Kalandok és álmok

 2012. július 27. és augusztus 12. között zajlottak XXX. Nyári Olimpiai Játékok a nagy-britanniai Londonban. Ugyanezen év augusztus 5. és 10. között szintén játékok zajlottak a Bács-Kiskun megyei Baján. A két eseményben az volt a közös, hogy résztvevőik több országból érkeztek, ottlétük alatt együtt játszottak, kihívásokat kerestek és anélkül, hogy arra összpontosítottak volna, rengeteget fejlődtek, amit majd hazatérve a további munkájuk során hasznosítanak. Különbség a két rendezvény között talán csak a költségvetésben és a médiákban keltett visszhangban volt.

A halászlé fővárosában nem Pierre Coubertin báró, hanem Bányai Sándor álmodta meg a XI. Kalandok és Álmok Nagytábort, aki a Kalandok és Álmok Szabadidőpedagógiai és Animációs Szakmai Műhely vezetője. Ez a megnevezés, mely gyengébb helyesíró gyermekek rémálma is lehetne, egy olyan csoportot jelöl, akik saját elmondásuk alapján a tanórán kívüli nevelés fontosságát, a szabadidő nevelő szerepének elengedhetetlen voltát, a játék pótolhatatlan fejlesztő hatását vallják. Ez a szervezet tíz éve működik és szervez képzéseket, táborokat az érdeklődő felnőtteknek, foglalkozásokat iskolai csoportoknak, továbbá csapatépítéssel, vezetői tréningekkel, szervezetfejlesztéssel és mobil kalandparkokkal foglalkoznak.

Mindez egy szóban összefoglalható, melynek előtagja mindenkiben kellemes bizsergést kelt, ez a szó pedig az élménypedagógia. A kifejezés egy módszert jelöl, mely a közvetlen élményt, tapasztalatot használja a tanuláshoz. Homlokegyenest ellenkezik azzal a hagyományos tanulási módszerrel, mely során mások leírt vagy elmondott tapasztalatai alapján történik a tanulás. Ezen alternatív pedagógiai módszer a tapasztalati tanulás egyik ága, mely leginkább a jellembeli és a társas fejlődést segíti elő. Az egyén fejlődése többnyire csoportban történik, melyet segít az ún. facilitátor (Aki talál egy ennél megfelelőbb ugyanakkor pontos kifejezést, küldje el a banyai.sandor@kalandokesalmok.hu e-mail címre!).

Röviden szólva az élménypedagógia jó mulatság, mely olyan tanulási helyzetet teremt, ahol a résztvevő nem szorong, hanem kihívásként éli meg a tanulási folyamatot. Tehát oly módon tanul, hogy az előre megtervezett gyakorlatok keretein belül a cél elérése érdekében kimozdul a saját komfortzónájából. Ezen folyamat ciklikus, melyben ismétlődik a tervezés, a végrehajtás, a kiértékelés majd az újratervezés. Tanulni pedig nem csak a feladat látszólagos célja elérésével lehet, hanem a gyakorlat összpontosíthat a tervezésre, vagy bármely más fázisára is a folyamatnak. Mondhatnánk úgy is, hogy nem is a cél a fontos, hanem az út, amin odáig eljutunk.

Aki az élménypedagógiától egy szupermódszert vár, amivel bármilyen tanítási óra anyagát a vidáman nevetgélő gyermek fejébe varázsolja – az sajnos téved. De az is téved, aki az élménypedagógiát csak az iskola küszöbén kívül tudja elképzelni. Véleményünk szerint nem használható kizárólagos oktatási-nevelési módszerként, de lemondani a használatáról sem éri meg, hiszen… No de az élménypedagógiáról beszélni nagyjából olyan, mint elmesélni a túrós csuszás bajai harcsapörkölt receptjét anélkül, hogy azt megkóstolnánk.

Kantár

Forrás: Matthew D. Liddle: Tanítani a taníthatatlant, Pressley Ridge Magyarország Alapítvány, Budapest, 2008.

http://www.kalandokesalmok.hu


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .