Szórakoztató formában megírt irodalomtörténet

Nényei Pál: Az irodalom visszavág.

Nényei Pál alternatív irodalomtörténeténetének harmadik része 2019-ben jelent meg, melyre nagyon sokan vártak kifogyhatatlan érdeklődéssel (az első kötet 2015-ben). Az irodalom visszavág nem egy megszokott tankönyv vagy amolyan száraz segédanyag, sokkal inkább egy humorral, közvetlenséggel, meghökkentő nyitottsággal és összefüggésekkel teli könyv. A szerző maga is középiskolai tanár, így számos ötlete, továbbgondolása diákjaival való munkájának eredményeképpen született meg. A könyvsorozat témája képlékeny, izgalmas, olyasfajta összefüggéseket láttat meg, amit tanárként jómagam is óriási lelkesedéssel és felismeréssel fogadtam. A sorozat elsődleges célközönsége a diákság, azok közül is nem feltétlenül az irodalom iránt fogékony és érdeklődő kamasz. Ugyanakkor elmondható, hogy remek kiegészítő anyagként használható a kötet bármelyike mind a tanár, mind az irodalom iránt lelkesült diák számára.

Kiknek ajánlja a szerző a könyvét?

(…)

– akiknek piszkos és gyűrött a füzetük – ha el nem veszett már év elején

– akik egyszerűen nem képesek olvasónaplót írni

– akik kizárólag szomszédjukról, illetve a füzetükből másolják a dolgozataikat

– aztán gátlástalanul puskáznak

– akik a „kötelező olvasmány” kifejezés elhangzásakor heveny undort éreznek, és azonnal internetes összefoglalások, meg Kötelezők röviden című kiadványok után néznek

– akik a memoriterek magolása közben szitkozódnak, és a költő meg a tanár édesanyját emlegetik

– akik olyanokat mondanak, hogy minek foglalkozni olyan dologgal, aminek semmi értelme (…)

A könyvsorozat legnagyobb előnye, hogy az irodalmat nem úgy kezeli, mint egy magasztos, misztifikált dolgot, hanem mint egy bennünket körülvevő, a hétköznapiságot tükröző igencsak emberszagú jelenséget, mely beleivódik a mindennapjainkba, még akkor is, ha ezt eddig sosem fedeztük volna fel.

„Ha elkezdesz sztorizni (‘És akkor odajött a csajom anyjának a szeretője, és azt mondta, de ez tök komoly, hogy húzzak el a…, mert rendőrt hív. Én meg erre megfordultam, köptem egyet a földre, és otthagytam őket. A csajom meg utánam futott, de már későn.’), személyedben máris megszületett egy kis epikus. És egy irodalmi művecske. De epikus mű az is, ha viccet mesélünk: ‘Pistikét felelteti a tanárnő, de Pistike…’

Ha elkezdesz lelkizni (‘Tegnap éjszaka végig rád gondoltam, úgy éreztem magam, mintha forogna velem a világ, fájt a szívem, és nagyon-nagyon hiányoztál!’), hopp, lírikus lettél, hiszen a belső világodról, lelked történéseiről vallottál. Levelet írsz gyötrelmeidről? Lírikus vagy.

(…) Bár… tulajdonképpen minden beszélgetés dráma. Hiszen elbeszélő nincs, csak beszélnek, beszélnek a szereplők! Mi, mindannyian. Leültök kávézni és beszélgettek? Az egy élőtársalgási dráma. Szerző nélkül.”

Az irodalom visszavág kötetei a ’Tilos az Á’ kiadó kamaszoknak szóló sorozatában jelentek meg. Nagyjából követik a gimnáziumi tananyagot, csak sokkal részletesebben és hangsúlyeltolódásokkal mesélik el az irodalom történetét. Az eddig megjelent részek témája magába foglalja az irodalomtörténet ókortól a felvilágosodásig tartó periódusát. A kísérletezés egy fő elv a kötetekben. Látunk kortárs művekre, filmekre való utalást, de nem tekinthetjük ezt a fajta kortárs kapcsolódást a kötet fő szervezőelvének, hiszen nem egyszer a mítosz, a folklór és az irodalom kapcsolatának kérdéséhez vezet vissza egy-egy témakör.

Sok mindent elárul a kötetről a borítója, mely a Star Wars univerzumát idézi: a főcímből ismerős betűtípus felett a Darth Vaderként ábrázolt rossz tanuló és a Luke Skywalkerként megjelenített szorgalmas diák áll szemben egymással, majd együtt lépnek be a Pokol kapuján, és a harmadik kötetben együtt ülnek Anonymus két karján. A könyv borítóján elhelyezett karika figyelmeztet, hogy csak 14 év fölötti olvasóknak ajánlják a műveket, az olvasóhoz gyakran kiszóló elbeszélő pedig esetenként figyelmezteti a „széplelkű” olvasókat, hogy mely részeket érdemes átugorniuk. Persze aki valóban átugorja ezeket a magyarázatokat, az alighanem lényegi lépéseket hagy ki a magyarázatból.

De hát mi minden derül ki ezekből a könyvekből? Csak egy-két példa…

  • Az Antigoné kapcsán: „Felnőtt korban szinte kötelező rendesnek és törvénytisztelőnek lenni. Kiállni az iskola értékei mellett. Kiállni a rendszerért, harcolni a cigi ellen, hogy „ez aztán egészségtelen, hagyd abba, fiam”! (…) Miért kell ez, tehetjük föl a kérdést. Miért csinálja – lényegében – ugyanezt Kreón (a világirodalom első „felnőttje”)? Miért okoz neki örömet, hogy Antigonét „szívatja”? Hogy hatalmaskodik vele, és magyarázat nélkül parancsolgat neki? Hogy visszaél hatalmával, tiszteletet követel csak a beosztása miatt, mert király – olyan tiszteletet, amiért nem harcolt meg? Miért kell tisztelni egy tanárt? Csak azért tisztelni, mert tanár?”
  • A könyv szerint az irodalom alapján többet tudhatunk meg a reggeli merevedésről is. Hiszen ha vagyunk olyan bátrak, és az ügyben a görög mitológiához fordulunk, hamar kiderül, hogy a szerelmi képességeiről is ismert Orion hajnalban volt a legaktívabb, az is előfordult, hogy szatírrá változott.
  • Hányan gondolkoztunk el azon, hogy lehet párhuzamot vonni Odüsszeusz és Hófehérke között? Vagy Odüsszeusz távollétét a válás modern problémájával összefüggésbe hozni, Télemakhosz központi szerepéből kiindulva.
  • Továbbá új megvilágításban láthatjuk például Szent Ágostont, Assisi Szent Ferencet, Villont, Boccacciót, Balassi Bálintot és Shakespeare-t. Emellett az olyan fontos témakörök és fogalmak szemléletes bemutatása sem marad el, mint a rímfajták, rímszerkezetek, a líra, a figura etymologica, a legenda, az epika, de arra is fény derül, hogy mi a kapcsolat a reneszánsz színház és a mackósajt között.
  • De számos költői eszközt is könnyebben megvilágít a kötet szerzője, hiszen példái hétköznapi beszédhelyzetekből származnak: „bejött egy német”, „a pofa kisodródott a motorjával”, „a 20. század még nem ismerte a légdeszkát”, stb.”

És akkor zárásképpen néhány gondolat a szerző legutóbbi kötetének fülszövegéből:

„Mármint – akkor most mit jegyzeteljek le? Mi lesz a lényeg ebben a könyvben?

Például az, hogy az irodalom nem használati tárgy, nem kulcslyuk a szerző hálószobájába, hogy a művészet nem kinyilatkoztatás, ítélkezés vagy megoldás a…

Ez mind nem, de akkor mi igen? Mi az irodalom?

Ha megmondanám, lehet, hogy az a mondás már maga lenne az Irodalom. Úgyhogy inkább gyertek, menjünk a Hit Fényétől az Ész Világosságáig.”

Brutovszky Gabriella


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .