Fekete Farkas Tímea: Versfeldolgozás másképp

Játékra fel!

 

Magyar nyelv és irodalom, illetve angol nyelv és irodalom tanárként tudom, hogy mennyire fontos a memoriterek elsajátítása az egyes nyelvi tanórákon. A memoriter lényege nem az unaloműzésben rejlik; sokkal inkább a tanulók memorizálásának és előhívó képességének fejlesztését, a nemzeti és világirodalmi kultúrkincsek általi eszmei gazdagodást célozza meg.

A diákok azonban inkább „elszenvedői” a verselsajátítás folyamatának, mintsem élvezői, hiszen nem értik, hogy miért kell valamit fejből, szóról szóra tudni csak azért, mert szép. Ez a negatív hozzáállás abból ered, hogy a diákon nem kapnak elég teret a tanítási órán arra, hogy valamiféle kapcsolatot teremtsenek a versekkel. Ez általában az időhiánnyal függ össze, de előfordul sajnos, hogy a tanár a vershez fűződő viszony kialakulását egyszerűen nem tartja fontosnak. Márpedig a befogadók szöveghez való viszonyának kialakítása nagyon fontos lenne, hiszen sokkal könnyebb olyan verset tanulni, amit értünk, érzünk és szeretünk. Ilyen foglalkozásra szeretnék most egy-két ötletet adni kedves kollégáimnak.

A verssel való első találkozás különféle lehet. Olvashatjuk, olvastathatjuk, hallgathatjuk CD-ről, internetről mint hangos verset, vagy akár mint megzenésített verset is. Szöveghallgatás során a tanulók általában még nem annyira figyelnek oda a szöveg lényegére, s még nem tudják megfejteni a szöveg mondanivalóját sem, ezért olyan feladatokat kell adni nekik, amelyek motiváló hatással bírnak rájuk, hogy érdeklődve fedezhessék fel a vers minden zegzugát.

Az egyik módszer metódus lehetne az én egyik kedvencem, amikor a diákok kisebb csoportban apró mozdulatsorokat állítanak össze a szöveg alapján, amelyeket 5-10 perc eltelte után bemutatnak az egész osztálynak. Előnyös, ha ilyenkor még nem kérünk tőlük szövegbeli megnyilvánulást, vagyis néma képek összeállítására ösztönözzük őket. Ez azért jó, mert a kevésbé aktív vagy merész diákok is kiveszik a részüket a játékból, s mivel élvezik a feldolgozást, a következő játék során már sokkal kényelmesebben fogják magukat érezni. A feladatot általában minden diák kedvvel végzi, hiszen „az ahány olvasó, annyi értelmezés” elve értelmében minden egyéni ötlet elfogadott. Érdekes megfigyelni és megfigyeltetni, hogy az egyes feldolgozások között mennyi a megegyezés, hasonlóság vagy az abszolút eltérés, amelyek mind a különböző értelmezhetőségnek köszönhetőek. Az állóképekkel a tanulók tehát értelmezik a verset, s máris kapcsolatot teremtenek vele.

 

 

A cikk teljes terjedelemben a Katedra folyóirat 2014/ februári számában olvasható.

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .