Matyi Gabriella: Drámapedagógia a Felvidéken

A drámatechnikákkal egyre több felvidéki pedagógus szimpatizál. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által szervezett nyári egyetemeken a drámapedagógia szekció több évre visszamenőleg az egyik legnépszerűbb, egyre több (fiatal) pedagógus abszolválja a magyarországi képzéseket (pl. a Kaposi László vagy Gabnai Katalin nevével fémjelzett kurzusokat – hogy csak a két legismertebbet említsük), a módszer használói közül néhányan (pl. Szabó Csilla és Várady Kornélia az ÉS?! Polgári Társuláson keresztül) maguk adják tovább tudásukat az érdeklődőknek, a Selye János Egyetem programjában – igaz, választható tantárgyként, és nem minden akadémiai évben, de jelen van a drámapedagógia.

Bár tudomásunk szerint eddig nem készült átfogó felmérés arról, hogy hányan és milyen formában használják rendszeresen a módszert a felvidéki pedagógusok közül, sejtésünk szerint ez a szám nem lehet túl nagy. (Az egyetemi hallgatókkal, diák- és tanárismerősökkel beszélgetve elvétve találkozunk olyannal, aki drámatechnikák segítségével tanult vagy tanít.)          A tanórák spektruma még szűkebb: leginkább az alsó tagozaton, irodalomórákon és persze a színjátszó körökön találkozunk a drámával.

A legutóbbi iskolaügyi reform viszont lehetőséget ad a tanároknak a nem szokványos módszerek alkalmazására. Az iskola pedagógiai programjában vállalhatja a szokványostól eltérő módszerekkel és formákkal való kísérletezést. Hogy az iskolák ezt miért nem teszik meg, egy másik cikk témája lehetne. (Valószínűleg szerepet játszik benne az újítástól való félelem, a tapasztalatlanság, de akár a kényelem is.)

Úgy látjuk, hogy az iskolai munka hatékonysága növelhető a drámapedagógia alkalmazásával. Mivel szakterületünk az angol nyelv, ezért természetes, hogy a módszert az angol nyelv oktatása során alkalmazzuk. Mivel minden új pedagógiai módszert kis volumenű, átlátható projekteken keresztül érdemes kipróbálni, és az így nyert tapasztalatokat később a szélesebb szakmai nyilvánosság elé tárni, ezért a drámapedagógia angol órákon történő alkalmazására is egy kicsi, de átlátható formát választottunk: a Mobil Módszertani Műhelyt.

A Mobil Módszertani Műhely

            2011 májusában a Selye János Egyetem Modern Filológiai Tanszék Angol nyelv és irodalom szekciója mellett megalakult egy csoport, mely három harmadéves egyetemi hallgatóból állt, név szerint Bc. Németh Nikolas, Bc. Vízváry Erika, Bc. Zolczer Péter. A csoport vezetője PaedDr. Matyi Gabriella lett.

 

Az ötlet abból indult, hogy a hallgatók már megfelelő szinten elsajátították a tanításról szóló elméleti tananyagot ahhoz, hogy kipróbálják, hogyan is teljesítenének tanárként. A harmadéves hallgatók ugyanis az egyetemi program alapján egészen a negyedik év második feléig csak hospitálni járnak az iskolákba.

2012 őszén a fent említett hallgatókhoz, akik akkora már negyedikesek lettek, újabb három hallgató csatlakozott: Bc. Marosi Renáta, Bc. Rencés Ildikó és Bc. Jakubecz Ádám.

A műhely célja, hogy olyan alap- és középiskolákban valósítson meg drámaközpontú angol órákat, ahol ezeket a technikákat még nem ismerik a pedagógusok és diákok.

Drámaközpontú, mert meggyőződésünk, hogy a drámatechnikákkal válik igazán élményszerűvé a tanulás.

Mobil, mert mi utazunk ki azokhoz az iskolákhoz, akik igényt tartanak a foglalkozásokra.

Módszertani műhely, mert a hangsúly a módszertani kísérletezésen van, és csapatban dolgozunk.

A tanórák egy egyszerű sablon szerint zajlanak:

  1. Az iskolák tanárai elküldik, hogy mely tananyagokhoz kérik a speciális angol órákat. Erre a konzultációra a tanórák előtt két-három héttel kerül sor.
  2. Az egyetemista hallgatók közösen kidolgozzák az óratervet.
  3. Kiutazunk a helyszínre, és megtartjuk a tanórákat. Minden tanórán három egyetemista dolgozik a gyerekekkel. Ez egyrészt alkalmat ad a párhuzamos kiscsoportos munkára, másrészt kevésbé megterhelő az éppen első tapasztalataikat szerző hallgatók számára.
  4. A megtartott órákat minden esetben megbeszélés és értékelés követi.

A tanórákon megfigyelőként jelen van a projektvezető, ill. az adott iskola érdeklődő tanárai: angol szakos tanárok, osztályfőnök, igazgató stb.

Eddig négy iskolában tartottunk ilyen módon angol órákat (Bozsik József Általános Iskola, Szőny – kapcsolattartó tanár: Apor Tímea, Ipolyszakállosi Alapiskola és Óvoda, Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola, Ipolyság – kapcsolattartó tanár: Bc. Rados Lívia, Marianum Egyházi Iskolaközpont, Komárom).

Mivel nem áll rendelkezésünkre megfelelő nagyságú minta ahhoz, hogy alapos kutatást végezzünk (és az első felbuzdulásban ez nem is volt célunk), így egyelőre csupán szubjektív benyomásainkról tudunk számot adni. A tanítások közben értékes, pozitív tapasztalatokkal gazdagodtunk. Több váratlan szituációval kerültünk szembe, amiket a drámatechnikák segítségével közvetlenül és hatékonyan tudtunk kezelni. A bevezető játékok után a diákok rendre feloldódtak, és láthatóan érdeklődni kezdtek az óra iránt. Többször is arra ösztönöztük őket, hogy lehetőleg csak angolul beszéljenek – nem számít, ha hibákkal teszik is azt. A diákok erre hajlandóak is voltak. Általában véve készségesen együttműködtek. A saját tanáraik által a lassúbb felfogásúnak, esetleg gyengébbnek ítélt tanulók is élvezték az órákat, és örömmel vettek részt a játékokban. A megbeszélések során a helyi tanároktól és tanulóktól jellemzően pozitív visszajelzéseket kaptunk.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .