Virágok vetélkedője

A 2020-as év vadvirágainak vetélkedője 2019. december 10-én fejeződött be, vagyis addig lehetett leadni a szavazatokat három jelöltre. A 2020-as év vadvirága címért a báránypirosító, a kövér daravirág és a nemes májvirág szállt harcba. Sajnos a választásban még háromezren sem vettek részt, amiből több dologra következtethetünk: az emberek közömbösen viszonyulnak e vadvirágokhoz, mert bizonyára nem ismerik őket kellően, ami nem csoda, hiszen az élőhelyük kissé szűk, és ráadásul aprók, nem feltűnőek, bokrétába nem köthetők, másrészt rövid ideig virítanak csak. Mondatom utolsó mellékmondata nem mellékes, mert ha bár kicsik is, ennek ellenére szépek. A számítógép képernyőjén is lehet bennük gyönyörködni, hátha még a természetet járva a látókörünkbe kerülve megakad rajtuk a tekintetünk, és alaposabban megszemléljük őket. Előre felhívom a barangolást kedvelők figyelmét, ha füves, gyomos, máskor meg mészköves, száraz helyeken bóklásznak, néha nézzenek a lábuk alá, nehogy letapossanak mindent, mert ahol járkálnak, védett élőlények is előfordulhatnak, mint amilyenek a szóban forgó virágocskák is. Például a báránypirosítónak és a májvirágnak az eszmei értéke 5 000 Ft, a daravirágé pedig még egyszer annyi. Hogy nálunk hány euróval bírságolnák meg azokat, akik valami oknál fogva tönkreteszik őket, nem tudom, de bizonyára a környezetvédő hivatalokban tudnák tájékoztatni az érdeklődőket. Ezt nem ok nélkül jelzem, mert kettőt közülük hatóanyagaik miatt gyűjteni szokták.

Kezdjük eme növények bemutatását a győztessel. A 2020-as év vadvirágának 1 565 vokssal a nemes májvirágot választották, aminek a latin neve Hepatica nobilis. Pártpolitikai párhuzamot vonva a maga 54 százalékával ez egyszerű szavazattöbbséget jelent, ami csak arra lenne elég, hogy kormányt alakíthasson a vadvirágok államában. Persze, csak ha lenne ilyen. Szerencsére nincs, mert egy év múlva újabb választás(ok)ra kerül majd sor, és akkor óhatatlanul háttérbe szorul, mivel törvényszerűen másokat jelölnek, és mást választanak meg, akárcsak Svájcban az államelnök-választásoknál. Lám, ez az igazi demokrácia. No, de félre a tréfával! Nézzük meg inkább azt, hogy miféle növény ez a nemes májvirág. Még szerencse, hogy ismerjük a latin nevét is, mert a magyar tájanként változik. A májvirágon kívül mondják őt májfűnek, májkökörcsinnek, májgögyének, májgyógyítónak; farkasibolyának, kékilonkának, mogyoróaljnak, ökörszemnek (mint az egyik madárfajt), szívfűnek, háromkaréjú májvirágnak, szőröskének és ki tudja, még mi minden másnak, ám hamar tegyem hozzá, az összes felsorolt népi megnevezés igen találó. A májra utaló neve a latin Hepatica is az. Ez a név szintén azt jelzi, hogy a népi gyógyászatban a teáját máj- és vesebántalmak kúrálására használták, csakhogy, mint a legtöbb boglárkaféle, ez is egy kevés protoanemonint tartalmaz, ezért enyhén mérgező. No, meg glikozidákat és szaponinokat is tárol, de ezeknek a részletesebb ismertetését hagyjuk inkább a vegyészekre. Hogy miért nemes, azaz nobilis? (Megint belém bújt a kisördög), talán azért, mert a legtöbb boglárkafélének (Ranunculaceae) sárga a virága, övé viszont kék, ráadásul „gögye” is, ami tájnyelvünkben gőgőst jelent, tehát többszörösen kiváltságos – innen az ibolyára utaló neve. De amúgy színe lehet fehér vagy ritkábban rózsaszín is, attól függően, mennyi fényt kap, mert a lomberdőknek egyik aljnövénye (lásd mogyoróalj). Egyes vélemények szerint a májra utaló neve nem annyira a gyógyító hatására céloz, mint inkább a leveleinek a máj lebenyekre emlékeztető alakjára. Érdekessége az is, hogy a tőlevelei azután fejlődnek ki, amikor már elvirágzott. Továbbá még az is, hogy elterjedésében a hangyáknak van meghatározó szerepük, mert ők hordják szét a magvait. Hogy a népi nevei között miért szerepel a szőröske? Mert ha alaposabban szemügyre vesszük, tőkocsányán apró szőrök láthatók. Lám, mit nem figyeltek meg a régi emberek!

29 százalékos szavazati aránnyal a második helyre került a kövér daravirág (Draba lasiocarpa). Ha nem lapozgattam volna tanítókoromban annyit a Jávorka–Csapody-féle Erdő mező virágai (alcíme: A magyar flóra színes kis atlasza) útmutatót, bizisten, nem akadtam volna a nyomára. Igaz, ma már ott virít a számítógép képernyőjén, de nekem gyanús volt, mivel a „Haraszty”-ban, magyarul, ilyen nevű növény nincs. A kis növényatlaszba viszont három daravirág fajt is belerajzolt a zseniális Csapody Vera: a tavaszi, a sziklai és a kárpáti daravirágot. Az egész képes növényhatározót 1980-ban szlovák nyelvre fordította Aladár Hlaváček. Mindkét növénykalauz nagy segítségemre szolgált, amikor a kétnyelvű szakkifejezéseket tanítottam az 1980–90-es években. Pláne nyaranta, amikor tanulóinkkal gyerektáborokba mentünk a szlovákiai hegyek közé. Ott élőben megfigyelhettük a nálunk, délen nem nyíló vadvirágokat is. Persze a daravirágokat, meg a 2020-as év vadvirágának mindhárom jelöltjét hiába kerestük volna, mert mindegyik tavasszal virágzik. A kövér daravirágot azért sem találtuk volna meg, mert az atlaszunkban a Draba lasiocarpa magyar neve sziklai daravirág volt. Mindezt a gyerekeknek nem fontos tudniuk, legfeljebb azok figyelhetnek fel az ilyesfajta kacifántos okfejtésekre, akiket a virágokon kívül vagy éppen velük összefüggésben sok minden más érdekel. A tanítónak viszont az a legfontosabb dolga, hogy a furcsának tűnő dolgokat is alkalomadtán szóba hozza, mert nem tudhatja, kinek az agyában vernek gyökeret az ilyen haszontalanságok, és mikor élednek újjá az emlékezetében.

Régi rendszerezés szerint a daravirágokat a keresztesvirágúak (Cruciferae) rendjébe sorolták be, ma viszont e rend latin neve a Brassicales, a családé, amelybe tartoznak, Brassicaceae. Valamikor a gyerekeknek nagyon tetszett a fejes káposzta latin neve (Brassica napus), annak ellenére, hogy nem volt tananyag, egy-egy latin kifejezést néha elsütöttem. A pásztortáska latin nevem a Capsella bursa-pastoris is sokaknak tetszett, és különösen a terméséé, a becőke. Hadd tegyem hozzá, hogy minden káposztaféle termése becő. 

A harmadik növényünk, a báránypirosító (Alkanna tinctoria) csupán 17% szavazatot kapott. Talán azért ilyen keveset (az összes választó közül még ötvenen sem voksoltak rá), mert ugyan igaz, hogy „családtagjai” közül ő a legismertebb Magyarországon, vagyis a homoki báránypirosító, ami leginkább a Duna-Tisza közötti meszes homokokon nő, itt-ott a Nyírségben és a Gödöllő környéki dombokon is megtalálható, de vajon kik mennek el e helyekre egy aprócska vadvirágot keresgélni… Meg kell vallanom, én is csak szakkönyvekben találkoztam vele. Egyébként mediterrán növény, mégis több magyar népi neve ismert. A virága kék, a gyökere viszont piros festékanyagot, alkanint tartalmaz, amelyet állítólag a juhok megjelölésére, ma inkább kozmetikumok, likőrök, hajdanán cukorkák készítésénél, ajakfestékek, azaz rúzsok előállításánál használták. Csak mellékesen jegyzem meg, a három „virágjelölt” közül kettőnek a szirmai kékek, a 2020-as év színe is a klasszikus kék, de kétlem, hogy ennek meghatározó szerepe lett volna a jelölésben.

Ami biológiai szempontból érdekelhet bennünket, a borágófélék, régebben az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozott, ahová a fekete nadálytő, a kígyószisz, a nefelejcsek stb. Ez utóbbiakat viszont már mifelénk is sokan ismerik. Mármint azok, akik a vadvirágokat szeretik.

— Csicsay Alajos —


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .