Bohuniczký Dömény Andrea: Amikor “fáj” a tanulás

A gyógypedagógia egyik specifikus szakága a különféle akut, krónikus vagy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő és kórházi kezelésre szoruló gyermekek pedagógiája, más néven a kórházpedagógia.

Az első gyermekkórházakat a 19. században Párizsban, Berlinben, Drezdában és Budapesten alapították, melyekben már a beteg gyermekek oktatását is bevezették. A kórházakon és szakintézeteken kívül olyan szanatóriumok és speciális iskolák is létrejöttek, melyeket erdei iskoláknak hívtak, s ahol az oktatást a friss levegőn való tanítással kötötték egybe. Ezeket az iskolákat a rekonvaleszcencia, vagyis a lábadozás időszakában látogatták a gyermekek. A 20. század 50-es éveiben tömegesen alakulnak meg a kórházakban működő iskolák. Céljuk a hosszabb-rövidebb ideig kórházi ápolás alatt álló gyermekek tanítása, foglalkoztatása, a hospitalizációs ártalmak csökkentése.

Legalapvetőbb szükségletünk az egészség, a betegség pedig, leegyszerűsítve, annak ellentéte. A betegség valójában a testi – lelki – szellemi egyensúly felborulása, mely arra utal, hogy letértünk a harmónia útjáról. A belső egyensúly elvesztése azután a testben tünetként manifesztálódik.

A betegség az egyén identitásában is előidéz változásokat azáltal, hogy egy új szerepkörbe kényszeríti: a betegébe. Az eszkimóknál például betegség idejére az illető új nevet vesz fel, a „beteg nevét”, ezzel is jelezve, hogy ő ez idő alatt valaki más.

Az élet egyik legnagyobb próbatételének számít a súlyos, hosszadalmas betegség. Akadályozza az ember mindennapos tevékenységét, a társadalmi életben való részvételét, csökkenti önértékelését. Szociális izolációhoz vezet, ami főleg gyermekek esetében szembetűnő, hiszen sokszor nem értik, mi miért történik velük, s nehezen viselik, hogy kiszakítják őket eddigi megszokott környezetükből. A krónikus betegséggel küszködő ember soha nem feledkezhet meg betegségéről, az ugyanis mindig „vele van”. Mindeközben két fő problémakörrel kell megküzdenie: miután fokozatosan tudatosulnak benne betegségének tünetei, a fájdalom és a hosszantartó diagnosztikai kivizsgálások, alkalmazkodnia kell a betegségéből adódó korlátozásokhoz, a diétához, a gyógyszerek rendszeres szedéséhez, a megváltozott életfeltételekhez is.

 

 

(A teljes szöveget a Katedra októberi számában olvashatják)

 

 

 

 

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .