Váratlanra várva

Minden új esztendő elején – sok minden más mellett – két dolgot mindenképpen meg szoktunk ejteni. Egyrészt visszatekintünk a már mögöttünk tudott időszakra, másrészt, előre tekintve megkíséreljük a lehetetlent: próbáljuk megjósolni a jövőt. Mindkettőben van némi ráció és egy adag emóció is egyben.

Most, 2021 január havában azért elbizonytalanodom. Megpróbálok visszaemlékezni arra, mi is foglalkoztatott, érdekelt az előttem álló háromszáz hatvan-valahány nappal kapcsolatban.

Már dereng, hogy jöttek a médiából valami hírek a távoli Kínából, valamiféle vírusról, mely pár hét alatt vagy háromezer embert fertőzött meg. Ez nagyon durva – gondoltam. Pár nap alatt mobil-kórházat is építettek, hogy legyen hol elszigetelve elhelyezni a sok száz új fertőzöttet, mert (állítólag) nagyon gyorsan terjed ez a vírus. Itt filmszakadás következik. Foszlányok, beugró képek jelennek meg. Lombardia, vesztegzár, bezárt síközpontok, március eleje. Még mindig nem hiszem el, hogy a hetvenes évekből megmaradt kopott emlékű szénszünet után jöhet valami hasonló. Március 9. (hétfő), felfüggesztjük a rendes oktatást (Nyitrán a KFE-n), egyelőre két hétre. Mi lesz a külföldi diákokkal? Mi lesz a mi diákjainkkal, akik külföldön rekedtek? Mi lesz azokkal, akiknek Tokióba van foglalt repülőjegyük? Mi lesz a hazai közoktatás sok tízezer diákjával, tanárával, akik a hét közepétől-végétől (március 12–14.) hirtelen a virtuális valóságban találták magukat? Folytatódik a történet – filmszakadás nélkül. Jönnek a reklámblokkok: Zoom, Office 365 – MS Teams, Jitsi Meet, Messenger, Discord. Semmi gond, a digitális és a távoktatás már vagy harminc éve egyetemi tananyag a tanárképzés programjában. Záporoznak is a szlogenek: a világjárvány hozta meg az igazi oktatási reformot, beköszöntött a jövő – már a jelenben…, és jött a kemény földet érés. Akadozik a net, kevés a PC, nincs webkamera. Az egész család „távdolgozik”.

Az ovis meg unatkozik. Nincsenek is megtartva az órák. Késik a feladat. Csal a diák. Elmarad a Tesztelés 9, elmarad az értettségi. Petíció: maradjanak el az egyetemi államvizsgák is. Vége a tanévnek. Majdnem mindenki elégedett. Jók voltunk. Megoldottunk (majdnem) mindent, amit kellett. Jók vagyunk a digitális és távoktatásban. Tényleg ez a jövő. Jött a nyár. Szusszanjunk. Már mögöttünk van a probléma. Iskolakezdés tervezése. Újabb problémák a láthatáron. Október. Ismét vissza a képernyőhöz. A tavaszi időszak egyáltalán nem volt jól kezelve. Marad a kötött órarend – csak áthelyeződik a virtuális térbe. Már megint. Órakezdés nyolckor.

A diák 7.55-kor ébred (jó esetben). Az első órán használhatatlan. Reggeli, tízórai, ebéd – az íróasztalon. Elfogyott a család tányér- és étkészlete. Kétnaponta begyűjtés. Elmaradtak a szalagavatók. Várjuk a karácsonyt – szűk körben. Nincs szilveszteri buli. Van helyette napi több ezer új fertőzött. Nem a nagy és távoli Kínában. S hogy mi lesz januárban?

A COVID–19-en kívül azért 2020 másról is szólt. Kezdjük felülről! Szeptember 1-től új akkreditációs sztenderdek léptek hatályba a felsőoktatásban. Aki érint a téma, tudja, hogy a következő két-három éveben ezzel ébred, ezzel él és ezzel tér nyugovóra nap mint nap. Aki nagyon érintett, annak még álmaiba is beférkőznek, furakodnak a sztenderdek. Hogy miért? A magasabb színvonalú felsőoktatásért. Nyugati sztenderdek – a közép-európai valóságban és közép-európai feltételek mellett. Hogy akadályozzuk meg a 19 évesek exodusát, hogy legyen kevesebb egyetem. Hogy legyünk részesei a „top” felsőoktatásnak. 2022–23-ban majd kiderül, hogy mihez vezet mindez.

2020-ban jött az újabb oktatási reform. Vagy inkább 12 pontos intézkedéscsomag – ami az igazi reformot jelenti majd. Sok minden van benne, ami szemnek, szájnak ingere. Zajlik a pilot program, mely három ciklusra bontja az alapiskolai képzést.

Változik a képzés tartalma, tantárgyak helyett műveltségi területek jönnek majd. Ötletnek nagyszerű, sok helyen már alkalmazott stratégia, mely működőképes lehet és megfelelhet a kor követelményeinek. Sok viszont a kérdőjel is. Ki fog így tanítani? Miként folytatódik a tanító- és tanárképzés? Mennyi idő alatt állunk át az új rendszerre? Megfelelően elő van-e mindez készítve?

Várjuk a válaszokat. Néhányat talán megkapunk már az előttünk álló évben is. Egy valamit viszont megtanultunk, megszokhattunk a 2020-as évből. Az a biztos, hogy semmi sem biztos.

Pintes Gábor

Az írás megjelent a Katedra folyóirat XXVIII/5-ös, januári számában.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .