Zajlanak az érettségik a Selye János Gimnáziumban

Minden tekintetben rendkívüli a mostani iskolaév. A koronavírus-járvány miatt bezártak az iskolák, távoktatás folyik, márciusban elmaradtak az írásbeli, majd májusban a szóbeli érettségik is. Az átlagot az év végi jegyekből számolták, de az utolsó két évből, a harmadik és negyedik évfolyamból a félévi jegyek is beleszámítanak az érettségibe. Aki ezzel az átlaggal elégedetlen volt, az kérvényezhette a vizsgázás lehetőségét. A komáromi Selye János Gimnáziumban idén 136 diák készült az érettségire. 136 diákból csak 3 diák nem fogadta el az érettségi jegyét, mégpedig egy kémiából, egy szlovák és egy német nyelvből. Diákjaink úgy érezték, objektíven vannak értékelve, és sok esetben megérte nekik egész évben “hajtani” a jó jegyért. Azok a diákok, akik 5. tantárgyat is választottak, meggondolhatták, hogy akarnak-e szóbeli érettségit tenni, így alakult ki, hogy május 26-tól 28-ig 65 selyés diák felel majd a bizottság előtt. Legtöbben kémiából (23), de sokan szóbeliznek spanyol nyelvből, informatikából, társadalomismeretből és fizikából is. Persze, gimnáziumunk is igazodik a rendkívüli körülményekhez. A diákok (1 felelő és 1 készülő) maszkokban, egymástól két méteres távolságot tartva, saját írószert használva ülhetnek be az aulába, hogy ott tanúságot tegyenek a négy év alatt megszerzett tudásukról a háromtagú bizottság előtt. A bejáratban megmérik a testhőmérsékletüket és minden felelet után rendszeresen fertőtlenítik a termet.

Azok a tanulók, akik szeretnének írásbeli vizsgát tenni idegen nyelvből (B2), június 30-ig kell jelentkezniük, majd szeptember első hetében a kijelölt intézményben azt megírhatják.

Az iskola igazgatója köszöni minden kedves kollégának, diáknak a „karanténvizsgák” vállalásátés az elért eredményekhez gratulál.

A 2019/20-as év végzőseinek, gimnazistáinknak a koronajárvány-helyzet miatt a középiskolai életüket úgy kell lezárniuk, hogy nincs utolsó vidám tornaóra beöltözve, nincs utolsó osztályfőnöki óra, nincs utolsó csengőszó, nincs szerenád, nincs virággal teli ballagás. Nem fogják utoljára kialvatlanul, de csillogó szemmel végigjárni az osztályokat, kezükben gyönyörű virágcsokrokkal, és a szülők, tanárok meghatódott tekintetének kereszttüzében… Mikor az udvaron már érzik a levegőben a szabadság illatát, de a végtelennek tűnő szertartás kikezdi mindenki türelmét. Mikor egy-egy diák a hatodik beszéd után rendszerint kidől a sorokból. Mégis ez az élmény visszavonhatatlanul kimarad az életükből.

Az összetartozás erejét soha nem éli meg annyira az ember, mint a középiskolás évek során. Azok a kapcsok megmaradnak akkor is, ha később ritkán látják egymást. Mert ők végérvényesen összetartoznak, hiszen lezárult egy nagyon fontos korszak.

Zárszóként Isten éltesse az idei negyedikeseket! Legyenek erősek és kitartóak. Bízom benne, hogy mi, tanárok jól reagáltunk, amikor néha elvesztek a felnőtté válás útvesztőjében, amikor feszegették a határokat, amikor a telefonra érkezett üzenet fontosabb volt a tarári magyarázatnál… És abban is bízom, hogy átadtuk nekik a tudást, az értékeket, legyen szó a magyarságról, az identitásról, a közösségről, a felelősségről, a hitről. Anonymus szavaival búcsúzom: „Tanulj a tegnapból, élj a máért, és reméld a holnapot!”

— PaedDr. Králik Zsuzsanna —


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .