Érték-e számunkra a Katedra?

Minden bizonnyal eléggé szokatlan dolog kérdéssel kezdeni a vezércikket egy szakmai folyóiratban. Most azonban mégis ezt teszem, hiszen a címben szereplő kérdés mögött hihetetlenül sok igyekezet, munka, idegromboló gond, ám egyre erősödő aggodalom is rejtőzik. Az olvasó számára mindez természetesen nem érzékelhető, hiszen neki csak a végeredmény lehet valóban fontos, vagyis az, hogy a megszokott időben kezébe veheti-e az adott szakfolyóiratot, annak tartalma összhangban van-e a lap küldetésével, a lapban közölt írások megfelelnek-e az ő elvárásainak, vagyis segítik-e az ő munkáját, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy pedagógiai munkája a lap által nyújtott szakmai segítségnek is köszönhetően egyre sikeresebbé váljon. Mindannyiunk előtt ismert tény, hogy lap egyes számainak a megjelenése és a tartalma mindenek előtt a kiadó és a szerkesztők feladata, ám azzal már nem minden érdekelt foglalkozik, hogy a lap jelenlegi helyzetével és jövőjével kapcsolatos egyre erősödő aggodalom már igenis közügy – pontosabban a felvidéki magyarság, és ezen belül is a magyar tanítási nyelvű óvodák, alap- és középiskolák pedagógusainak, a magyar polgármestereknek, önkormányzati képviselőknek és bizonyos mértékben még az érintett magyar szülőknek is a közös ügye. Erről a problémáról már több alkalommal is említést tettünk lapunk hasábjain, beszéltünk róla az érintettekkel is, de a szükséges változást mindeddig nem sikerült elérnünk. Eléggé hihetetlennek tűnik, de sajnos mégis igaz, hogy a néhány száz óvodánk, alap- és középiskolánk túlnyomó többsége mindössze egyetlen példányt rendel a Katedrából, és mindössze három olyan jogalanyisággal rendelkező teljesen osztott alapiskolánk van, ahol az iskola vezetése úgy döntött, hogy öt példányt biztosít pedagógusai számára. Tehát csak három iskolaigazgató tudatosítaná, hogy a felvidéki magyar oktatásügy sajátságosan egyedi értékeit illene megbecsülni? Csak ők értették volna meg, hogy folyóiratunk a legfontosabb küldetése – vagyis a pedagógusok szakmai fejődését segítő cikkek közlése – mellett a kimondottan lelkiismeretes felkészítő tanárok és a versenyekbe bekapcsolódó sok-sok száz diák által rendkívül pozitívan értékelt Katedra-versenyek talán legfontosabb szervezője? Csak ők tartanák fontosnak, hogy a Katedra lehetőséget biztosít arra is, hogy az adott intézmény szakmai berkekben országos méretben is bemutatkozzon és eredményei, sikerei prezentálásával egyre ismertebbé, a szülők számára pedig vonzóbbá váljon? Úgy hiszem, ezekből a kérdésekből eléggé világosan kiérződnek a válaszok is… Fontosnak tartom azt a tényt is hangsúlyozottan kiemelni, hogy ezen a téren a lap nagyon kevés segítséget kap a helyi önkormányzatoktól, amelyek az óvodák és a kisiskolák fenntartói, hiszen sok polgármester és önkormányzati képviselő azzal érvel, hogy a község költségvetése nem engedi meg számukra több példány megrendelését. Valóban igaz lehet az, hogy egy község éves költségvetésébe nem fér bele egy esetleges húsz-harminc eurós többletkiadás, amely fedezné a helyi iskola részére további két-három példány Katedra egész évre szóló megrendelését? Ugye, aligha hihetünk ilyen érvelésnek… A Katedráról, vagyis a szlovákiai magyar iskolák és iskolai intézmények egyetlen magyar nyelvű szakfolyóiratáról, amely immár több mint huszonöt éve igyekszik egyedülállóan és sajátságosan segíteni a magyar pedagógusok munkáját. Ennyire keveset jelentene az érintettek számára a szlovákiai magyar oktatás ügye, ennyire keveset érne az értékek széles palettáján az a szakmai folyóirat, amely csak a miénk… E kételyekkel teli aggodalom azért is érthető, mert itteni viszonyaink között szinte érthetetlen, hogy az az állami szerv – amelynek egyetlen feladata a nemzetiségi kultúra anyagi támogatásával kapcsolatos pályázatok elbírálása – a lapunk kiadását biztosítandó pályázati összegnek immár második alkalommal is csak a töredékét hagyta jóvá. Kötelességemnek tartom ezúttal is megköszönni a Bethlen Gábor Alap szakembereinek, hogy a Katedra kiadójának segítségért folyamodó kérésére pozitívan reagáltak, és legalább a 2019-es év végéig biztosították a lap megjelentetéséhez szükséges anyagiakat. Lehet, hogy ők jobban megértik a mi helyzetünket, mint mi saját magunk? Lehet, hogy az ő értékpalettájukon a mi Katedra folyóiratunk az őt megillető helyen van? Pedig mennyire kívánatos lenne, ha közös akarattal, összefogással igyekeznénk megőrizni saját értékeinket. Mert tudom, hogy mi is képesek lennénk erre a feladatra, csak egy kicsit kellene változtatnunk a szemléletünkön, hogy az a bizonyos – ma még teljesen indokolt – aggodalom eltűnjön végre tudatunkból…

Fibi Sándor


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .