„Egy év magány” a Selye János Gimnáziumban

Alig egy hónap választ el minket attól, hogy kisebb-nagyobb szünetekkel megszakított, karanténban töltött teljes egy évet tudjuk magunk mögött. Bár a napjaink, mint a mókuskerék, kevés változással, csaknem mindig ugyanúgy, ugyanolyan hangulatban telnek el, a szélesebb képet nézve olybá tűnik, az idő ijesztő sebességgel száll felettünk tova. A napok, hetek és hónapok összefolynak, s minap, mikor édesanyám rákérdezett, egészen pontosan mióta is vagyunk itthon, karanténban: nem tudtam rá teljesen magabiztosan válaszolni. November eleje? Október vége?

Esetleg már a szeptemberi hónap végét is a négy fal között, számítógép előtt ülve kellett töltsük? Nem is emlékszem már, mikor voltam utoljára a gimnázium folyosóin, s félő, hogy ez a helyzet még egy jó ideig változatlan marad.

Az online órákra való csatlakozás, különböző platformok állandó használata már-már annyira megszokottá és nélkülözhetetlenné vált a mindennapi életünkben, hogy ideges izgalommal tölt el annak a tudata: valamikor a jövőben visszatérünk majd a „normális”, megszokott kerékvágásba, s valószínűnek tartom, hogy ezeket a karantén alatt felvett technikától függő szokásokat éppolyan nehéz lesz majd levetkezni magunkról, mint amennyire nehéz volt azokhoz tavaly márciustól hozzászoknunk. Nem csupán emberi kapcsolataink ápolását nehezítette meg az elmúlt év, az emberségünk és mentális egészségünk épsége is meglehetősen sérülni látszik. Fásult hangulatban telnek a napok, egyre gyakrabban érzékelem magamon a motiváció hiányát, s gyakorta kedvetlenséget látok tükröződni az online órák alatt az osztálytársaim, tanáraim szemében, szintúgy a családom és a tükörképem arcában is.

Rendszeresen eszembe jutnak egy tanárom szavai, ki arra igyekezett ösztönözni minket, hogy a négy fal között próbáljunk meg könyveket és filmeket használni afféle alternatívaként utazás és saját testünkön megélt élmények gyűjtése helyett.

Bár nem is tudnék jobban egyetérteni említett tanárommal, hiszen az olvasás és művészetek iránti szenvedélyemnek köszönhetően egész eddigi életemben közel álltak hozzám a könyvek, filmek, mégis gyakran érzem úgy, hogy a lapok, betűk és hangos mozgóképek tömkelege, bármily szép is, már egyszerűen nem elég. Hiányzanak életünkből a legalapvetőbb, legegyszerűbb emberi impulzusok.

Természetesen nem csupán negatív és sötét gondolatokat szeretnék megosztani a kedves olvasókkal! Előzőleg már többször említettem, hogy személy szerint örömömet lelem az önművelésben, autodidakta módon tanítva magamat. Az elmúlt hetekben az iskolán és tanuláson kívül a maradék energiámat és figyelmemet leginkább nyelvtanulásra fordítottam, valamint a karácsonyi ünnepek óta a zongora billentyűivel is ismerkedni igyekszem, kisebb-nagyobb sikerrel.

Ezek mellett a Selye János Gimnázium diákönkormányzata ismét aktív szerepet igyekszik magára húzni a gimnázium diákjainak életében, s a DÖK elnökeként természetesen ezen ügyben is a lehető legtöbbet igyekszem kihozni magamból. A legújabb, egyelőre még próbaidőben levő akciónkkal az iskolánk diákjainak szeretnénk könnyebbé tenni az online formában történő ismerkedést, barátságok építését – osztályok, évfolyamok korlátozása nélkül.

Szeretnék néhány szóban, érintőlegesen említést tenni az alapiskolák alsó tagozatosainak és a középiskolák végzőseinek visszatéréséről is. Személy szerint nem tartom jó, sőt, bátorkodom azt mondani, ésszerű lépésnek. A tanároknak minden kérdést felülmúlva sokkal inkább megerőltető, ahogyan persze a diákoknak is – mindezeket számításba véve közel kivitelezhetetlen, és nem tartom valószínűnek, hogy huzamosabb ideig tudna majd működni ilyen módon a tanítás.

Bár a jelen esetben terjedő, mindenféle irányból és kérdéses forrásból hallható információk nem mindig bizonyulnak feltétlenül megbízhatónak, remélem, mihamarabb elkezdenek terjedni a valóban megbízható, biztató hírek a vakcinával kapcsolatban, hisz véleményem szerint ez lehetne ezen kihívásokkal teli, olykor sötét és bizonytalan korszak végéhez vezető úton megtett első lépés.

Mikulec Amina, III.B, a Selye János Gimnázium DÖK elnöke


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .