Juhász Dósa János: Vigyázat, nő van a várban!

Ha van okunk felhőtlen örömre azért, hogy Csehszlovákiában nőttünk fel, akkor mindenekelőtt az egykori közös országban készült mesefilmekre gondolhatunk nagy-nagy szeretettel. Rumcájsz, a Kisvakond, Bob és Bobek, valamint a tucatjával készült csehszlovák mesefilmeket a mai napig szívesen megnézzük, s nyugodtan ajánlhatjuk a gyerekeinknek, sőt az unokáinknak is.

Bár ezek az aranyos, ötletgazdag, a szeretetet és igazságot mindig megtaláló történetek talán nem is szorulnak ajánlásra. Egy rövid, ismerősi körben végzett ankét során kiderült, hogy ezeket a filmeket ma is szívesen nézik idősek és fiatalok egyaránt.

A hetvenes és nyolcvanas években szinte számolatlanul születtek a Barrandovi Filmstúdióban a szebbnél szebb mesék, s minden filmrendező, aki valamit is adott magára, kiválasztott egy örökzöld történetet, segítségül híva a legkeresettebb cseh színészeket, de akár zeneszerzőket is, Karel Svoboda például több filmhez is szerzett máig agyondúdolt dalokat. Hogy csak néhányat soroljunk fel a hetvenes-nyolcvanas évek mesefilmjeiből: Három mogyoró Hamupipőkének, Bajaja herceg, Hogyan ébresszük fel a királylányokat, A bolond és a királynő, Hét holló, az Ördögi szerencse, A sóherceg, a Solymász Tamás vagy az utóbbi évek terméséből a Zdeněk Troška által rendezett Az ördög mennyasszonya, A párnában című mesemusical és a Kerekes Vica főszereplésével készült Milan Cieslar Esőtündére.

Ebbe a sorba illeszkedik id. Zdeněk Poskalský 1973-ban forgatott bűbájos története, az Éjszaka Karlštejnben, amely mese is meg nem is. Jaroslav Vrchlický 1884-ben írt történetének van ugyanis valóságalapja, hősei többé-kevésbé léteztek is, mégis minden valahogy másképp történhetett.

IV. Károly német-római császár, I. Károly néven cseh király a cseh történelem egyik legjelesebb alakja, akinek a nevéhez fűződik Prága kiépítése, s nevét a mai napig őrzi Európa egyik legrégibb kőhídja. A Vrchlický által megírt anekdota szerint Károly megtérve fárasztó útjairól a Prágától alig harminc kilométerre lévő, Károly által 1348-ban alapított Karlštejn várába húzódott vissza – ide nők számára tilos volt a belépés –, míg a nők addig Karlík várában várakozhattak. De hiába menekül a máig ékszerpalotaként számon tartott várba a feleségénél, Pomerániai Erzsébetnél 31 évvel idősebb uralkodó, az öregedő férjébe fülig szerelmes királyné megszegi a parancsot, s Arnošt pardubicei püspök hathatós támogatásával apródnak álcázva a király közelébe férkőzik. Igaz, nem ő az egyedüli nő a várban, sőt… A király látva a szerelmes ellenállást, visszavonja a parancsot. A parancsot, amely eleve nem is létezett. Károly ugyanis csak a Szent Kereszt-kápolnát tiltotta a nők elől, ahol a birodalmi koronázási ékszereket tartották.

Ahogy egy igazi mesében illik, mindenki megtalálja a maga párját, még a bajor nagyherceg és a ciprusi király is megvigasztalódhat, s minden a helyére kerül, a nők meg a konyhába és a tollfosztóba.

Podskalský a kor legismertebb cseh színészeivel forgat: a királyi párt alakító Vlastimil Brodský és Jana Brejchová mellett Daniela Kolářovát, Karel Högert, Miloš Kopeckýt, Waldemar Matuškát, Jaromír Hanzlíkot és Helena Vondráčkovát láthatjuk-hallhatjuk, ugyanis Karel Svoboda, aki nem egy cseh és német filmhez írt fülbemászó dalokat, ez esetben mindenkit dalra fakaszt, a zene a történettel egyenrangú szerepet kap, s a filmben elhangzó dalok (Jiří Štaidl szövegeivel) a mai napig a már pár éve halott zeneszerző életművének állandóan dúdolt-hallgatott darabjai közé tartoznak.

És bár a tények mindmáig makacsul azt igazolják, hogy Karlštejn nem volt a nők elől elzárva, mégis szívesebben hisszük, hogy valahogy minden másképp történt.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .