Magyar tannyelvű központi iskolák és kisiskolák a Mátyusföld két járásában

A határon túli magyar kisebbségek fennmaradásának egyik kulcskérdése, hogy mennyire áll módjukban az iskolás korú generációknak anyanyelven tanulni. A mindenkori magyar kormány Trianon óta szívügyén viselte és viseli azt a célt, hogy a kisebbségi helyzetbe került közösségek otthonukban is boldogulni tudjanak. A boldogulás a határon túliak számára egyet jelent a kisebbségi kultúra továbbadásával – amelynek a helye elsősorban az iskolában valósul meg – és a kisebbségiek többségi társadalomban való kiteljesedésében. Mindehhez a Magyarországgal szomszédos országok oktatási kormányzatának a megértésére és támogatására, a kétoldalú kapcsolatok és a szakmai együttműködés folyamatos javítására is nagy szükség van.

A népességcsökkenés és az asszimiláció hatásai a felvidéki iskolákra

A felvidéki magyarság csökkenő demográfiai tendenciáit Gyurgyík László, demográfus szisztematikus kutatásai során felmérte, milyen tényezők befolyásolják az immár harminc éve felgyorsulni látszó fogyást. Megfigyelései és elemzései alapján arra a következtetésre jutott, hogy a magyarok létszámának intenzív csökkenését három fő tényező okozza. Az első tényező a természetes fogyás, ennek fő oka, hogy a természetes népszaporulat negatív mutatói, az elöregedés, az alacsony születési számok a szlovákiai magyarság körében eleve magukban hordozzák a csökkenés tendenciáját. (Például a 2001–2010 közötti időszakban 26,2%-kal kevesebb magyar nemzetiségű gyermek született, mint az előző évtizedben, s az elhalálozások száma pedig a folyamatosan növekvő átlagos élettartam ellenére jóval magasabb volt a születések számánál.)

A második tényező a külső migráció, a tartós vagy átmeneti kivándorlás, amely a külföldön dolgozó, tanuló, élő, illetve az országok között mozgó állampolgárok egyre növekvő száma miatt folyamatosan egyre erőteljesebben befolyásolja a magyar közösség számának alakulását.  A Gyurgyík által leírt harmadik tényezőt az asszimiláció jelenti, ami a nyelv- és nemzetiségváltás jelenségére utal.

Elmondható, hogy az asszimiláció egyet jelent a kultúra és a nyelv elvesztésének felcserélődésének párhuzamosan történő jelenségével. Az asszimiláció számos oka közt a mi helyzetünkben a vegyes házasságokban nevelkedő gyermekek szlovák nyelv- és iskolaválasztása tűnik a leginkább meghatározónak, ami nagyon szorosan összefügg a magyar nemzetiségűek fokozatos elszlovákosodásával. A részletes elemzések azt mutatják, hogy az országos átlagot tekintve a magyar-szlovák vegyes házasságokban született gyermekek 80%-a szlovák, 20%-a magyar nemzetiségű lesz. A mutató súlyát jelzi, hogy a magyar párú házasságok közel 30%-a vegyes házasság (Gyurgyík, 2012; Kende, Kosztandinidisz, Szilassy, 1999).

Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a népszámlálási eredmények hitelességét ezek mellett még az is problematikussá tette, hogy a 2011-es népszámlálás során a szlovákiai állampolgárok 7%-a nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról. Gyurgyík László becslése szerint a magyarok számának megcsappanásában az asszimiláció 60%-os, a természetes fogyatkozás 26%-os, a migráció 5%-os, a nemzetiségükről nem nyilatkozó ismeretlenek hatása 9%-os súllyal lehetett jelen. Láthatóan a legkritikusabb tényezőknek az asszimilációs mutatók, illetve az azt legnagyobb mértékben generáló jelenségek számítanak: a vegyes házasság, az iskolaválasztás, illetve a többségi nyelvi közegben végzett munka, a szlovák többségű lakókörnyezet hatása, stb. (Gyurgyík, 2012).

Mindhárom tényezőt figyelembe véve, főként pedig az asszimilációs folyamatok súlyát szem előtt tartva, megállapíthatjuk, hogy a magyar népesség száma folyamatosan csökkent az elmúlt évtizedekben.

Mielőtt rátérnénk a mátyusföldi régió tanügyi viszonyainak részletesebb elemzésére, fontosnak tartom először az egyes fogalmak tisztázását. A „kisiskola” kifejezést sokféleképpen definiálják. Tanulmányunkban a különböző meghatározásokat és az országos viszonyokat szem előtt tartva, kisiskolának tekintünk minden olyan intézményt, amelyekben az oktatás különböző évfolyamok összevonásával zajlik, illetve azokat az iskolákat, amelyekben megtalálható mind a négy, illetve kilenc évfolyam, de a tanulók létszáma nem éri el az ötven, illetve a százhuszonöt főt. Ezt a kiinduló pontot a következőkkel szeretném indokolni. 2004-ben bevezették a tanulói létszámhoz kötött „fejpénz” alapú normatív finanszírozást. Ennek nyomán alig pár év alatt nemcsak az alapvető pénzügyi problémák, hanem az alacsony létszámú iskolák életben maradási gondjai is megmutatkoztak. Megkezdődött a küzdelem a fennmaradásért. Ez a probléma különösen hátrányosan érintette a kisebbségi magyar tannyelvű iskolákat Szlovákiában (Fodor, 2015).

A vizsgált régió: Mátyusföld

Mátyusföldnek mint földrajzi, történelmi és kulturális tájegységnek pontos körülhatárolása a mai napig vita tárgyát képezi a kutatók közt, és a történeti, néprajzi és földrajzi szakirodalom gyakran eltérően határolja be a tájegységet. A 14. században minden bizonnyal a Trencséni Csák Máté (Mátyus) uralma alá tartozott északnyugat-magyarországi területet jelentette, ahova mintegy 500 falu és 40 vár tartozott. Jóllehet Csák Máté utód nélkül halt meg, ezt az egész területet róla nevezték el először „Terrae Mathei-nek”, más néven „Máté földjének”. Napjainkban vannak, akik a Nyitra folyóig, mások a Garamig terjedően határolják körül a nyugatról a Vág alsó folyása, délről pedig a Kis-Duna által kijelölt történeti tájegységet (Ág, 1996; Novák, 2005). Ebben a tanulmányban a Mátyusföld megnevezést szűkebb értelemben, a kistérség Galántai és a Vágsellyei járásaira vonatkozóan fogjuk alkalmazni. Ez a terület a Kis-Duna és a Vág alsó folyása által kijelölt magyar többségű kistérséget jelenti. A Galántai járás igazgatása alá összesen harminchét település tartozik, míg a Vágsellyei járás igazgatása alá tartozó települések száma tizenhárom.

A Galántai járás egyike azoknak a dél-szlovákiai közigazgatási egységeknek, amelynek kialakítása során tudatosan figyelmen kívül hagyták az „éles nyelvhatárt”. Észak-déli irányban egymáshoz nem tartozó kistérségeket adminisztratív eszközökkel egybekényszerítve szlovák többségű egységeket alakítottak ki. Ez a fajta elhatárolás a mai napig érezteti negatív hatását, hiszen a magyar nemzetiségűek száma folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. Ezt tükrözik a 2001-es és a legutóbbi 2011-es népszámlálási adatok is (Szarka, 2001, 208–222).

A népszámlálási adatokból kiderül, hogy mintegy tíz év alatt a Galántai és a Vágsellyei járásban is majdhogynem egyezerrel csökkent a lakosok száma. Arányait tekintve viszont a Vágsellyei járásban a tíz év alatt nem fogyatkozott meg a magyar nemzetiségűk száma, hiszen mindkét népszámlálás során nagyjából 35%-ra tehető a magyarok részaránya. Ezzel szemben a Galántai járásban nagyon lecsökkent azoknak az aránya, akik magyar nemzetiségűnek vallják magukat (38%-ról 31%-ra). A többségi nemzetbe való ilyenfajta gyors beolvadás a szociológusok kutatásai alapján nagyrészt a már említett asszimilációs folyamatoknak és a vegyes házasságoknak „köszönhető”  (Népszámlálási adatok, 2001, 2011).

Központi iskolák és kisiskolák a Galántai és a Vágsellyei járásban

A fentebb jelzett adatok/ megállapítások mind együtt és komplexen befolyásolják a felvidéki és ezen belül a mátyusföldi magyar tannyelvű iskolák tanulói létszámait. Azt, hogy ez a komplex hatás mennyire befolyásolja a Mátyusföldön található magyar tannyelvű iskolák beiratkozási adatait, jól mutatják a következő táblázatok, amelyek egy évtized beiratkozási adatait ölelik fel.

 1. táblázat: A magyar tannyelvű és a közös igazgatású alapiskolák magyar osztályainak beiratkozási adatai a Galántai járásban (SZMPSZ honlapja, beiratkozási adatok)

Az iskola helyeAz iskola neve2009 /20102013 /20142017 /20182018 /20192019 /2020
FeketenyékMTNY Alapiskola, 1–4. évf.11751310
VízkeletMTNY Alapiskola, 1–4. évf.451035
AlsószeliAlapiskola, 1–4. évf.119889
GalántaKodály Zoltán MTNY Alapiskola2531393930
FelsőszeliSzéchenyi István MTNY AI és Óvoda71312914
JókaGregovits Lipót MTNY Alapiskola1517122114
NemeskajalAlapiskola, 1–4. évf.15
NemeskosútAlapiskola, 1–4. évf.4122
KirályrévAlapiskola, 1–4. évf.87362
TaksonyAlapiskola, 1–4. évf. és M és SzNNY Óvoda61
HidaskürtMTNY Alapiskola és Óvoda91810128
DiószegPetőfi Sándor MTNY Alapiskola és Óvoda131010810
TallósMTNY Alapiskola és Óvoda1719141323
NádszegMTNY Alapiskola és Óvoda2621192221
VágaMTNY Alapiskola106230
NagymácsédMészáros Dávid MTNY Alapiskola1818161318
NagyfödémesBorsos Mihály MTNY Alapiskola2110101413
VezekényMTNY Alapiskola, 1–4. évf.73168
Galántai járás összesen 215201173192185

A táblázat meglehetősen borús képet vetít elénk. Ha megnézzük, általánosságban véve is nagyon kevés tanulót íratnak be az egyes magyar többségű községek és a két szlovák többségű város magyar tannyelvű iskoláiba. Azt is láthatjuk, hogy az elmúlt tíz év alatt annyira lecsökkent a diákok létszáma néhány iskolában, hogy arra kényszerültek, hogy bezárják kapuikat (Taksonyban 2015-ben, Nemeskajalon 2016-ban, Nemeskosúton 2019-ben). De nincs sokkal jobb helyzetben a vízkeleti, vágai, királyrévi és az alsószeli vagy éppen a feketenyéki iskola sem. Ha a közeljövőben tovább csökken a beíratott gyermekek száma, akár a felsorolt hat iskola bezárására is sor kerülhet.

Annak ellenére, hogy a diákok száma mindenütt csökken, a galántai alapiskolában egészen a múlt tanévig nőtt a beiratkozók száma, de a tavalyi beiratkozásnál erős csökkenés volt tapasztalható. Összességében még a járási város magyar tannyelvű iskolájára is a tíz év alatt egyfajta kiegyensúlyozottság vagy éppen stagnálás a jellemző. Ez viszont jórészt azzal magyarázható, hogy a galántai alapiskola diákjainak több mint a fele nem galántai lakos, hanem a környező településekről, többek közt az iskolájukat bezárni kényszerült szomszédos Kajalról és Taksonyból érkeznek.

Ezek után megállapíthatjuk azt az egész Dél-Szlovákiára érvényes tendenciát, hogy a központi iskoláknak lehet egyrészt pozitív, másrészt negatív hatása is. Pozitív hatásról azért beszélhetünk, mert a demográfiai csökkenéssel szemben ezek az iskolák egyfajta védő, befogadó szerepet tudnak játszani, s általában a jól felszerelt városi, központi intézmények versenyképesek tudnak maradni. Mindez növelheti az adott központi iskolák magyarságmegtartó erejét. Másfelől viszont látnunk kell azt a negatív tendenciát is, ahogy a központi iskola hatására a vonzáskörzet kisiskolái elveszítik megtartó erejüket és az adott településen nemzetiidentitás-megőrző szerepüket. Aligha tévedünk, ha nagy általánosságban azt feltételezhetjük, hogy a kisiskolai tanintézmények bezárása éppen az asszimiláció malmára hajtja a vizet.

A második táblázat a Vágsellyei járás beiratkozási adatait mutatja.

2. táblázat: A magyar tannyelvű és a közös igazgatású alapiskolák magyar osztályainak beiratkozási adatai a Vágsellyei járásban (SZMPSZ honlapja, beiratkozási adatok)

Az iskola helyeAz iskola neve2009 /20102013 /20142017 /20182018 /20192019 /2020
DeákiMTNY Alapiskola14106128
VágkirályfaMTNY Alapiskola, 1–4. évf.47231
NegyedPongrácz Ágoston MTNY Alapiskola1313161318
SókszelőceOsztényi Leander MTNY Alapiskola és Óvoda131210129
VágsellyePázmány Péter MTNY Alapiskola és Óvoda1313211917
PeredMTNY Alapiskola2423141217
VágfarkasdMTNY Alapiskola és Óvoda2128191417
ZsigárdMTNY Alapiskola810101114
Vágsellyei járás összesen 1101169896101

A Galántainál jóval kisebb Vágsellyei járásban természetesen a magyar tannyelvű alapiskolák száma is kevesebb. Összességében ebben a járásában még szerencsésnek mondható a helyzet. Az elmúlt évtizedben egyik iskola sem szűnt meg az itt is jellemző alacsony tanulói létszám miatt. Ezzel együtt a deáki, de különösen a vágkirályfai iskolákban is nagyon kevés a beiratkozó, és a jelentkezők száma az évek során egyre jobban csökken. Évekkel ezelőtt felmerült, hogy a környék magyar lakosságú falvaiból, ahol időközben megszűnt vagy veszélybe került a magyar tannyelvű oktatás, így például Vághosszúfaluból, járjanak a királyfai iskolába a magyar gyermekek.

Ebben a régióban szintén a járási városban a legkedvezőbb a helyzet. Tény, hogy tíz évvel ezelőtt kevesebb gyermeket írattak be a vágsellyei Pázmány Péter Alapiskolába, mint a 2019/2020-as tanévben.

Ez minden valószínűség szerint szintén annak köszönhető, hogy több községből is Vágsellyére küldik vagy hordják be szüleik gyermekeiket. Ebből adódóan az idei évben sem csökkent a beiratkozók száma a vágsellyei alapiskolában (összesen 17 gyermeket írattak be a 2019/2020-es tanévben). „Iskolánk óvodájából kilenc gyereket írattak be a szülők, és az óvodapedagógusok előrejelzése szerint jövőre hat iskolaköteles gyerek várható. A vágsellyei szlovák óvodákból négy elsősünk lesz. Vághosszúfaluról és Vágtornócról, ahol nincs magyar alapiskola, egy-egy iskolaköteles gyereket hoztak a szülők. Vágkirályfáról, ahol van kisiskola, két gyerek érkezik. Más régióbeli községekből elsősorban azokat az iskolaköteles gyerekeket íratták be szüleik a városi alapiskolába, akiknek az idősebb testvéreik nálunk tanulnak” – nyilatkozta Hamar Mónika, az iskola igazgatónője az Új Szó című napilapnak. Ezek alapján elmondható, hogy ebben a régióban a vágsellyei Pázmány Péter Alapiskola kezdi betölteni a központi iskola szerepét (Száz, 2018).

Természetesnek kell-e tekintenünk, hogy ha egy kistérségben központi magyar tannyelvű iskolák alakulnak ki, az negatív hatással legyenek a környező községek iskoláira, és ez a folyamat meggyorsítsa a kisiskolák létrejöttét? Attól lehet tartani, hogy a gyermekek utaztatása középhosszú távon, 15–20 éven belül akár több községben és több dél-szlovákiai járási székhelyen is a magyar tannyelvű iskolák bezárásához vezethet. A galántai és vágsellyei iskolák jövője sajnos már most a környező falvakból bejáró tanulókon alapszik, hiszen csak a városiak nem tartanák fent a magyar tannyelvű iskoláikat.Ezek alapján megállapítható, hogy a közeljövőben az iskolák arculatának a jó megítéléséhez, illetve beiratkozási stratégiákhoz szorosan kapcsolódnia kell az infrastrukturális és intézményi fejlesztéseknek, a versenyképesség növelését célzó módszertani újításoknak.

Sajnos a kisiskolák létrejötte és az egyes intézményekben a tanulók fogyása azzal is magyarázható, hogy a szülőkben kialakult egyfajta bizalmatlanság a kisiskolákkal szemben. Persze a galántai és a vágsellyei magyar tannyelvű iskolák vonzerejét, illetve a járásban a tanulók mobilitását nagymértékben befolyásolja többek között a két város előnyös földrajzi elhelyezkedése és gazdasági helyzete, a munkahelyek száma, Pozsony közelsége, stb. A szülők egyre nagyobb része munkalehetőségeket keres és talál a két városban, emiatt sokan választják azt a megoldást, hogy gyermekeiket gépkocsival hordják a városi iskolába.

Ezen felül a szülők egyik leggyakoribb érve a központi iskola mellett az, hogy nem szeretné, ha a gyermeke összevont osztályokban tanulna. A Vágsellyei járásban összesen 24 alapiskola található. Ebből 16 szlovák és 8 magyar tannyelvű. Összevont osztályokban mindössze 5 alapiskolában folyik a tanítás, ebből 4 szlovák (Vágkirályfa, Deáki, Negyed, Zsigárd) és mindössze 1 magyar tannyelvű (Vágkirályfa). Tehát ebben az esetben kizárhatjuk azt az érvet, hogy a tanulás szervezése miatt nem vinnék a falusi iskolába a szülők a gyermekeiket.

A Galántai járásban a helyzet valamivel kedvezőbb, hiszen összesen 40 alapiskola működik. Ezek közül 25 szlovák és 15 magyar tannyelvű. Összevont osztályokban 11 iskolában folyik a tanítás, ebből hat szlovák tannyelvű (Alsószeli, Nemeskosút, Pusztakürt, Vága, Nagymácséd, Nemeskürt) és öt magyar tannyelvű (Vízkelet, Királyrév, Diószeg, Vága, Vezekény). Ezek közül tizennégy iskola számít kisiskolának, ahol 50 fő alatti a tanulók száma). A legkritikusabb helyzetben a vezekényi iskola van, ahova mindössze 8 gyereket írattak be idén is(Tudományos technikai központ adatai).

Néhány következetés

Összességében véve azt láthatjuk, hogy a két járás több magyar tannyelvű iskolája is az utóbbi években kritikus helyzetbe került. Amennyiben nem változik az oktatáspolitikai rendszer és nem jön új módosítás a közoktatási törvényben, vagy olyan iskolareform, amely módszertanilag is felkarolja a kisiskolákat, több mint valószínű, hogy fokozatosan tovább fog fogyni a magyar tannyelvű intézményeink száma.

Ezenkívül elmondható, hogy meg kell próbálni megfordítani a szülők körében kialakult bizalmatlanságot a kisiskolákkal szemben. Természetes, hogy mindenki a legjobbat szeretné a gyermekének, így az is, aki a szlovák tannyelvű iskola mellett dönt. De a szülők számára felkínált tanfolyamokkal, tájékoztatással, a helyi tanárokkal közösen el lehetne talán érni, hogy mérlegeljék a helybeni kisiskolák előnyeit. Így talán egyre többen belátnák, hogy a gyermekek a helyi kisiskolákban tanulva is versenyképes tudásra tehetnek szert. Ma még sok esetben ez pont fordítva történik: a kisiskolákban tanuló gyermekek gyengébb teljesítményt nyújtanak, mivel nem tudnak úgy kibontakozni.

Nézetem szerint ahhoz, hogy a magyar nemzetiségű gyermekek sokkal jelentősebb részét magyar tannyelvű iskolákba írassák, ezen a téren is jelentős módszertani fejlesztésekre, a tanár–szülő kapcsolat átalakítására és általában komoly szemléleti változásokra van szükség. És persze nem szabad többé negatív tabutémaként kezelni a környezeti nyelvnek számító szlovák nyelv oktatásának módszertani, beszédközpontú átalakítását, eredményességének fokozatos javítását, az ehhez szükséges eljárások mielőbbi rendszerbe állítását. Nem kellene félni például attól, hogy a magyar tannyelvű iskolákban is lehetne külön programokat, táborokat, szakköröket szervezni/ tartani, ahol játékos keretek között szlovák nyelvi környezetet teremthetnének a tanulók számára. Ám mindent összegezve a megvalósítható megoldások nagymértékben függnek attól, lesz-e biztos jogi háttere, szülői támogatottsága a magyar tannyelvű iskoláknak, különösen a kisiskoláknak a két mátyusföldi járásban, illetve a szlovákiai magyar szülői társadalom körében.

Rehák Tünde

Felhasznált irodalom és statisztikai források

Ág Tibor (1996): Bíborpiros szép rózsa, Népzenei gyűjtés Peredről. Gyurcsó István Alapítvány, Dunaszerdahely, 5.

Fodor Attila (2015): A szlovákiai magyar oktatásügy helyzete és fejlesztési lehetőségei. Oktatási és Fejlesztési Intézet, Tanulmányok, Budapest.

Gyurgyík László (2012): Egy csökkenés anatómiája. In: Kommentár, 2012/3, 25–35.

Kende Anna – Kosztandinidisz Diana – Szilassy Eszter (1999): Asszimiláció és kisebbségi identitás. In: Jel-Kép, 1999/2, 79–93.

Novák Veronika (2005): A Mátyusföld történelmi meghatározása. Mátyusföld II. Szerk. Bukovszky László. Fórum Kisebbségkutató Intézet, Lillium Aurum, Komárom – Dunaszerdahely, 21–23.

Szarka László (2001): Közigazgatási reform és kisebbségi kérdés. In: Kisebbségkutatás, 2001/2, 208–222. Elérhető: http://epa.oszk.hu/00400/00462/00010/2.htm

Száz Ildikó: Biztató beiratkozási eredmények Vágsellyén. In: Új Szó, 2018. ápr. 11., Elérhető: https://ujszo.com/regio/biztato-beiratkozasi-eredmenyek-vagsellyen

Statisztikai adatok, Elérhető: http://mek.oszk.hu/05900/05937/05937.pdf

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének statisztikai adatai. Elérhető: http://szmpsz.sk/a-magyar-tanitasi-nyelvu-es-a-kozos-igazgatasu-alapiskolak-magyar-osztalyainak-beiratkozasi-adatai-es-az-elsosok-letszamai/

Tudományos-Technikai Központ alapiskolákkal kapcsolatos adatai, Elérhető: http://www.cvtisr.sk/cvti-sr-vedecka-kniznica/informacie-o-skolstve/publikacie-casopisy…/zistovanie-kvalifikovanosti/prehlad-zakladnych-skol.html?page_id=9577

Napközi otthonokat fenyeget a fejkvótarendszer, In: Új Szó, 2004. április 3. Elérhető: https://ujszo.com/regio/napkozi-otthonokat-veszelyeztet-a-fejkvotarendszer


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .