Szabómihály Gizella: A közoktatással összefüggő néhány fogalom magyar megnezvezéséről (1.)

            Szlovákiában a magyar tannyelvű iskola az egyik olyan nyelvhasználati színtér, ahol lehetőségünk van írásban és „hivatalos“ szinten használni anyanyelvünket. A magyar nyelvnek az oktatásszervezésben való érvényesülését azonban szinte a kezdetek óta nehezítik a terminológiai problémák: a releváns oktatási dokumentumok, jogszabályok, ágazati dokumentumok csak szlovákul hozzáférhetők, az ezekben előforduló fogalmak magyar megnevezése változó (ha egyáltalán van magyar nevük), s nem tisztázott az sem, hogyan viszonyuljunk a magyarországi terminológiához.

Az utóbbi években e területen történt némi előrelépés, legalábbis a tekintetben, hogy a központilag terjesztett nyomtatványok (pl. bizonyítványok, törzslapok, osztálynaplók) szövegezését igyekeztünk egységesíteni. Az ún. curriculum típusú képzési programokra való áttérés (ez az ún. kurikulárna transformácia), valamint az új közoktatási (köznevelési) törvény és a hozzá kapcsolódó egyéb jogszabályok elfogadása következtében számos olyan új fogalom és terminus került bevezetésre a szlovák közoktatásban, amelyek magyar megfelelői tekintetében nagy a bizonytalanság. A szerkesztőség felkérésére ebben a cikkben néhány alapvető fogalom magyar nevére teszek javaslatot, hogy ezáltal is megkönnyítsem az iskolavezetők, pedagógusok számára a vonatkozó dokumentumok magyar nyelvű változatának kidolgozását. A cikk célja továbbá az, hogy felhívja a figyelmet az oktatási terminológia közös fejlesztésének a szükségességére, ezért szívesen várom a kollégák ez irányú véleményét, javaslatait.

 

A szlovákiai magyar nyelvű oktatási terminológia kialakításának alapkérdései

 

A szlovákiai magyar oktatási terminológia több évtizednyi spontán fejlődés eredménye, az egyes terminusok rendszerint a forrásnyelvi (szlovák) kifejezés fordításai (ezért sok közöttük a tükörszó és -kifejezés); a tudatos nyelvtervező tevékenységre e területen alig akad példa. Mindennek a következményeként kialakult egy olyan szlovákiai magyar oktatási terminológia, amely erősen magán viseli a szlovák nyelv hatását, s a magyarországi szóhasználattal való egyezése igencsak esetleges. Ugyanakkor azonban elvi síkon mindig is a magyarországi terminológiához való alkalmazkodás szükségessége fogalmazódott meg, ami gyakorlati szempontból, a magyar–magyar szakmai párbeszéd megkönnyítése miatt is fontos.

A szlovákiai magyar terminológiafejlesztés során szerzett eddigi tapasztalataim azonban azt mutatják, hogy a magyarországi terminológia átvétele nem mindig lehetséges, pl. az eltérő intézményrendszer, fogalmi rendszer vagy akár az erős szlovákiai magyar hagyomány miatt (l. pl. alapiskola és általános iskola; magaviselet és magatartás).

Ezért fontosnak tartom, hogy az általam javasolt kifejezések közlése előtt tisztázzam, milyen elvek szerint jártam el egy-egy szlovák kifejezés magyar megfelelőjének kiválasztásakor.

1. Ha a szlovák és a magyar fogalom minden tekintetben azonos, a magyarországi kifejezés átvételét javasolom. Ez elsősorban olyan fogalmak esetében alkalmazható, ahol mind a magyar, mind a szlovák nyelvben nemzetközi dokumentumokra (pl. európai uniós anyagok) támaszkodva alkották meg a vonatkozó kifejezéseket. Ide sorolom azokat az eseteket is, amikor nyelvtani vagy egyéb okokból a szlovák és a magyar oktatásterminológiában ugyanarra a fogalomra szerkezetileg eltérő megnevezések alakultak ki. Ilyen esetben is a magyar megnevezés alapja a magyarországi terminus.

2. Ha a szlovák és a magyar fogalom között részleges eltérések vannak, de funkcionális szempontból egymásnak megfeleltethetők, akkor is elsősorban a magyarországi megnevezés átvételét javaslom a tükörfordítás helyett.

3. A szlovák kifejezés magyarra fordítását, illetve annak alapján önálló magyar kifejezés alkotását elsősorban akkor tartom célravezetőnek, ha az adott fogalom Magyarországon nem létezik, ezért nincs is megnevezve. Ilyen esetben is azonban olyan megnevezést érdemes alkotni, amely szerkezetileg megfelel a magyar terminusoknak, s érthető és értelmezhető a nem szlovákiai oktatási szakemberek számára is.

4. Köztudott, hogy a szlovák – indoeurópai nyelv lévén – könnyebben integrálja az idegen, elsősorban latin eredetű szavakat. Ma elsősorban az angol nyelvű szakirodalom hat e tekintetben, viszont számos angol terminus szintén latin eredetű, s ezeket a szlovák lényegében adaptálja, a magyar azonban a hagyományoknak megfelelően „magyarítja“, pl. distance education : dištančné vzdelávanie : távoktatás. Ezért az idegen (latin) etimonú szavakat tartalmazó szlovák kifejezések esetében csak akkor célszerű szintén latin etimonú elemeket tartalmazó magyar terminust használni (alkotni), ha az adott idegen szó a közmagyarban is ismert és használt, mégpedig ugyanolyan jelentésben, mint a szlovák.

 

(A cikk teljes szövege a 2013-as szeptemberi Katedrában olvasható.)

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .