Rakottyay Katalin: Színházi lecke

A Magyar Drámapedagógiai Társaság és a Marczibányi Téri Művelődési Központ évente több alkalommal rendezi meg Színházi lecke c. egynapos továbbképzését Budapesten, amely minden esetben valamilyen aktuális és izgalmas (színházi/színház közeli) témát kínál. A rendezvénysorozat nem csupán színházi szakembereknek, de színjátszócsoport-vezetőknek is rendkívül hasznos lehet.

A Színházi lecke legutóbbi (októberi) központi témája a „színházpedagógia a határon” volt. A résztvevők hat előadáson vehettek részt, amelyeken szó volt egy-egy színházi nevelési program, ifjúsági, gyermek- és csecsemőszínházi előadás kulisszatitkairól, tapasztalatairól, próbafolyamatairól, valamint az előadás fogadtatásának értékeléséről. Szinte mindegyik előadást demonstráció követte, ahol élőben, ill. felvételről mutatták be az előadások egy-egy részletét.

Az előadások során olyan témák, problémák is előkerültek, mint az irodalmi művek klasszikus színpadi adaptációja, azok „nem hagyományos formában” történő feldolgozása, ill. a komolyzenei darabok bábszínházi formában történő feldolgozása. Balázs Zoltán színész-rendező, a Maladype Színház vezetője, Bulgakov Mester és Margarita c. művének színpadi adaptációja kapcsán az „integrált” és „redukált” személyiségmodell kérdését tárgyalta. Vidovszky György rendező a Karinthy Színház beavató színházi előadásáról mesélt. A darab alapjául Anna Frank naplója szolgált, amelyet a budapesti Rumbach Sebestyén utcai felújításra váró Zsinagógában mutattak be. A rendező a motívumok kereséséről, a szöveg zeneiségének megtalálásáról, a szimbólumok átültetéséről, valamint az előadás montázs/kollázs jellegéről beszélt. Novák János, a Kolibri Gyermek- és Ifúsági Színház igazgatója a klasszikus darabok komolyzenei formában történő érvényes megjelenéséről, az általuk létrehozott bábszínházi előadásokról (Szöktetés a szerájból, Játsszunk Háry Jánost!, Aki hűtlen, pórul jár), a Művészetek Palotájával létrehozott közös produkciókról (Hattyúlovag, Diótörő) valamint a csecsemőszínházi projektről beszélt.

Antigoné

„…az a cél, hogy egy porosnak hitt, ám – a diákok legnagyobb bánatára – kötelező drámát valahogy közel hozzanak a tizenévesekhez. Hogy megmutassák: a benne szereplő konfliktusok és élethelyzetek párezer vagy párszáz évvel a megírásuk után is lehetnek izgalmasak, tűnhetnek ismerősnek a saját életükből. Gigor és a Szputnyik a rendelkezésre álló, tanórányi időben ezt az értelmezés-segítést választják vezérfonálul; ezt segítik az új, a mai szlenghez igazított mondatokkal, a rövidített szöveggel és a remek, interaktív, játékosan elemző előadásvégi foglalkozással. És el is érik a céljukat: minden konfliktus tökéletesen érthető.”

Kovács Bálint (http://egyfelvonas.postr.hu/szputnyik-hajozasi-tarsasag-antigone)

A Szputnyik Hajózási Társaság független színházként első ízben hozott létre osztályterem-színházi előadást. Szophoklész Antigoné c. drámáját hat színész közreműködésével dolgozták fel kilencven percben a középiskolás korosztálynak. Gigor Attila rendező és Róbert Júlia dramaturg először a próbafolyamatról mesélt: milyen óriási kihívást jelentett a színészeknek az új színházi formanyelv elsajátítása, hiszen míg a klasszikus színházban a néző „tisztes távolból” figyeli az eseményeket, itt karnyújtásnyira kerülnek egymástól (ezért szerintük nem minden színészt lehet a diákok elé „dobni”). Az osztályteremben, a színházzal ellentétben, minden jellé válik, így az adott műnek egy érvényesebb interpretációja jöhet létre, ez által pedig a diákok sokkal közelebb kerülhetnek a műhöz. Az előadást feldolgozó drámás foglalkozás követi, amely a diákok szavazásával zárul. A főhősök közül kell választaniuk, hogy kinek a szerepébe bújnának. Az eddigi előadások azt a képet mutatták (ami korántsem altalános érvényű), hogy minél alacsonyabb társadalmi osztályba tartozó diákoknak játszották a darabot, annál inkább a cselekvő (Kreón, Antigoné) szerepét választották, és társadalmilag minél feljebb haladtak, annál inkább a passzív szemlélő (Iszméné) volt a domináns.

Tovább! – Bosszú!

A fiatal Hamlet apja, a király meghalt. Anyja újra férjhez megy, a gyerek képtelen megfelelni az új helyzetnek, ezért antiszociális viselkedést tanúsít. Az anyának lelkiismeret-furdalása van, a nevelőapával a viszony ellenségessé válik, elmérgesedik. Ma is ismerős helyzetek az egyik legnagyobb drámaírótól, egyenesen a reneszánszból. A programban a fiatalok arra kapnak lehetőséget, hogy megtalálják kapcsolódási pontjaikat a történettel, gondolkodhassanak az identitásról és a determinációról, a társadalmi problémák, dilemmák tükrében értékelhessék egy kamasz lehetséges útjait, életpályáját.

(http://www.kerekasztalszinhaz.hu/bosszu)

A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ Tovább! ill. Bosszú! c. színházi nevelési előadásainak tervezési- és próbafolyamatába Hajós Zsuzsa drámatanár vezetett be, aki Shakespeare Hamlet c. drámájának 5–6–7., valamint 9–10–11. osztályosoknak készülő előadásáról mesélt. A demonstráció során a Kerekasztal színész-drámatanárai bemutatták a szöveg különböző célokkal történő felhasználását: Mennyiben változik ugyanazon jelenet, ha többféle játékstílusban mutatják be azt, és a színházi eszközöket is korosztályhoz mérten használják? Mennyiben kap nagyobb hangsúlyt a térhasználat és a szereposztás is ez által? Míg a felsőbb korosztálynál a középpontba a cselekvés–nem cselekvés párhuzama, a kamaszság, az egyén környezete által megítélt tettei kerülnek, addig a kisebbeknél a történetmesélés, a „mesehős” megtalálása kapja a hangsúlyt.

Bábok

„Valahol napjainkban járunk egy ismeretlen országban, amiről csak annyi tudunk, hogy az államforma a királyság. A király fia, a Királyfi éppen túl van egy sikeres érettségin, szó szerint a nagybetűs élet – bármennyire is közhelyes, esetében ez tényleg így van – kapujában áll. Ahhoz, hogy elkezdhessen felnőttként élni, egy profin megszervezett sajtótájékoztatón kell boldogan, a megfelelő dress code-ot viselve beszámolnia arról, hogy mennyire örül. De ő nem akar. Nem hajlandó se az előkészített zakót magára húzni, se a képmutatás-játék aktív tagjává válni. Ki akar törni.”

Nyulassy Attila (http://7ora7.hu/programok/babok/nezopont)

Az utolsó előadás a Káva Kulturális Műhely Bábok c. színházi nevelési foglalkozásának fejlődéstörténetéről szólt. Romankovics Edit, drámatanár Büchner Leonce és Léna c. darabjának pedagógiai célzattal történő feldolgozásáról számolt be. Alapfelvetésként azokat a szociológiai értelemben vett szerepköröket akarták körüljárni, amelyeknek a mindennapok során meg kell felelnünk, ill. melyek azok, amelyeknek megfelelünk – meg akarunk felelni. A foglalkozás hosszú folyamaton ment keresztül, míg elnyerte végleges, mai formáját. 2008-ban Tóth Miklós rendező közreműködésével létrehozták annak színházi alapját, viszont az már néhány foglalkozás után kiderült, hogy az elkészült struktúra nem volt elég mélyreható, nem ösztönözte közös gondolkodásra a diákokat. Így a büchneri darabnak azokat a részeit keresték, amelyek összeköthetők a diákok életével, afféle közös kutatási szakasz vette kezdetét, amelynek végén a színházi játék központjaként (fókusz) két kérdést fogalmaztak meg az alkotók: Mire vagyunk képesek/hajlandók ahhoz, hogy szűkebb/tágabb környezetünk elfogadjon minket? Lehetőségeink mennyire szabadok abban, hogy azok legyünk, akik szeretnénk lenni? Az eredeti színházi részből hat jelenet maradt meg, amelyeket saját jelenetekkel egészítettek ki. Így jutottak el arra a pontra, hogy szerepben maradva hívják gondolkodásra a résztvevőket. A ruha és annak viselése pedig, mint eszköz/jel felerősödött a tradíció, kultúra, csoporthoz való tartozás stb. jegyeként. Az előadás után a Káva színész- drámatanárai részletet mutattak be a foglalkozásból, amely során a résztvevők testközelből is megtapasztalhatták a Bábok fejlődéstörténetének végeredményét.

A fentihez hasonló továbbképzésekről, egyéb módszertani rendezvényekről információt kaphatunk a www.drama.hu-n.

[gallery ids="618,619"]

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .