Csóka Ferenc: Varázslatok kora

Mondhat nekem bárki bármit, akkor is azt állítom, régen szinte mindennek más volt a hangulata. Lenyűgöző varázsuk volt a szerelmeknek, a nagymamáknak, az utazásoknak, a tavaknak, a csillagoknak, a könyveknek, a filmeknek. Annak idején még a bálok után is hangulatosabban verekedtek a kemény fiúk. Persze, jól tudom, nagyrészt az idő múlása borítja megszépítő lila ködbe az agyamat, vagy talán az élni akarás mosogatja ki az ember fejéből módszeresen az ocsmány dolgokat, de akkor is, évtizedekkel ezelőtt, minden kerekebb és egyszerűbb volt. Az ember olykor visszavágyik abba a fertőzött, hazug, de nyugalmas posványba. A lassúságba, ahol volt idő elgondolkodni a világon, ahol mindenről és mindenkiről tudtuk, hova tegyük. Ahol, ha a politikát nem vettük figyelembe, még a jó, a szép és a tiszta volt a mérce. A pult alatt ugyan sunnyogtak az elvtársak, de az átlagember szintjén az emberséget propagálták. És sokszor osztályharctól mentesen. Ha más nem, ez a javukra írható. Természetesen volt ebben egy kevés elbirkásító cselezés is, mert ugye a lágyszívűek nem fognak fegyvert a hatalom ellen. A lényeg azonban az, hogy az akkori gyerekek nem igen juthattak erőszakot sugárzó művészethez. Nem is volt ily nagymértékű az emberpalánták agresszivitási foka. És valljuk be őszintén, számtalan kiemelkedő, varázslatos hangulatú mű született a kommunista hatalom támogatásával. Főként a mesefilmek terén.

Nem sorolom fel mindet, hiszen most a legkedvesebb mesefilmemről kell írnom. És a műfaj nagyjai közül nagyon nehéz választani. Végigfutottak az agyamon a Csehszlovák mesefilmek, melyektől nyugaton is rendre elaléltak, de aztán magamba szálltam. Mégiscsak magyar vagyok. És egy magyar embernek leginkább a rajzfilmek, az animációk jutnak eszébe. A Dargay-féle világteremtés. És kiemelten az a csoda, melybe Neppel és Romhányival lehelt életet. Jókai Mór hathatós segítségével, a Cigánybáró és a Szaffi után szabadon. Az utóbbiból már biztosan rájöttek, az én nagy kedvencem az 1984-ben készült Szaffi című rajzfilm. Ezen a filmen aztán meglátszott az anyagi fedezet!

Gyerekkorunkban imádtuk a történelmi témákat, a törökös kalandokért meg egyenesen odavoltunk. Ifjú apaként még jól emlékeztem a Koppányi aga testamentumára, A törökfejes kopjára, Az egri csillagokra. Megmaradt bennem az akkor elképzelt világ. És Dargayék is jól elképzelték, hogy én mit képzeltem el akkor.

Temesvár császári ostromával kezdődik a történet. Az osztrák csapatok sok-sok humorral fűszerezett, többszöri csalafinta próbálkozás után elkergetik a várból a törököt. A török parancsnok, csecsemő lánykájával, menekülni kényszerül. Magyar barátjának birtokára siet, ahol elrejti kincseit, aztán együtt menekülnek Törökországba a hirtelen jött árvíz hátán. A császár ugyanis nem nézi jó szemmel a magyar-török kézszorongatást. A mi uraságunk sem gyermektelen. Van egy Jónás nevezetű fiacskája, akit a török lánykával szerettek volna összeházasítani. Őt sem hagyják otthon a szerető apák. Aztán út közben egy zúgón halad át a csónakjuk, ahol a kislányt a kosárkájával együtt vízbe ejtik. Sírnak-rínak, de nem tehetnek érte semmit. Csakhogy nem azért mese a mese, hogy ne legyenek benne csodák! A lánykát, mindenfajta állatkával együtt, megmenti egy boszorkánygyanús néne, és gondolkodás nélkül nekilát a felnevelésének.

Jónás apja és a barátja idővel elhalálozik, a kamasszá cseperedett fiú mutatványos cigányokkal kóborol egy ideig, és mikor a császár megbocsát a bujdosóknak, elindul hazafelé, hogy visszaszerezze a jussát. Hatalomra, kincsre vágyik. Ugyanis tudja, hogy a kastélya közelében kincs van elásva. Csodás palotáról, inasokról ábrándozik, de csupán egy összedőlt, széttúrt földű denevérfészekre lel. Merthogy az agyament helytartó és a talján méregkeverő szolgája is tudomást szereztek az elásott vagyonról. És nem is áll érdekükben visszaszolgáltatni a jusst, amíg meg nem szerzik a ládányi boldogságot.

Jönnek a bonyodalmak, a kalandok, a félreértések. És a boldog vég. A fiú, szépen ívelt jellemfejlődés után rájön, hogy a szerelemnél, a szeretetnél nincs nagyobb kincs. Ennyit a tartalomról, nem többet. Hátha valaki nem látta a filmet, és kedvet kap hozzá.

Hogy mitől olyan kedves, hangulatos ez a mese? Dargay tökéletesen eltalált karaktereitől, Kern, Gobbi, Pogány, Bárdy és a többiek hangjától, ifjabb Johann Strauss vidáman incselkedő zenéjétől és a feszes, ötletes forgatókönyvtől.

A Vuk 1981-ben készült. Az abban megálmodott természetfestés, állatvilág-ábrázolás nívóját teljes egészében átmentették a Szaffiba. Sőt, még hozzá is adtak.

Sok szövegnek híg a leve, tartja a kiforgatott mondás. Szóval, ha még nem látták, nézzék meg önök is az én kedvenc mesefilmemet, amit annak idején tátott szájjal bámultunk a ma már kétméteres kicsi fiammal.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .