Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott Hodossy Gyula

Áder János, Magyarország köztársasági elnöke Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozott Hodossy Gyula írónak, költőnek, szerkesztőnek. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága elnöke, a Lilium Aurum Könyvkiadó igazgatója, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség alapító elnöke, a Cserkész és a Katedra című lapok alapító főszerkesztője a felvidéki magyar kulturális életben íróként és művészeti események szervezőjeként betöltött jelentős szerepe elismeréseként vehette át a rangos kitüntetést. Ennek kapcsán munkásságáról, legjelentősebb eredményeiről, jelenlegi terveiről kérdeztük.

1994-ben határoztátok el, hogy létrehozzátok a Katedra pedagóguslap első számát. Miért tartottátok fontosnak?

1990-ben hoztuk létre a Lilium Aurum Könyvkiadót a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség kiadójaként. 1991-ben megkeresett Kósa Karola, ő volt akkor a Nevelés című, egyetlen szlovákiai magyar pedagóguslapnak a főszerkesztője, melynek elődje Szocialista Nevelés címen jelent meg 1956-tól. Oktatás- és nevelésügyi kérdésekkel foglalkozó módszertani folyóirat volt a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák számára. 1991-ben megvonták a állami  finanszírozottságát, így a kiadó kénytelen volt megszüntetni a lapot. Kósa Karola arra kért minket, hogy jó lenne, ha megmentenénk a folyóiratot, s átvennénk további kiadásra.

Akkor a kiadóban nem dolgozott pedagógus, de gondolkodtunk az ajánlaton, majd igent mondtunk. Addigra viszont Karola más kiadóval egyezett meg.  Mivel akkor már sok energiát raktunk az új lap megjelentetésébe Katedra címen, kiadtunk egy pedagógusoknak, de főleg a cserkészpedagógia népszerűsítésére szánt lapot.

A kommunizmusban nevelkedett pedagógusok csak a pionír szervezetet ismerték, és ágáltak minden más gyerekszerveződés ellen, a cserkészekkel szemben pedig tele voltak tévhitekkel. A cserkészmozgalom kifejlődése szempontjából nagyon fontos szerepe lett a lapnak, sajnos időközben ténylegesen megszűnt a Nevelés, és a Mečiar-kormány idején a Slavkovská irányította oktatási minisztérium kilátásba helyezte a magyar iskolák felszámolását, az úgynevezett alternatív oktatás bevezetését tervezte. Ekkor elhatároztuk, hogy a magyar iskolák védelmében szerveződő 1994-es komáromi nagygyűlésig átalakítjuk lapunkat, és egy teljes értékű pedagógiai folyóiratot hozunk létre. Ha jól emlékszem, akkor nyolc ezer példányban jelentettük mag új tartalommal és formában a lapunkat, amit ingyen osztottunk szét a gyűlés résztvevőinek.

Ma már tudjuk, hogy a Katedra megtalálta a helyét, de akkor hogy fogadta a szakma a megjelenést? Könnyű volt megszerezni a lapnak a szakembereket, akikre egy ilyen folyóiratnak elemi szüksége volt?

– Nagy volt a sikere, sokan már ott a helyszínen kitöltötték a lapban lévő megrendelő lapot. Később az iskolák is rendelni kezdték, volt, aki harminc példányt, volt, aki ötvenet. Mivel sem az akkori főszerkesztő Kulcsár Ferenc nem volt pedagógus, és én magam sem, úgy gondoltuk, hogy egy-két számot biztosan lehet jól csinálni, de hosszútávon ez nem fog működni. Létrehoztuk a Katedra Alapítványt, és azon belül pedig a Katedra Társaságot azzal a célzattal, hogy szakmai feladatokat lásson el. Első elnöke Csicsay Alajos volt. Maga a Katedra Társaság közel negyven  taggal rendelkezett, a legkiválóbb oktatási szakembereket gyűjtöttük egy csokorba. Úgy működtek együtt, mint egy szerkesztőbizottság, nagyon sok ötletet adtak és segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a lapot jól csináljuk. Gyűltek is az írások, kéziratok. Rengeteg. Jobbnál jobbak.

Beindítottunk egy Katedra-füzet sorozatot, amelyben azok a hosszabb tanulmányok jelentek meg, amelyek nem fértek bele a Katedrába. S mivel nem voltak tankönyvek, vagy nem volt kellő számú jó tankönyv a magyar iskolákban, ezért egy Katedra-könyvsorozatot is beindítottunk, segédtankönyveket jelentettünk meg.

A Katedra Alapítvány a publikációs tevékenység és a Katedra Társaság működtetésén kívül sokat tett azért, hogy új szemléletű tankönyvekkel lássa el az összes magyar iskolát. Később több száz számítógépet osztottunk szét ingyen és bérmentve a magyar iskoláknak. 

Erre úgy volt lehetőségünk, hogy az első garnitúra számítógépet a nagy cégek lecserélték, és sikerült őket megszereznünk. Az iskolák nagyon örültek, hiszen ennek köszönhetően nem maradtak le a modernizációs folyamatban. Rengeteget dolgoztunk. Nem csak a Katedra körüli emberek,  de a Lilium Aurum dolgozói a munkájuknak minimum az egyharmadát a Kateda körüli tevékenységbe fektették. A pedagóguslap abban az időben nem kapott állami támogatást, az önkormányzatok, a helyi kisvállalkozók is tetemes összeggel támogattak minket. Ennek köszönhetően  ahhoz, hogy a magyar történelmet oktatni lehessen, tankönyvcsaládot adtunk ki munkafüzettel együtt a 7-9. osztályos tanulók számára Kovács Lászlóval és Simon Attilával. A két szerzővel összeraktunk egy modern, használható tankönyvcsaládot, ezeket mind a mai napig használják az iskolák, Azt sajnálom, hogy nem sikerült sohasem tankkönyvvé nyilvánítatni. Segédtankönyvvé igen, ilyen módom ott lehettek az iskolában.

A Katedra Napoknak jó neve van a pedagógusszakmában, szinte a kezdetektől megrendezitek. Ezeken az összejöveteleken szakemberek foglalkoznak oktatási-nevelési kérdésekkel.

Amikor elkezdtük szervezni a Katedra Napokat, akkor még háromnapos összejövetelek voltak, háromszáz, de akár négyszáz résztvevővel, a mezőgazdasági szakközépiskolában. Volt, hogy a keleti régióban is rendeztünk kihelyezett Katedra Napokat. A program mindig színes volt, még akkor is, amikor egynapos rendezvény lett belőle, ilyenkor sem maradt el a szakmai vitával egybekötött kerekasztal-beszélgetés például a pedagógusképzés, pedagógusi pályakezdés vagy a permanens szakmai építkezés szükségének időszerű kérdéseiről.

Alapítottunk egy Katedra-díjat, s azóta is, vagyis 1997-től folyamatosan két-három pedagógus, az utóbbi időben pedig egy pedagógus veheti át.

Eddig több mint ötvenen részesültek a díjban. A Katedra Napok mindig családias hangulatú, inspiráló rendezvények voltak, jó hangulatban zajlottak, és a szervezőket megerősítette abban, hogy nagy szükség van az ilyen típusú szakmai találkozókra.

A mai napig sikeresen szervezitek meg a Katedra-versenyeket, amelyben a hazai magyar iskolák örömmel vesznek részt a kezdetek óta. Kinek a fejéből pattant ki annak idején a versenysorozat gondolata?

László Béla kezdeményezésére vágtunk bele annak idején, aki matematikából szeretett volna indítani egy versenyt, és Horváth Gézát is sikerült meglelnie magának társként. Azóta is kiválóan működik a legnagyobb magyar országos versenysorozat, aminek a megszervezése kemény folyamat volt a kilencvenes évek kézepétől a végéig. Rengeteg munka áll benne, nem volt egyszerű a kezdet, viszont mára már ki vannak taposva az utak, ma már sokkal egyszerűbb helyzetben vannak a szervezők.

Ha valamire büszke lehet az ember, az, hogy a mai napig működik, s ez bizonyítja azt, hogy sikerült találni egy olyan szakemberekből álló társaságot, akik képesek megfelelően működtetni. A verseny struktúrája mind a mai napig elfogadható.

A következő évben aztán már további versenyek is szerveződtek, környezetvédelem, földrajz, magyar  irodalom, történelem, képzőművészet tantárgyakban, jelentkeztek további nagyszerű szakemberek, akik kézbe vették az irányítást. A Katedra-versenyek levelező fordulóiba a tanév során több ezer tanuló kapcsolódik be a hazai magyar iskolákból. Ezek többfordulós versenyek,  a folyóiratban kapnak teret, és mindig a legjobbakat invitáljuk a döntőre, ahol kiderül, ki az ország legjobbja az adott évben. Utóbbi időben bővítettük  az online verziót is, szeptembertől működtetjük próbaüzem módban, a nyomtatott verzió mellett. Tervek szerint a következő tanévtől a Katedra nyomtatott változata megszűnik.

Úgy döntöttünk, hogy ez az utolsó évfolyam, aztán szeptembertől már csak online fog működni, viszont abban én már nem veszek részt, ez a utolsó tanév, amit felügyelek.

Tárgyalások folynak különböző szervezetekkel, hogy mit és hogyan fognak átvenni,  átmenekíteni a jövő számára. Nem szeretném cserben hagyni a lapot, mert rengeteg embernek a munkája van benne, és mindenképpen megérdemli, hogy tovább vigyük, másrészt meg szükség is van rá. Vagyis meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a Katedra Alapítvány vállalásai továbbra is működjenek.

Az évtizedek alatt számos lehetőséged adódott arra, hogy bekapcsolódj az oktatásügy munkájába, beleértve a magyar pedagógusképzést felvállaló  egyetem előkészítésének folyamatát is. Hogy élted meg ezeket az éveket?  

A kilencvenes évek végén felmerült annak az igénye, hogy kellene egy önálló egyetem, vagy valamelyik egyetemen egy önálló kar, ami a magyar pedagógusképzést felvállalja, ezért létrehoztuk a Szlovákiai Magyar Oktatási Fórumot, aminek az elnöke Albert Sándor lett. Az oktatási fórum addig létezett, míg a Sellye János Egyetem meg nem alakult.

Örülök annak, hogy az egyetem előkészítési folyamatához is közöm van.

Az oktatásügybe rengeteg módon bekapcsolódtam, és büszke vagyok rá, hogy találtam olyan szakembereket, akikkel ezen programok  mentén lehetett egyótt dolgozni.  Azok a szakemberek, akikkel egykor együtt dolgoztam,  mára már vagy nyugdíjba mentek, vagy sajnos nincsenek közöttünk. Elengedhetetlenné vált, hogy találjak helyettük fiatalokat, akik a Katedra széleskörű munkáját és annak szellemiségét fel tudják vállalni. Úgy érzem, hogy sikerült megtalálni azokat a tehetséges, művelt és rátermett fiatalokat, akik képesek tovább vinni ezt a munkát, olyanokat, mint például Pintes Gábor, a Katedra Társaság mai elnöke, vagy Petres Csizmadia Gabriella, a Katedra folyóirat vezető szerkesztője. Eljött az idő, hogy ezen iskolai év befejeztével teljes egészében átadjam nekik a feladatokat. Hiszem, hogy ők folytatják a közel harminc évvel ezelőtti álmaim továbbgondolását.

A Katedra folyóirat az életed részévé vált, nevetek összeforrt egy idő után. Gondolom, hiányozni fog, annak ellenére, hogy évről-évre rengeteget kellett azon is kellett dolgoznod, hogy megteremtsd az anyagi feltételeket a fennmaradáshoz. Jól gondolom?

 Természetes, hogy hiányozni fog, de az is az élet természetes rendje, hogy hatvan felett az embereknek az ilyen társadalmi feladatokat át kell adni a fiatalabb generációnak. Sajnos nem sikerült mind a mai napig elérni, hogy a Katedra folyóirat kiadásainak költségeire teljes egészében elnyerjük az állami támogatását. Ezért évről-évre sok küzdelem árán válik lehetővé a folyóirat folyamatos megjelenése.

Mindent megteszek azért, hogy valamilyen működő szlovákiai magyar intézmény szárnyai alá vegye a Katedra Alapítványt, annak minden aktivitásával együtt. A szlovákiai magyar iskolákért folytatott munkáim természetesen hiányozni fognak, mint ahogy azok az emberek is, akikkel együtt dolgoztam a kilencvenes években, vagy a kétezres évek elején.

Legendásan híresek voltak a Katedra-kirándulások, amelyekre mindazok, akinek valamilyen formában közük volt a laphoz, vagy a társasághoz, Magyarország legcsodálatosabb tájain tölthettek el pár napot. Ez egyfajta jutalom volt azok számára, akikre nem csak akkor lehetett számítani, amikor pihenni, kikapcsolódni kellett?   

Igen, rendszeresen szerveztünk Katedra-kirándulásokat, vagyis minden évben egyszer a Katedra Társaság tagjai, vagy a folyóirat körüli legjobb szerzők autóbusszal ellátogattunk három-négy  napra Magyarországra, és bebarangoltuk a történelmi emlékhelyeket, borkóstolókra jártunk a legnevesebb pincékbe. Ezeket az utakat mindig alapos szervezés előzte meg, hogy mindenkinek tudjunk olyan élményeket biztosítani, amit nem felejtenek el. Nagyon jó hangulatú együttlétek voltak, ezeket  ma  már csapatépítő tréningeknek neveznénk. Barátságok alakultak ki,  és  számítani lehetett egymásra, akár a lapról volt szó, akár a Katedra Társaságról, akár a versenyekről, vagy a Katedra Alapítvány bármilyen más aktivitásáról. Számomra egy hosszú, közel harminc éves korszak zárul le hamarosan, de mindig jó szívvel fogok gondolni mindazokra, akik a csapatban közreműködtek.

Nagy Erika

Az írás megjelent a Katedra folyóirat XXVIII/4-es, decemberi számában. A felvételeket Ugróczky István készítette.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .