Brutovszky Gabriella: A régi magyar irodalom tanítás. Problémák és lehetőségek

A régi magyar irodalom tanítása több sebből is vérzik, egyrészt túlságosan ragaszkodunk a kánon szabta elvekhez és témákhoz, másrészt nem tudunk elrugaszkodni azoktól a megszokott interpretációktól, melyeket a különböző irodalomtankönyvek évtizedek óta ömlesztenek diákjaink fejébe. Nem könnyű egy régi irodalmi szöveggel egyesülni és elmosva a korok közötti olvasói horizontokat befogadni ezt a szövegvilágot. Ennek több oka is van, egyrészt a szövegek az adott korban gyakran teljesen más funkciót töltöttek be, mint ma (gondoljunk az énekelt költészetre, az alkalmi-politikai költészet darabjaira, a képmutogatók leírásaira stb.), de nehézséget okoz a szöveg tipográfiájából adódó nehezebb olvasási mód is, valamint az értelmezést befolyásoló nyelvből származó poétikai-retorikai sajátosság, a nyelv dekódolásának problematikája. Ez annak következménye, hogy a különböző nyelvhasználat, a kifejezések, nem minden kor befogadói horizontja számára egyazon jelentést hordozzák, sok esetben jelentésváltozás következik be a nyelvben (gondoljunk a húgy szavunk eredeti „csillag” jelentésére, vagy a huncut szavunk etimológiai eredetére, amely a német nyelvterültről szármázó erősen stigmatizált „kutyaszar” «hunczfut”« jelentést hordozta a 18. században). Ez leginkább éppen az irodalomtörténetünk régebbi korszakaira jellemző, ahol egyrészt a többnyelvű környezet (latin-német-magyar) adta kifejezésekből származó makaróni nyelv nehezíti meg a szövegek értelmezését, másrészt a tabu, a biblikus és mitológiai motívumok használata, illetve az adott kortörténeti sajátosságokban bővelkedő a későbbi korok számára viszont már elavult metaforák dekódolásának problémája (pl. politikai utalások). Ezek esetében a befogadónak feltétlenül ismernie kell a szöveg keletkezésének hátterét és miliőjét, a metaforák, a motívumok feloldásának lehetőségeit, az esetleges intertextusok eredeti forrását. Ezek ismeretének hiánya csak egy felszínes (vagy téves) értelmezést tesz lehetővé. Ilyen problémával találkozunk a Zrínyi és Gyöngyösi-féle eposzi világban, de korábban Rimay és Bornemisza szövegeiben is. Ez okozza az iskolai oktatásban is a nehézséget, mely egyrészt a tanár hiányos felkészültségéből származik (illetve a régi irodalom iránt érzett negatív attitűdjéből), másrészt pedig abból, hogy nem megfelelő korosztályban történik az adott tananyag elsajátítása. Sokkal célszerűbb volna, ha ezzel a nehéz szövegvilággal a diákok fokozatosan ismerkednének meg részletekben egy-egy témakör keretén belül, s mire elérték a megfelelő korosztályt, már elégséges (irodalomelméleti, retorikai és poétikai) előismerettel rendelkezve könnyebben feloldanák a nyelvből és a kortörténeti sajátosságokból származó nehézségeket. Ez azt is magával vonná, hogy az oktatás az egyes szinten nem kronologikusan történne, hanem témakörök  szerint (pl. A költő és hazája), tehát nem feltétlenül kerülne a régi magyar irodalom a korai évfolyamokba. Érdemesebb volna az egyetemi oktatásban is a felsőbb évfolyamokban felkínálni a régi magyar irodalom tantárgyat, amikor a diákok már megfelelő irodalomelméleti és irodalomtörténeti háttérrel rendelkeznek.

Azonban akármennyire is törekszünk a szövegek tradicionális megközelítésére, a mű keletkezése hátterének figyelembe vétele nem elégséges ahhoz, hogy egy mai olvasó képes legyen évszázadok horizontváltását áthidalva ugyanazon kor eszmei világában gondolkodni, s ugyanolyan igényekkel és befogadói tapasztalatokkal magáévá tenni az adott szöveget. A következő lépcsőfok éppen a mai elvárási horizont figyelembe vétele, a 21. századi befogadónak az adott szöveggel kapcsolatban kialakított produktív recepciója. Ennek hiányában a szöveg veszít az élvezhetőség fokából, és gyakran éppen ez pecsételi meg a mű kánonbeli megítélését.                                                                                                                Milyen lehetőségek és eszközök állnak a tanár rendelkezésére, hogy élvezhetővé tegye a régi magyar irodalom tanítását, és közelebb hozza ezt a csodálatos és izgalmas világot a diákok számára?

Az első és talán legfontosabb lépés, hogy a szöveg a diák önmagához vezető útját kísérelje megmutatni. Az iskolai oktatásban ez a saját vélemények, a meglátások, a mai világra való áttételes jelentés megfogalmazásának helye. Fontosnak tartom, hogy a diákok tisztában legyenek azzal, milyen korban született a mű, milyen társadalmi, politikai, vallási közegben, de képesek legyenek a múlt és jelen közötti feszültséget feloldani, és mai szemmel átértékelni, megvizsgálni az adott problémát, felismerni a különbségeket, rámutatni a hasonlóságokra. Mindezt kérdésekkel is indukálhatjuk (az általam felhozott példák egyetemi szeminárium tapasztalatai): hogyan lehetne a hétköznapi életre mai szemmel rávonatkoztatni Szent Ferenc életét, Szent Margit aszketikus életmódját és tetteit, létezik-e még ilyen magatartásforma, ismernek-e ilyen embereket? Értéknek számít-e manapság a felebaráti szeretet, az egymásnak való segítségnyújtás, az alázatosság? Mennyire befolyásolja az ember életét a közeg, amelyben felnő/él (A gubbiói farkas megszelídítése)?  1 nap 300 év, hogyan értelmezhetjük ezt a mai hétköznapokban, és mi befolyásolja ezt a jelenséget (Exemplum mirabile)? Hogyan viselkednének Önök a mai kor zsarnokaival szemben, célravezető-e Elektra magatartásformája? Milyen sztereotípiát testesít meg Bankó lánya, ismernek-e a saját környezetükben ilyen nőt? Hogyan ítélik meg ezt a magatartásformát? Milyen ma is aktuális erkölcsi problémát/kat vet fel Apáti Cantilénája? stb.                                                                 A másik fontos kulcs az intertextualitás és az intermedialitás lehetőségeiben rejlik, amely szintén kitágít(hat)ja a régi magyar irodalmi szövegek értelmezési skáláját. Itt elsősorban az irodalmi tradíció felől megközelítendő imitáció és kompiláció jelentőségére gondolok pl. Karthauzi Névtelen (Temesvári Pelbárt), Rimay János (Balassi Bálint), Esterházy Pál (Zrínyi Miklós) műveiben stb., mely az adott kor esztétikai elveinek átültetését mutatja (hangsúlyozzuk, hogy nincs szó plagizálásról!). Szintén említésre méltók azok a művek, amelyek a régi magyar irodalom szöveghagyományát teremtik újra (játszanak rá), pl. Orbán Ottó (Balassi-hagyomány), Parti Nagy Lajos (Balassi-hagyomány), Esterházy Péter (önéletírások- Csokonai Lili), Varró Dániel (vágánshagyomány), Petri György (XVI-XVIII. századi gúnyversek), Csehy Zoltán (neolatin költészet, Janus Pannonius), Lackfi János (pl. Balassi), Tóth Krisztina (Halotti beszéd, Ómagyar Mária siralom) szövegei stb., és amelyek komparatív vizsgálata újfajta és izgalmas értelmezési lehetőségeket nyújthat az irodalomórán.

Az irodalmi szövegek interpretációja során azt is figyelembe kell venni, hogy az adott mű, milyen visszhangra talált a saját korában, és milyen megítélése volt a későbbi irodalmi korszakokban, valamint a jelenkor irodalmi palettáján hol és milyen pozíciót tölt be. Ezt a „klasszikus” irodalom esetében talán még érdekesebb megvizsgálni, mivel egy régi magyar irodalmi mű megítélése, befogadása a különböző irodalmi korszakokban más-más véleményre, kontextusra találhat. Más egy Zrínyi mű megítélése a saját korában, más a 19. századi nemzeti öntudatára ébredő olvasói közönség körében, és más a modernizált jelenkorban is. Nemcsak az egyes korok szelleme volt más, hanem az olvasási szokások is eltérőek voltak (az olvasói befogadás sokfélesége és változékonysága). A nagyszerű reneszánsz költőnk, Balassi sem volt a saját korában népszerű, mára viszont már elképzelhetetlen, hogy nélküle tárgyaljuk ennek a korszaknak a magyar irodalmát.  Nem felejtkezhetünk meg arról a számos „sajátos interpretációról” sem, mely a legtöbbször a mű „valódi” értelmezése helyett annak ferdítését (pl. nemesi és marxista értelmezések) tükrözik. Az irodalomtörténeti korszakok során a szövegeknek nemcsak a jelentésük módosulhat (a különböző interpretációk által), hanem kapcsolatuk egymással és a helyük az irodalom kánonjának palettáján is.                                                                                                               Az intermedialitás szempontjából azokat a médiumokat említem a következőkben, melyek elsősorban a régi magyar irodalom tanításának szempontjából lehetnek érdekesek számunkra. Ilyen médium például a kép (ikon), mely a kódexek fontos hozadéka, ahol a miniatúrák és iniciálék szerepe elsősorban esztétikai funkcióval bír, de egyúttal az előző esetében magyarázatként is szolgálnak. Értelmező funkciót lát el az a két fametszet is, mely Bornemisza Péter Magyar Elektrájának címlapján található, s mely az V. és VI. parancsolat megszegőit ábrázolja („Ne ölj”: Káin és Ábel, „Ne paráználkodjál”: Dávid és Bethsabe) utalva az antik tragédia istenes rendeltetésére, a tízparancsolatnak a „pogány históriából” merített és megszívlelendő szemléltetésére. A barokk korban pedig Hajnal Mátyás Szíves könyvecskéje egy tipikus példája az intermedialitásnak. Ami a mai filmes médiumot illeti, szintén nem kellene elzárkóznunk azoktól az adaptációktól, amelyek a régi magyar irodalmi szövegek feldolgozását kísérelik meg. Ide sorolnám az magas művészi értékű adaptációkat, mint a Zefirelli: Napfivér, Holdnővér (1972), Jancsó Miklós: Szerelmem, Elektra (1974), Kontra Mária: Szigeti veszedelem (2004). E mellett persze számos színházi előadás esetében is találkozhattunk régi művek adaptációjával (pl. Elektra a Nemzeti Színházban). A régi magyar költemények dallamosságát adja vissza sajátos interpretációval a Musica Historica együttes és Kobzos Kis Tamás, akik Balassi Bálint (Jelentem versben mesémet, 2004) verseinek megzenésítése mellett a közköltészet számos darabját is hanghordozóra vették. A zenei élményt a kor hangulatához illő akusztikus tér nemcsak hitelessé teszi, de képes azt felfokozni. A Misztrál Együttes pedig Balassi költeményei (Mezőn széllel járók, 2004) mellett Janus Pannonius verseit (Janus Pannonius, 2008) is megzenésítette. Továbbá a Kecskés Együttes, a Sebő Együttes és a Hungaroton Records LTD. lemezkiadó is hozzájárult a régi magyar költemények zenei adaptációjához.

Minden mű csak akkor képes továbbélni, ha van aktív befogadója, ha a szöveg egy produktív, receptív és kommunikatív játékra hívja ki az olvasót, aki a saját elvárási horizontjának megfelelően dialógusba lép vele, miközben feloldja a régmúlt és a jelen közötti feszültséget. Azon módon kell ezt elérnie, hogy egyrészt megismeri a múlt elvárási horizontjait, az akkori hátteret és miliőt, az akkori eszmei gondolkodást, azzal a céllal, hogy a múltbeli világ egész távolsága felismerhetővé váljék, és képes mindezt a saját elvárási horizontjának megfelelően áttételesen is megközelíteni, miközben új tapasztalat horizontja nyílik a jelenkori megértés számára. Csak ily módon válható rekonstruálhatóvá a régmúlt szövegvilága, a mára már dagályosnak hitt Gyöngyösi vagy Zrínyi, aki a saját korában a mindennapok szenzációjának számított. Persze nem szabad figyelmen kívül hagynunk az irodalomtörténészek, kritikusok, filológusok munkáját sem, akik bár először szintén „csak egyek” a sok befogadó közül, de aztán a szöveg kommentátoraivá válnak, akik hozzátesznek a műhöz, kihívják az olvasót, dialógust kezdeményeznek mű és olvasó között, és ahogy Kibédi Varga Áron is írja: „kultúránk kommentár nélkül elképzelhetetlen” (KIBÉDI VARGA, 5.).

Összegezve néhány gondolat (tanács) a régi irodalmi művek megközelítése kapcsán:

  • A kritikai kiadások mellett igyekezzünk fakszimile kiadásokat is bevinni a diákoknak, olvastatni velük eredeti írásmódú szövegeket (érdemes odafigyelnünk a tipográfiai különbségekre, a hangok változásaira, a szavak jelentéseinek módosulására). Házi feladatképpen ösztönözzük őket könyvtárlátogatásra, és ott régi könyvek megtekintésére.
  • Az értelmezések során igyekezzünk a szöveget elhelyezni kortörténeti háttérben is, és felhívni a diákjaink figyelmét arra, hogy az egyes szövegek funkciója a keletkezés korában más jelleggel bírt (pl. a gyönyörködtetés funkciója Gyöngyösinél, a propagandisztikus/didaktikus/szórakoztató funkció). Térjünk ki az énekelt formában terjedő költészetre is (pl. a közköltészet darabjaira – pl. Csínom Palkó vagy pl. Balassi verseinek címei mellett az ad notam kifejezés értelmezésére).
  • Az irodalmi szöveg kulcs önmagunkhoz. Ezt a tényt a régi irodalmi szövegek megközelítésénél se hagyjuk figyelem nélkül. Indukáljuk a diákokat a véleményalkotásra, mégha eleinte idegennek és távolinak is tűnik az adott szövegvilág.
  • Hívjuk fel a figyelmet az intertextualitás kérdéskörére is, és próbáljunk párhuzamokat vonni az egyes korok által kialakított hagyományával. Bár az intertextualitás fogalma még nem létezett a régi magyar irodalomban, a jelenség viszont annál inkább (lásd imitáció és kompiláció). Érdemes kitérni a „hamisítás” és plagizálás jelenségére is (pl. Thaly Kálmán álkuruc verseinek kapcsán, melyek szintén az intertextualitás jelenségének produktumai, és fontos szereppel bírtak az alkalmi-politikai költészet (pl. kuruc költészet) továbbélésének hagyományozásában, holott egyes ideológiák a verseket hamisításként ítélték meg, ez pedig megpecsételte a szövegek későbbi státuszát).
  • Nagy hangsúlyt fektessünk az irodalmi szöveghagyomány tárgyalására, hiszen a kortárs irodalmi szövegek (rájátszások) által sokkal könnyebb a diákok kapcsolatteremtése a régi korral (pl. Lackfi János Plaza Balassi című versének tárgyalása az Egy katonaének elemzése során).
  • A diákjainknak hangsúlyozzuk, hogy a régi magyar irodalomban a mai értelemben vett médiumok, művészeti ágak (kép, zene, irodalom stb.) kiegészítették egymást, és nem különültek el egymástól, mint a mai korban (pl. a képmutogatók képleírásai, a kódexek születése). A régi magyar irodalomra nem tekinthetünk olyan szemmel, mint a mai szépirodalomra (nem jobb vagy rosszabb, hanem más jellegű)!
  • Az intermedialitás számos lehetőséget kínál számunkra. A színházi, a zenei- és filmadaptációk halmaza dolgoz fel régi magyar irodalmi műveket, melyek segítségével könnyebb átívelnünk a korok közötti horizontokat, és értelmeznünk egy irodalmi művet.
  • A tabu, az erotikus és trágár nyelvezet és szövegvilág is része az irodalmunknak, ne ódzkodjunk tőle, hanem megfelelő módszertannal csempésszük be ezeket a szövegeket is az irodalomórára (gondoljunk pl. Janus Pannonius erotikus költeményeire, Balassi szerelmi retorikájára, melyek számos irodalmi értékkel bírnak).

 

Felhasznált és ajánlott irodalom:

BRUTOVSZKY Gabriella, A horizontok játszmája? A régi magyar irodalom megítélése és tanításának problematikája. In. Žofia Bárcziová (szerk.) Szeberényi-album. – Nitra : Arany A. László Polgári Társulás, 2011, 117-127.

FŰZFA BALÁZS

HARGITTAY Emil, A régi magyar irodalom jellege és az irodalomtanítás. In SIPOS Lajos, Irodalomtanítás az ezredfordulón, Celldömölk, Pauz-Westermann, 1998.

HARGITTAY Emil, Bevezetés a régi magyarországi irodalom filológiájába, Budapest, Universitas Kiadó, 2003.

JAUSS, Hans Robert, Recepcióelmélet – esztétikai tapasztalat – irodalmi hermeneutika, Budapest, Osiris Kiadó, 1997.

KIBÉDI VARGA Áron, Retorika, poétika, műfajok (Gyöngyösi István költői világa). Irodalomtörténet (A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Folyóirata),  Budapest, 1983/LXV. évf. 3. 545-592.

Kompetencia alapú programcsomagok, http://www.sulinovadatbank.hu/index.php?akt_menu=133

MUSICA HISTORICA és KOBZOS KIS TAMÁS honlapja, http://www.musicahistorica.hu/.

 

Függelék:

Lackfi János: PLAZA BALASSI

Tesókám, mi lehet a széles föld felett

Szebb dolog a plazánál!

Átléped küszöbét, hűs burkot sző köréd,

Mintha jégen kószálnál.

Nagy télben jó meleg, nagy nyárban enyhület

Ruha gyanánt reád száll.

Rossmann jó illatot, szökőkút harmatot

Terjenget itt arcodra,

Szintetikus a dal, vár vitéz diadal

Sétányokon harcolva.

Akin nincs vértezet, az rosszkor érkezett,

Belevész a habokba.

Mert folyik a csata, kinek van csapata,

Ki magányos vitéz csak.

Itt mindegy, hogy ki vagy, ugyanaz a divat

Diáknak és melósnak.

Ha nem új a kabát, bámulnak rajtad át,

Szinte nulla kiló vagy.

Moziba befelé ömlik a tarka nép,

Képeket vacsorázni.

A film mit nem hoz el! Karnyújtásnyi közel

Hollywoodi akárki!

Zörög kukorica, bukj le, cicamica,

Orrod alá szalámi!

Vámpír csókol tinit, kopasz guru tanit,

Kis kínai kötekszik,

Két nőnek egy pasi, fájdalmuk alhasi,

Trendik, markánsak, szexik.

Elmédbe chipeket zsenik építenek,

Gyilkológép lehetsz itt.

Bőröd zsíros tipus? Vár a kozmetikus!

Kinyomkodnak – ez ünnep! –

Faggyút is, gennyet is, az élmény nem hamis,

Dobj le trikót és inget!

Ha nagy a vashiány, kilyuggatunk, babám,

Belövünk pár pírszinget.

Melled ereszkedik, enni szeretsz pedig?

Kondizzál és varrasd fel!

Gyúrd ki a testedet, sebész esik neked

Tű-cérnával, kiskéssel!

Némi arcplasztika, úgy rúghatsz lasztiba,

Csecsemőnek kinézel!

A sok ízes bigyó van ahol mind bió,

Száz százalék természet,

Csupa meggy itt a meggy, répa a répa meg,

Kizöldül már a véred!

Aki ebből eszik, az sohasem veszít,

Nem fogja az enyészet,

Régi a rendszered? Nem lehet tetszened!

Nézz körül, mi a pálya!

Laptopod tegnapi? Most kell dobbantani,

Dobhatod a kukába!

Vegyél nagyobb agyat, mert agyad csak agyag,

Véges a gigabájtja.

Színeknek temploma, felbúgó orgona,

A pláza mint mennyország,

Zabál füled, szemed: látványt, hangzást nyeled,

Koponyád kivattázzák!

Kiföstik arcodat, megvívják harcodat,

Túlvilági vagányság!

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .