Selyés diákok Kismartonban?

Február 19-én az online térben egy kreatív verseny izgalmas középdöntőjét követhették nyomon diákok, hozzátartozóik és barátaik. A Selye János Gimnázium háromtagú csapata a körülmények ellenére összeszedett produkcióval örvendeztette meg a zsűrit és a szurkolókat, bár – ami elromolhat, el is romlik – a technika lába a virtuális térrel egy kicsit megremegett. A szereplésről és az Estöri versenyről maguk a selyés diákok írták le élményeiket.

Tóth Ákos: Azt mondják, hogy mindenkinek elfoglaltságot kell találnia ezekre a karanténos időkre, és szerintem mi megtaláltuk a tökéletes időtöltést. Rengeteg percet és munkát öltünk ebbe a versenybe, de egyértelműen megérte minden fáradozás, főleg azért az eufórikus érzésért, amit a továbbjutás eredményezett. Sok alkalommal ez a verseny tartotta bennem ébren a lángot, hogy van miért küzdeni és dolgozni. Minden pillanatát csak élvezni lehetett, köszönhetően eszméletlenül ügyes és okos csapattársaimnak, akikkel sok nevetéssel töltött órát töltöttünk el a Discord „megbeszélőszobánkban”. Mégis a legemlékezetesebb esemény volt mind közül a forgatás napja. Addig még soha nem vettem részt hasonló alkalmon, de ez szerintem tökéletes volt bevezetőnek. Ez volt a verseny munkájának a fénypontja, amikor végre ráraktuk a pontot az i-re. Természetesen, a szórakozás sem maradhatott el útközben, úgyhogy kettő felvétel között mostanra már a csapatban szállóigévé vált mondatok hangzottak el, amik évek múlva is örömöt okoznak majd.

A szinkronizálás volt a legtermékenyebb e szállóigék tekintetéből, ugyanis este szinte kikapcsolt aggyal már elvesztettük minden komolyságunkat. Igaz, hogy még az idei versenynek nincs vége és vár ránk még egy döntő, de én szívesen mennék jövőre is, ugyanígy, csak kár, hogy addigra „kiöregszünk”, ahogy felkészítő tanárunk szokta volt mondani.

Molnár Vivien: Ez a verseny nem olyan, mint a többi. Más… miben is más?  Itt szükségünk van minden tudásunkra, gondolatunkra, kreativitásunkra, érzéseinkre.  Kutatni kell a pontos dátumokat, helyszíneket. Meg kell keresni a kor személyének életkörülményeit, viselkedését, szokásait. Ahhoz, hogy mélyebben foglalkozzunk ilyen témákkal, szükség van ilyen vetélkedőkre. Mindig is szerettem versenyekre járni, főleg egy erős, ütős, ügyes csapat tagjaként. A kis csapatunk fordulóról fordulóra egyre jobban összekovácsolódott. Be kell vallanunk, hogy a karantén miatt elég nehéz volt teljesíteni egy-egy feladatot, de mégis legyőztünk minden akadályt. A kisvideó készítése élményekben gazdagon telt, senki nem érezte magát feszélyezve, sőt egy-egy jelenet között a humorunkat is megcsillogtathattuk, amit a videónkba is belecsempésztünk. Az elődöntő napján mindhárman izgultunk, hiszen tudtuk, mi a tét, amit már a verseny elején kitűztünk célul. A prezentációnkat sikeresen elő tudtuk adni, és a zsűri dicséretét is megkaptuk. Külön kiemelték az élménypedagógiától átitatott bemutatónkat. Elek tanár úr türelmesen végig tartotta bennünk a lelket és a legnagyobb szakmai tudásával, tanácsaival látott el minket. Végül a munkánk gyümölcse meghozta a várva várt eredményt, hiszen a tizennégy továbbjutó csapatból harmadik helyen bejutottunk a döntőbe.

Reméljük, hogy a döntőben már személyesen is részt vehetünk. Kilépünk a virtuális tér fogságából.  Az eddigi felkészülések nagyon jó, vidám, humorban gazdag hangulatban teltek.  Úgy gondolom, hogy ez az érzés továbbra is motiválni fog bennünket.  A versenynek köszönhetően igazi barátokra tettem szert és olyan maradandó emlékre, ami mélyen beivódott szívembe és elmémbe.

Szalai Adrián: Egy fantasztikus verseny, fantasztikus csapattársakkal. Nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy a döntőbe kerülhessünk. Bár a jelenlegi helyzet  nem kedvezett nekünk, minden erőnkkel azon voltunk, hogy elkészüljön a kisfilm illetve a prezentáció. Az elődöntő eredetileg a Magyar Tudományos Akadémia épületében lett volna, de sajnos a járvány miatt online adtuk elő beszámolónkat, Jókai Mór és szüleinek életéről. Ez a verseny sokkal különlegesebb mint a többi. Itt nem kell bemagolnod több tucat oldalnyi szövegeket, és nem kell mindent szóról szóra megtanulni. Itt a kreativitás és a fantázia kap helyet, különböző formákban.Igazán jó volt dolgozni a többiekkel. Mind a hármunknak megvan a maga erőssége, és együtt egy nagyon ütős csapatot tudunk alkotni. Mikor felvettük a kisfilmet, egyáltalán nem volt stresszes senki, élveztük a forgatást. Az elődöntő napján már jobban izgultunk, bár tudtuk, hogy megcsináljuk és a döntőbe jutunk.

A döntő helyszíne Ausztriában, Kismartonban lesz, bízom benne, hogy akkor már a valós helyszínen leszünk. Dolgozunk tovább keményen, hiszen tudjuk, a kemény munka gazdag termést hoz, mi ebben hiszünk. A cél az első hely, és még az is, hogy idén a mi csapatunk legyen a Kárpát-medence legkreatívabb csapata.

Ahhoz pedig, hogy ez megvalósuljon, április végéig nem csupán a munkát kell folytatniuk, hanem azon is izgulnunk kell, vajon sikerül-e a szervezőknek megoldani, hogy a kismartoni Esterházy-kastély Haydn-termében töltsenek el egy velejéig kreatív napot, amiről még fogalmuk sincs, hogy egy életreszóló élmény lehet. Reméljük, nem csak feltételes módban fogalmazhatunk. Köszönjük a Jókai Színház igazgatójának, Gál Tamás művész úrnak és Dioši Dániel II.A osztályos diákunknak a versenyre való felkészülésünk közben nyújtott segítséget.

Elek József, felkészítő tanár

A képen Tóth Ákos, Molnár Vivien és Szalai Adrián láthatók – megszólalási sorrendben.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .