Visszatekintés 2020-ra

Kedves Olvasó!

Tisztelettel megköszönöm, hogy az olvasnivalók rendkívül gazdag kínálatából éppen a Katedra ünnepi számát vette kezébe. Remélem, kedve telik benne, és nem okoz csalódást.

Annál is inkább, mivel velünk együtt Ön is részese volt azon eseményeknek, melyek gondolataimat irányították, miközben e sorokat írtam. Együtt éltük át a koronavírus árnyékában azt a fenyegetettséget és kiszolgáltatottságot, mely egyedülálló az emberiség történelmében, és rányomta bélyegét az oktatásügy egészére is.   

Mint a legtöbb munkahelyen, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségében is tervezett munkarend szerint végezzük napi feladatainkat. Ezekhez csatlakoznak a rendkívüli események, amelyek azonnali megoldást követelnek, hiszen számos területi, országos és határokon is átívelő rendezvény szerepelt az idén is Szövetségünk programján.

Az év első hónapjai intézményeinkben a megszokott mederben folytak, megindult az oktató–nevelő munka, vele párhuzamosan kezdetét vette a tehetséges tanulók felkészítése a tanulmányi, tehetségkutató-, sport- és egyéb versenyekre. A lemaradó tanulókkal való foglalkozás is az osztálymunka szerves részeként működött. A pedagógusok a mindennapi munkájuk mellett az önművelésre és a továbbképzésre is rengeteg időt fordítottak. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége szervezésében számos lehetőség kínálkozott erre. Márciusban azonban egy szorongató vészhelyzettel kellett szembenéznünk, mely mindannyiunkat megviselt: tanulót, pedagógust, szülőt egyaránt. A gyermekeknek lehetett a legnehezebb, hiszen láttak bennünket úgy, ahogy talán eddig sohasem: elvesztve magabiztosságunkat, miközben kétségbeesetten igyekeztünk megtartani eddigi életünk erősnek és biztonságosnak vélt falait.

Az iskola becsukta kapuit, az oktatás átköltözött a digitális térbe, a változó idők változó feladatokat róttak mindannyiunkra. Nemcsak mi kerültünk ebbe a helyzetbe, a hatósági intézkedések a kultúra színhelyeit, a színházat, a mozit, a múzeumokat, kiállításokat is érintették.

Belátva az intézkedések szükségességét, megpróbáltunk egymásnak segíteni. A kezdeti bizonytalanságok után megindult a távoktatás, pedagógusaink a szülőkkel karöltve megtalálták a körülményeiknek megfelelő legjobb utat, és próbálták a lét eme új formáját a legelviselhetőbbé tenni.

Szövetségünk is helytállt, számos intézkedéssel, tanáccsal, konkrét segítséggel igyekezett az oktatás hasznára lenni. Számos hasznos segédanyagot, módszertani útmutatót bocsátott a pedagógusok rendelkezésére, ingyenes webináriumokat szervezett, amelynek keretében élő online tanóra használatára alkalmas eszközöket mutattak be, honlapunk is állandóan frissült, hogy pedagógusaink ne maradjanak egyedül gondjaikkal. Biztosítottuk a kérdezés lehetőségét is, 24 órán belüli válaszadást ígérve. Kérésünkre magyarországi és hazai színészeink az óvodák csoportjai és az alapiskolák minden évfolyama számára hang- és videóanyagot készítettek, amelyeken művészi előadásban adtak elő irodalmi szemelvényeket, hogy ezzel is segítsék a távoktatást. Az összefogás, a segítőkészség, az együttműködés és a kreativitás segített nekünk a nehézségeket áthidalni.

Ehhez az egyik legalkalmasabb eszköznek a művészet bizonyult, annak szívet-lelket megnyugtató szépsége és harmóniája. Meghirdettük a „Koronavírus idején” elnevezésű pályázatot, amely nem remélt érdeklődést váltott ki. Három korosztály, négy kategória, több mint nyolcvan tanintézmény, közel 320 pályázó, 365 pályamű (képzőművészeti alkotás, vers, próza, fotó) érkezett be a felhívásunkra. Az alkotásokat hozzáértő, szakavatott zsűri értékelte. Valamennyi pályázó emléklapot kapott, a legjobbak aranysávos minősítésben részesültek. Az ő alkotásaikat antológiában gyűjtöttük össze egy embert próbáló időszak lenyomataként, hogy mementóként megőrizzük az utókor számára. Megerősítjük, amit mindannyian régóta tudunk, hogy a művészet gyönyörködtet, gyógyít és megtanít megérteni, elviselni és feldolgozni az élet árnyékos történéseit.

Mivel a hatósági rendelkezések óva intettek bennünket a tömeges rendezvényektől, Szövetségünk számos tervezett programja került át a digitális térbe, így a pedagógusnapi köszöntő és az évi rendszeres rozsnyói pedagógus-kitüntetések átadása is a digitális térben valósult meg, mint ahogy a XXIII. Kaszás Attila Versmondó Fesztivál is. Szövetségünk 30. évfordulóját egy tartalmas kisfilmmel és egy 240 oldalas emlékkönyv kiadásával ünnepeltük, melyben a harminc év tanúi őszintén vallanak a küzdelmekről, akadályoztatásokról, emberséget, magyarságot próbára tevő helyzetekről. Felelevenednek sikeres, nagyszabású regionális és országos rendezvényeink, a kihelyezett főiskolai és egyetemi központok keretében elindított hazai magyar pedagógusképzés kezdetei. A nagy idők tanúi és a mai fiatal pedagógusgeneráció tagjai fogalmazzák meg, mit jelent számukra a Szövetség, az itt végzett munka. 

Az összetartozás éve alkalmából egy kisfilmmel csatlakoztunk a Trianon 100 kezdeményezéshez, és elkészítettünk egy kiadványt II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé választásának 315. évfordulója tiszteletére rendezett „Cum Deo pro Patria et Libertate!” tanári emlékkonferencia felejthetetlen előadásaiból.

A nyár sem hozott könnyebbséget, hisz elmaradtak a nyári egyetemeink és szakmai tematikus táboraink, de azért jutott tér néhány jelentős rendezvényre, melyek közül az SZMPSZ stratégiájáról tartott szakmai műhely munkáját emelném ki. Az augusztusban tartott következő szakmai műhelyben a karantén alatti időszakban szerzett tapasztalatokra koncentráltunk, majd boncolgattuk a hazai magyar oktatás problémáit és a tananyagfejlesztés lehetőségeit.

A várva várt könnyítések és egy oldott hangulatú nyár után reményekkel telve néztünk a következő iskolaév elébe.

A Szentlélek tiszteletére felszentelt római katolikus templom volt a színhelye a XX. Országos Tanévnyitónak Szepsiben, ahol ismét felkerültek a maszkok a résztvevők arcára, jelezve, hogy a világjárvány sötét fellegei még nem vonultak el. Az iskolakezdő kisdiákok és a pályakezdő fiatalok mellett 32 pedagógus is megbecsült vendége volt az ünnepélyes tanévnyitónak, akik nyugállományba vonulásuk alkalmából érdemelték ki a Pedagógus Szolgálati Érdemrendet.

Nagy lendülettel indult az új tanév. Mindenki örült az együttlétnek, élővé vált az ismeretszerzés, újraéledt a közösségi élet. Az öröm azonban korainak bizonyult. Október elején az oktatásügyet is elérte a pandémia második hulláma. Először a középiskolák, majd az alapiskolák felső tagozata is visszatért a távoktatáshoz.

Az előző tanév tapasztalatait sem dolgoztuk még fel teljesen, de az már biztosan elmondható, hogy a távoktatás nem helyettesítheti a megszokott tanulást – a semminél azonban többet ér. Pedagógusaink már kellő tapasztalattal rendelkeznek a hatékony módszereket és jó gyakorlatokat illetően, a gyerekek is tudják, mi a feladatuk, és a szülők sem fognak kétségbe esni. Tehát sok olyan buktatót elkerülhetünk, amelyekkel az előző hullámban találkozhattunk.

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége a továbbiakban is a pedagógusok, tanulók és szülők rendelkezésére fog állni segítséggel, tanácsadással, útbaigazítással. A legfontosabb, amit mindannyian tehetünk, hogy összefogunk, egymást támogatjuk, és igyekszünk racionális döntéseket hozni, hogy egészségben átvészeljük az előttünk álló heteket, hónapokat. Amikor ezeket a sorokat írom, még nem értük el a csúcsot, a lejtmenet még várat magára.

Aki gyermekekkel dolgozik, annak életfelfogását a remény, a derű és a bizalom jellemzi. Pedagógustársaimmal együtt reménykedünk hát a dolgok jobbra fordulásában, igyekszünk derűre hangolni tanítványainkat, és bízunk abban, hogy mindez nem hiábavaló. Mindehhez Jókai Mór szavait hívom segítségül: „Mit tehetünk a tél ellen? Várjuk a tavaszt.”

Fekete Irén, az SZMPSZ elnöke


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .