RNDr. Horváth Géza: Sokadszor a helytelen tankönyvfordításokról – avagy: mit jelent a “kruh” magyarul?

Nincs könnyű dolga egy tankönyvfordítónak, hiszen sokszor néhány hét alatt kell lefordítania 150 oldalnyi szakszöveget. A legnagyobb gondot azonban az jelenti, hogy egy olyan nyelvből kell fordítania, amelynek olykor teljesen más a fogalomrendszere, mint a magyarnak. Ezek néha alig észrevehető apróságok. Míg a szlovák szerző azt mondja, hogy „Nájdi…” („Találd meg…”), addig a magyar ember azt mondja, hogy „Keresd meg…”. A szlovákban létezik „nerovnosť” és „nerovnica”, és ez a két szó két – határozottan különválasztható – fogalmat jelöl, a magyar ember gondolkodását viszont egyáltalán nem zavarja, hogy mindkettőt „egyenlőtlenségnek” nevezi. Mert így szokta meg, mert a magyar szaknyelvben így honosodott meg.

Bő két évtizeddel ezelőtt, amikor először nyílt alkalmam tankönyvfordítással foglalkozni, több sajtótermékben is harcot hirdettem az évtizedekig rosszul fordított és nagyon is meghonosodott szakkifejezések ellen. A legnehezebb talán azt volt elfogadtatni, hogy a magyar nyelv nem ismeri (vagy legalábbis nem abban az értelemben, mint a szlovák „desatinné číslo”) a „tizedes szám” fogalmát. Érdekes, hogy ezt az akkori elfogadhatatlansága ellenére ma már a fordítók többsége magáévá tette. Ám – úgy látszik – néhány „ártatlannak” tűnő fordítási hiba újra és újra visszaköszön.

Nagyon bosszantó, hogy húsz év után egy fordítói ügyetlenség vagy következetlenség folytán visszatért egy hiba a vadonatúj tankönyveinkbe. A „kruh” és „kružnica” esetéről van szó. Ugyanis nagyon sokan (így a nyolcadikos tankönyv fordítója is) úgy tudják, hogy a „kruh” megfelelője a magyar „kör”, a „kružnicáé” pedig a körvonal. Sokadszor hívom fel rá a figyelmet: a „kružnica” valóban „körvonal”, de a „kruh” nem „kör”, hanem „körlap” vagy „körlemez”. A magyar kör szónak ugyanis nincs szlovák megfelelője! (Ahogy a nerovnicának sincs magyar párja.) Számos magyar tankönyvben olvashatjuk, hogy a körvonal egy vonalat (a körlap határvonalát), a körlap pedig egy síkidomot jelöl, de ha nincs félreértésre mód, akkor a két fogalom megjelölésére röviden a kör szót használjuk. „A mindennapi szóhasználatban a »kör« szónak két jelentése van: körvonalat és körlapot egyaránt jelenthet, ha nincs félreértésre mód” – olvashatjuk az egyik magyarországi tankönyvben. És ennek megfelelően egyetlen olyan feladatot sem találunk az anyaországi tankönyvekben, amely úgy kezdődne, hogy „Szerkessz egy olyan körvonalat…”. Csakis ezt a formát olvashatjuk mindenhol: „Szerkessz egy olyan kört…”, „Számítsd ki a kör kerületét és területét…”. Nincs háromszög köré vagy a háromszögbe írható körvonal, csak kör. A különleges esetektől eltekintve nem beszélünk a körvonal vagy a körlap sugaráról és átmérőjéről, csupán a kör sugaráról és átmérőjéről. Két kör kölcsönös helyzetéről szoktunk beszélni, nem pedig két körvonaléról.

A legbosszantóbb azonban az, hogy a fordító a Thalész-kört is Thalész-körvonalra kereszteli, hogy szóról-szóra megfeleljen a szlovák szövegnek. Több mint tíz magyarországi tankönyvet végiglapozva sehol sem találkoztam a Thalész-körvonal alakkal. (Figyelmetlenül lapoztam volna?)

Ahogy más síkidomok esetében sem zavaró, hogy nem különböztetjük meg a határvonalát magától a síkidomtól (tehát pl. nem beszélünk négyzet-határvonalról meg négyzetlapról), az sem lehet zavaró, hogy a körvonal és a körlap hangsúlyozása helyett röviden azt mondjuk, hogy kör. Nagyon ritkán van szükségünk a megkülönböztetésre. Ha mégis, akkor megtehetjük. Egyébként fölösleges.

Számos fordításbeli furcsaságról beszélhetnénk még. Egyet hadd ragadjak ki! A rövidítések esetét. Mintha a fordító nem vette volna észre, hogy kb. húsz éve a tankönyveink a geometriai képletekben következetesen a magyar jelölést használták. A kerületet ugyan k-val jelöli (tehát nem a szlovák o-val), a felszínt F-fel, ugyanakkor a területet S-sel (a megszokott T helyett), a magasságot v-vel (az m helyett).

Egy matematika-tankönyv fordítása előtt és közben jómagam több tíz magyarországi tankönyvet és szakkönyvet szoktam átlapozni. Gondolom, más is ezt teszi, aki elvállal egy tankönyvfordítást. Ezért értetlenül állok ilyen fordítási hibasorozat előtt. Gyanítom, a fordító nagyon figyelmetlenül lapozta a magyarországi tankönyveket, különben észrevehette volna azt az „apróságot” is, hogy az anyaországi tankönyvekben a legritkább esetben szólítják meg többes szám második személyben (Oldjátok meg…) a tanulókat, mert ott az egyes szám második személy (Oldd meg…) vagy a többes szám első személy (Oldjuk meg…) a megszokott.

Nem tudom, tanárkollégáim milyen mértékben építenek a tanítás során a tankönyvre. Félő, hogy évtizedekre ismét elterjed egy (régtől ostorozott) hiba. Alapiskolás tanulóink egy része Magyarországon folytatja tanulmányait, esetleg egyetemi hallgatóként kerül oda, és akkor fog szembesülni a szomorú ténnyel, hogy vele az iskolában nem magyarul, hanem „szlovákiai magyarul” tanították meg a matematikai szakkifejezéseket.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .