, C és D osztályos tanulóiként alkalmunk volt egy sítanfolyam keretein belül együtt ellátogatni a szlovák síparadicsomba. Míg az évfolyam N és A osztálya januárban vett részt a kiránduláson, a mi csoportunkra március első hetében került sor.

Március 1-én, vasárnap délelőtt indult a gimnázium elől két busz, és a pihenőkkel együtt egy nagyjából négyórás utazás után érkeztünk meg izgatottan, kíváncsian a szállásunkra, Vámosra (Mýto pod Ďumbierom). A „nulladik” nap, azaz az érkezésünk napja javarészt az utazásról, pakolásról a szobák elfoglalásáról és a szállásunk megismeréséről szólt, így aznap még nem kerültek sícipők a lábainkra. A többi nap természetesen más szellemben telt, a kezdők és a bizonytalanabb haladók a Tálen található pályákon síelhettek, míg a többi haladó és „profi”, azaz a tapasztaltabb síelők a Chopok-Jasná pályarendszert látogatták a hét folyamán, ahol csaknem harminc pályán kamatoztathatták sítudásukat, természetesen a tanárok felügyelete alatt, kisebb csoportokra osztva.

Sajnos, az időjárást illetően nem volt mindig szerencsénk, hiszen a szakadó eső miatt több órányi síelésről kellett lemondaniuk a Tálen síző csoportoknak, viszont a tanáraink gyorsan megoldották a helyzetet, és egy rögtönzött barlanglátogatással le is foglalták a szálláson maradni kényszerülő csoportok figyelmét. Természetesen nem csak és kizárólag a sícipőkről és felvonózásról szólt a hét, sőt, sokkal inkább az évfolyamtársaink, valamint akár az osztálytársaink közelebbi megismeréséről.

Rengeteg új barátság született, amely nagyban köszönhető a közös esti programoknak, mint a bowling és billiárd, ezek mellett maguk a diákok is előrukkoltak néhány frappáns, humoros ötlettel, amelyek minden iskolai kirándulás elengedhetetlen részét képezik.

Egy ilyen program keretein belül például színészkedni kellett a diákoknak, persze egy kis csavarral, így vicces, ötletes előadások születtek, egy másik este pedig előbukkant az örök klasszikus, a „kacsintós gyilkos”, mely szintén nagy sikert aratott a játékosok szó szerint értendő körében. Természetesen az egyszerű, de nagyszerű kártyajátékok sem maradhattak el, melyekkel akár a sípályán lévő éttermekben elfogyasztott ebéd mellett is tökéletesen elszórakoztathattuk magunkat. A hét leforgása alatt, mint a rendes gimnazistáknak, tanulásra és új ismeretek szerzésére is volt alkalmunk: a gimnázium volt-, és a Selye János Egyetem jelenlegi testnevelés szakos tanára, Dobay Beáta tartott nekünk előadást, melynek első felében egy rövid bemutatást kaptunk az egyetemről, a második felében pedig a síelés történetével ismerkedtünk meg. Őt követte a hét „sztárvendége”, Miguel, aki anyanyelvén, azaz spanyolul mutatta be nekünk szülőhelyét, kultúráját. Szintén érdekes, valamint fontos információkat tudhattunk meg Sebők Zsolt doktor úrtól, aki válaszokat adott a nőgyógyászati, s ezzel kapcsolatos kérdéseinkre. A németes diákok szerencséjére felesége tolmácsolt nekünk, így mi is kifejezetten élveztük a jópofa előadást, melynek végén még egy-két karate mozdulatot is mutatott nekünk. Akadtak olyanok is, akik egészségügyi vagy egyéb okok miatt nem álltak sílécekre, viszont ők sem unatkoztak a héten, hiszen kísérő nyomaiban túrán vehettek részt. A leghosszabb utat csütörtökön tették meg, turistavonalon ellátogatva Táleről a közeli Korpácsra, majd ebéd után vissza, megközelítőleg 16 kilométert sétáltak a túrázó csoportban lévők, ahol szintén alkalmuk nyílt az évfolyamon belüli többi osztály diákjainak megismerésére.

A hét végéhez közelítve, csütörtökön egy kissé szomorúan fogtunk a pakoláshoz, hogy pénteken, egy utolsó lesiklás után fáradtan, viszont tele kellemes és szép emlékekkel beülhessünk a buszainkba, majd elinduljunk haza.

Az olykor ködös, szeles, veszélyes pálya ellenére szerencsére baleset nem történt a héten. Ezúton szeretném minden résztvevő iskolatársam nevében megköszönni tanárainknak, kísérőinknek az egész heti odaadó munkát, figyelmet, amit ránk fordítottak, valamint külön köszönjük Diósi Viktor tanár úrnak, aki az egész kirándulást hónapokon keresztül szívvel-lélekkel szervezte, és a hétre visszatekintve biztosan mondhatom, hogy a rengeteg belefektetett idő és energia teljes mértékben kifizetődött!

Mikulec Amina, II.B


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..