Bábjátékkal történő szövegfeldolgozások óvodás korú gyermekek számára (4. rész)

Óvodai foglalkozássorozatom következő részében az egyik legismertebb és leggyakrabban használt bábfajtát alkalmaztam egy kortárs gyermekirodalmi mű feldolgozásához. Azonfelül, hogy a gyermekek szívéhez nagyon közel álló bábtechnikáról van szól, lényegesen hozzájárul a személyiségfejlődéshez, illetve jelentős szerepet töltenek be a gyermek erkölcsi, intellektuális és esztétikai érzelmeik nevelése szempontjából. A tevékenység megvalósításáról, a módszertani lehetőségek feltárásáról, illetve a gyermekek reflexióiról a lentiekben bővebben is olvashatnak.

A tevékenység előkészítése, kontextusa

A foglalkozás Veress Miklós Vaseszű Mihók című irodalmi mű feldolgozásáról fog szólni fakanálbábok segítségével. A mű négy rövid versszakból tevődik össze, amely párbeszédszerűen van felépítve. A vers szereplői maga az elbeszélő, a kisfiú, az apuka és az anyuka. A rövid szövegben a főszereplő kisfiú a szüleit kérdezi meg néhány dologról, többek között arról, miből van a vas, miből van a víz, továbbá sor kerül a sóra és a sár eredetének kutatására is. Miután a lírai én minden kérdésére frappáns választ kapott, rájön arra, hogy ő meg gyerekből van. A foglalkozáshoz kapcsolódó játékokat, tevékenységeket a család témára építettem.

Több edukációs célt is kitűztem, egyebek mellett az ismeretek bővítését a családról, a család fogalmáról és annak fontosságáról, az egyes családtagok megnevezését, az egymás közti viszonyok értelmezését, az összetartozás élményének az erősítését, a kortárs irodalmi művel való ismerkedést és befogadást, a fakanálbábok használatának az ismertetését és azok kipróbálását, valamint az egyes anyagokkal való kísérletezést.

A motivációs tevékenységet néhány szervezési feltétel bebiztosítása előzte meg. Elsőként a fakanálbábok elkészítése tartozott ide. Mivel a versben három szereplő szerepel, három különböző méretű és formájú fakanálra volt szükségem. Az apukát ábrázolta a legnagyobb, a tetejénél kissé négyzet alakú fakanál, az anyuka kisebb volt az apától, lekerekített „fejjel“, és a kisfiú volt a legkisebb, vékonyabb a szülőktől, szintén lekerekített végződéssel. A bábok akrilfestékkel készültek, törekedtem a stilizált „apa, anya”- karakterjegyek kiemelésére. Az apuka kicsit borostás volt, nyakkendővel a nyakában, az anyukát a haja és a szempillái varázsolták nőiessé, a kisfiú esetében az arc és a ruházat volt az, ami gyerekké tette. A fakanál bábok mozgása korlátozott, ami azt jelenti, hogy az előre- és hátradőlést, valamint az egymás felé való fordulásokat lehetett kellőképpen szemléltetni. Mindezek után következett a hely kialakítása és a kísérletezéshez szükséges eszközök, asztalok és tér bebiztosítása. A kísérletekhez szükségünk volt műanyagtányérokra, amelyeken volt a só, a cukor és a föld. Emellett vízre, valamint műanyagpoharakra, amelyekbe belehelyezték a kísérleti anyagokat és kanálra, amivel ezt összekevertük. Miután az összes segédeszköz a helyére került, illetve akadály- és balesetmentesítettük a termet, a szőnyegen vette kezdetét a bábos foglalkozás.

Motivációs tevékenység      

A bábjátékra való ráhangolódás direkt motivációs módszerrel, egy irányított beszélgetéssel indítottam a családról. Elsősorban tisztáztuk azt, hogy mi a család, kik alkotják és kik tartozhatnak bele. Megtudtuk azt, hogy mi a feladata az anyának, az apának a családban, és mik a kötelességeik a gyermekeknek. A gyermekek személyes tapasztalataikból merítették a válaszaikat, és mindenki a saját anyukáját, illetve apukáját jellemezte. Nagyon érdekes válaszok is születtek, mivel volt olyan, aki azt felelte, hogy az anyukája autót szerel, és akadt olyan is, ahol az apuka mosogat és takarít.

Természetesen tisztáztuk azt, hogy a családon belüli egyes feladatkörök nincsenek konkrét személyekhez kötve. Beszéltünk még a család fontosságáról, és arról, hogy az mit nyújt számunkra.

Igyekeztem kiemelni az összetartozás fontosságát, a szeretetet, valamint a biztonságérzetet.  Úgy gondolom, csak pozitív érzelmek alakultak ki a gyermekekben a család iránt.

Ezt követte a bábok bemutatása és az azokkal való ismerkedés. A gyermekek megfoghatták, kipróbálhatták a bábok mozgatását. Majd az irodalmi mű főszereplője, a kisfiú szólt hozzájuk, hogy hozott számukra valami rendkívül érdekeset. A méhecskék nagyon értelmes válaszokat adtak, többször is megdicsértem őket a beszélgetés során, és megtapasztalhattam azt, hogy egy ilyen kis ember számára is a legfontosabb a szeretet és az összetartozás a családban.

Fő rész – bábozás

Mikor már mindenki kellőképpen megismerkedett a bábokkal, a kisfiú-báb néhány rövid mondattal próbálta rávezetni őket arra, hogy miről is fog szólni a történet. A vers lényegét nem fedte föl, csak felkeltette az érdeklődésüket, kíváncsivá próbálta tenni a gyermekeket.

Ezt következett az irodalmi alkotás bemutatása a fakanálbábok segítségével. Nagyon odafigyeltem arra, hogy érthetően, artikulálva adjam elő verset, külön hangsúlyt fektettem a kérdezésekre, válaszokra és változtattam a hanglejtésen, hangsúlyon az egyes szereplők megszólaltatásánál. Az előadás során is próbáltam a bábokkal megérinteni a gyermekeket, közelebb menni hozzájuk, hogy még élményszerűbb legyen az előadás. A művet többször is eljátszottuk, újrajátszottuk.

Elsősorban minden szereplő más gyermekhez került és azalatt szólt a történet, a legtöbb gyermek a szöveget rövid időn belül memorizálta, így velem együtt mondták, természetesen az apa és az anya megszólalásánál az adott gyermek szólalt fel.

Néhány kérdéssel mértem föl azt, mennyire hagyott nyomot bennük a kortárs irodalmi mű: Meg tudnátok mondani kihez szólt a kisfiú a versben? Hogy nevezzük másként az anyát és az apát? Mire keresett választ a kisfiú? Milyen anyagokat említett a műben?

Mindezek után a vers játékosságát kihasználva a kreatív versprodukciós módszert használtam fel. Körbeültünk, és minden gyermek kezébe vette a bábokat. Mindig két báb szólalt meg, és ugyanazt a versszerkezetet imitálták, amit megismertek: a gyerek-bábot tartó megkérdezte az egyik szülőt, miből van a bicikli? Miből van az óvoda? Miből van a játékautó? Miből van az asztal? Miből van a szék? Aki a szülő-bábot tartotta a kezében, a versben megismert módon válaszolt rá. A gyermekek nagyokat nevettek és igazán élvezték a vers soraival való játékos tevékenykedést.

Miután megbeszéltük a mű lényegét és kihasználtuk a vers játékosságát, improvizációra ösztönöztem őket, hogy próbáljanak olyan jeleneteket eljátszani, amelyek akár otthon is megtörténnek velük.

Kreatívabbnál kreatívabb események történtek, jártunk a bányában, ahová elszökött a fiú úgy, hogy a szülők nem engedték meg, készültünk az iskolalátogatásra, de még fagyit is árultunk. A gyermekek rendkívül élvezték a fakanálbábok jelenlétét és közben játékosan fejlődtek improvizációs képességeik, fantáziájuk, illetve kreativitásuk.

Levezető rész

A jobbnál jobb kitalált történetek után a vers főszereplői elmondták, hogy mi fog történni az asztaloknál. A szükséges segédeszközök – fakanalak, a tányérok, a poharak és a kísérleti anyagok – már előre el voltak készítve. A gyermekeket több csoportra osztottam, figyelembe véve az érési, életkori és egyéni sajátosságaikat. A fakanálbábok csoportosan vezették oda a gyermekeket a megfelelő asztalokhoz. A gyermekek feladata az volt, hogy az asztaloknál lévő cukrot, sót és földet belehelyezzék a pohárba. Mindenki egy anyagot választott, viszont minden asztalnál kellett lennie mindegyik anyagfajtából. Ezután mindenki poharába egy kis vizet öntöttem, melyet a gyermekek a műanyag kanál segítségével alaposan elkevertek. Megfigyeltük, hogy kinek mi történik a poharában. Aki sót rakott, annak elszínezte a vizet, aki cukrot, annak elolvadt, és aki földet rakott, annak pedig sár keletkezett a kísérletéből.

Közösen kiértékeltük a történteket, és a gyermekek külön dicséretet kaptak a fegyelmezettségükért, és azért, hogy ügyeltek arra, nehogy valami baleset történjen.

A gyermekek rendkívül élvezték a kísérletezést, voltak, akik az összes fajtát kipróbálták. A legjobban a kíváncsiság motiválta őket, hogy vajon mi fog történni akkor, ha a sót, cukrot és a földet összekeverjük a vízzel.

— Ravasz Mónika —


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .