Forog a sorskerék

„Szent Mihály útján suhant nesztelen….” „Az én kedves kisfalumba…” Folytatjuk gondolatban a jól ismert kedves sorokat. A lelkünkben egy város, egy falu szeretetét idézik meg az ismerős versek. Hazagondolunk, hazaérzünk. Egy költő, két évszak, két helyszín. Az őszt és telet ebben a címben összemostam, mert annak ellenére, hogy a kedves költemények különböznek (a költő stílusából adódóan), mégis hasonlítanak. A hely szeretete, a mély emberi érzések, a magunkba nézés, a vágy valahova, valamire, valakihez… Ott bujkál a sorokban az érkezés és az elmúlás, az idő kerekének fordulása. Mindkét költeményben az idő múlását érezzük.

Az esztendők körforgása örök, úgy egyforma, hogy mégis teljesen más. Minden év 365 napból áll. Tavasz, nyár, ősz, tél váltják egymást. Mondhatjuk – ugyanaz. És mégsem. A sorskerék úgy forog, hogy a természet újjá teremti önmagát. A tavalyi hó mégsem visszahozható. A fügebokor ugyanott áll a kertben, az egyik évben beérik a termés, a másikban nem. Minden évnek megvan az egyedisége, mássága. Nincs két egyforma 12 hónap. Már szeptember idusán érezzük, hogy közeleg az év vége. A vidám, hangos nyár után a csendesen hulló levelek szomorkás hangulattal idézik az elmúlást. Egy dolog állandó, az elmúlás. Csak a változás örök. Ellentétes szavak, különös érzések. Mindig jelen van ez a kettősség az ember életében. Félünk az újtól, de vágyunk is rá. Nem volt ez másként ennek az évnek az elején sem.

Húsz–húsz, vagyis mondjuk így: 2020… Két egyforma szám. Szinte sejteti, hogy különleges jelölést érdemel ő az időszalagon.

Január elsején csak azt tudtuk biztosan, hogy új évtizedbe lépünk. Nem sejtettük, hogy milyen nagy átalakulás zajlik majd a világban. Az új évtized új szokásokat, új, ismeretlen kihívásokat gördített elénk. Egy még békésnek mondható tél után, különös, ijesztő, nehéz tavasz köszöntött ránk. Bezárt a világ. Bezáródtunk mi magunk is, testileg és – sok esetben – lelkileg is. Szűkült a tér, szűkültek a lehetőségek. Az online munka, az online oktatás, a megnehezített vásárlás, a személyes találkozások mellőzése, a félelmek – befelé fordulást eredményeztek.

A befelé fordulás lehet nehézségekkel terhes beszűkülés, de lehet magunkba nézés, önismeret-gyakorlás, elengedés, továbblépés, fejlődés is. Válasszuk ezt az utóbbit, mert ismét nehéz napok köszöntöttek ránk. A könnyedebb nyárból a borongós, rossz hírekkel teli őszbe és télbe léptünk.

Halljuk a környező országok szigorításait, a félelmet keltő számadatokat. Ugyanakkor tudjuk, hogy muszáj dolgozni, tanulni. A mindennapok feladatait el kell végezni. Nem élhetjük meg problémaként a ránk váró feladatokat. Meg kell őrizni az optimizmusunkat, jókedvünket, aktivitásunkat. Átgondoltabban, szervezettebben kell, hogy nekilássunk a mostani sötét időszaknak. Sötét, mindenhogy. A nap korán lemegy, az esték, éjszakák hosszúak. Ami az embernek ebben az időszakban örömet szokott adni, vagyis hogy készül az ünnepekre, a baráti, családi összejövetelekre, most a megszokottól eltérően bizonytalannak, másnak látszik.

Az adventi időszak, a várakozás a sötétbe különös fényt hoz. Most hol találjuk meg ezt a fényt? Hogyan szervezzük meg az ünnepeket? Félelmek, kétségek között, fáradtan egy nehéz időszak után. Hol, hogyan gyullad ki a fény? Kívül? Belül? Mire tanítja az Embert ez az időszak?

A mézeskalács-illatú készülődés, az ajándékok csomagolása nem maradhat el. Kezdjük el minél előbb az ünnepre hangolódást, hogy ne kelljen rohanni, idegeskedni. Gyakoroljunk türelmet mások és magunk irányába is. Gondoljunk vissza, száz esztendővel ezelőtt milyen lehetett egy karácsony. Az elcsendesedés, pihenés, az év értékelése, lezárása, a következő esztendő tervezése jellemezte a családokat. Sokszor csak szűk körben. A modern technika a teljes elvonulást, magunkba mélyedést megnehezíti. Használjuk ki korunk vívmányainak az előnyeit ezen a karácsonyon.

2020 karácsonya is a szeretet ünnepe, Jézus születése a keresztény kultúrában.

Örüljünk a szép és jó dolgoknak. Tartsuk szem előtt, hogy egészségesek vagyunk, van kivel elfogyasztani szenteste a vacsorát, van kiért imádkozni.

Higgyünk egy nyugodtabb, szebb jövőben, egy vírusmentes új évben…

Lengyel Piroska Noémi

Az írás megjelent a Katedra folyóirat XXVIII/4-es, decemberi számában.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .