Ballagó Selyések: búcsúzik a VIII.N.

Nyolc évvel ezelőtt még gyermekként érkeztünk a Selye János Gimnáziumba. Nem hittük, hogy ez a hosszú idő valaha véget érhet, most mégis itt az ideje búcsút mondani. Furcsa belegondolni, hogy lényegében együtt nőtünk fel. Az egyik nap még újságból csavart papírkarddal verekszünk, nem sokkal később már ott állunk mindannyian, lányok matrózblúzban, magassarkúban, fiúk öltönyben a VMK színpadán, a felnőtt élet küszöbén. Volt részünk jóban-rosszban, de biztos vagyok benne, hogy mindannyian érettebben, tapasztaltabban hagyjuk el ezt az iskolát és vágunk bele a nagybetűs életbe. Kedves Osztálytársaim! Tudom, hogy életünk során sok minden a feledés homályába fog veszni, de remélem, amikor hetvenévesen beleolvastok a régi évkönyvetekbe, mosollyal az arcotokon tekintetek vissza majd az együtt töltött időre.

A nyolc év során számos kalandban vettünk részt. Az első osztálykirándulásunkkor Patra mentünk. Egész nap fürödtünk, nassoltunk, kártyáztunk.

Sosem felejtem el az osztályfőnökünk, Hevesi tanárnő és Mézes tanárnő által tervezett kincskereső játékot, és az este megrendezett ki mit tud-ot. Természetesen a többi osztálykirándulásunk sem volt kevésbé emlékezetes. A kisgimnázium ideje alatt, szekundóban a párkányi fürdőbe látogattunk el, tercióban Nagymegyeren voltunk sátorozni, kvartóban pedig a gyönyörű komáróci szállásunkról kirándultunk el Kassát felfedezni. Túráztunk egy nagyot a szádellői völgyben, amelynek végére teljesen bőrig áztunk.

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen két avatáson is részt vehettünk. Bár a prímóson inkább megfigyelőkként voltunk jelen, a maffiózó témájú műsorunk, melynek koreográfiája az osztályfőnökünknek köszönhető, hatalmas sikert aratott.

Számunkra a nagygimnázium kezdete nem tűnt nagy változásnak. Ugyanaz az osztály, szinte ugyanazok a tanárok, csupán a tananyag növekedett, amelyhez sokan közülünk nehezen tudtak hozzászokni. Másodikban, legnagyobb sajnálatunkra ott kellett hagynunk a tágas osztálytermünket és Kaszás Attila mindig szemmel tartó portréját a fizikum melletti osztályért. Az év végén meglátogatott minket az erdélyi testvérosztályunk, akiket számos érdekes programmal és kirándulással szórakoztattunk. Közösen látogattuk meg Dévény várát, végigjártuk Pozsony történelmi emlékhelyeit. Bemutattuk városunkat, Komáromot is, elidőztünk az Aranyember síremlékénél, majd módunk nyílt madártávlatból, a református templom tornyából is megcsodálni a panorámát. Mikor a következő év szeptemberében viszonoztuk a látogatást Székelyudvarhelyre, mi sem részesültünk kevesebben. Erdélyi testvéreink elkalauzoltak minket a Gyilkos-tóhoz, a Békás-szoroshoz, sőt még fel a Hargitát is megmásztuk. Rendeztek nekünk kincskeresést, sütögetést, az utolsó együtt töltött estét pedig egy fantasztikus táncházzal zárták.

Harmadikban a volt oktávósok osztályának feldíszítése igazán nagy élmény volt számunkra. Nem csupán azért, mert a gimnáziumi évek alatt erre csak egyszer van lehetőség, hanem mert már egy előttünk nyolc éve odajáró osztálynak készíthettük a meglepetést.

Büszkén állíthatom, hogy minden hiba, késlekedés és a hajnali hazamenetel ellenére pazar munkát végeztünk. Év végén Prágába látogattunk el, ahol nem csak a cseh sörözőkkel, de számos csodálatos műemlékkel is megismerkedtünk. Ezután még volt alkalmunk egy utolsó osztálykirándulásra a Balaton partján, ami az elsős balatoni kirándulásunkhoz hasonlóan több okból is emlékezetes maradt.

Az utolsó évünk már főleg a szemináriumokról, illetve az érettségire és a szalagavatóra való készülődésről szólt. Sok osztálytársam szerepelt a Gimiszben, táncolt palotást vagy keringőt. A szalagtűzés és a műsorok után már mindenki nyugodtan élvezhette a bált, ami véleményem szerint fantasztikusan sikerült, sokan csak kora reggel mentek haza. Váratlanul ért minket, hogy a márciusra és májusra tervezett érettségi vizsgákat elhalasztották. Bár ennek köszönhetően a legtöbben a kívánt eredményt értük el, az érettségi nyújtotta izgalom, félelem és megkönnyebbülés sokunk életéből kimarad. Közülünk páran azért átélhették a vizsgadrukkot és módjuk volt maszkban felelni, mert önkéntes érettségi vizsgát tettek. Azt biztosan állíthatjuk, hogy emlékezetes lesz a 2020-as év érettségije, hiszen nagyon szokatlan körülmények között zajlott.

Búcsúzóul szeretnék köszönetet mondani. Köszönet illeti az összes tanárunkat, akik fáradhatatlanul tanítottak és inspiráltak minket sok-sok éven keresztül.

Bízom benne, hogy a munkájuk nem volt hiába való. Köszönjük Hevesi Anikó tanárnőnek, hogy nyolc éven át nevelt, morgott velünk és nagyon szeretett minket. Köszönet az osztálytársaimnak minden szép emlékért, feledhetetlen pillanatért. Remélem, sikeresek és boldogok lesztek az élet minden területén!

— Kamocsai Anna —


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .