Zalaba Andrea: Az Óz, a nagy varázsló című meseregény módszertani feldolgozása (I.)

Az alsó tagozatosok olvasmányai között ajánlatos hosszúprózával foglalkozni, hiszen harmadik, negyedik osztályban már képesek befogadni a tanulók egy-egy meseregény feldolgozását is. A Katedra folyóirat idei évfolyamában L. Frank Baum Óz, a nagy varázsló című meseregényének feldolgozását közöljük a szeptembertől júniusig tartó időszakban. A célcsoport elsősorban a 10 éves korosztály, vagyis a negyedik osztályos tanulók.

A regény közös feldolgozását 12 tanórára tervezzük, mivel két-három fejezetenként ismerjük meg a történetet, illetve tartunk egy bevezető és egy összefoglaló órát is. Az egyes fejezeteket otthon olvassák el a gyerekek, majd a tanórán közös értelmezést folytatunk, melyek során szövegértési, szövegalkotási stratégiákat, drámapedagógiai és kreatív írásos gyakorlatokat alkalmazunk.

(…)

JELENTÉSTEREMTÉS

 

  1. Jóslás

–          Munkaforma: frontális munka

–          Tanulási eljárás: jóslás, fürtábra

–          Segédeszközök: képek

–          Fejlesztési célok: fantázia fejlesztése

–          Irodalmi cél: a jellemzés gyakorlása

 

A következő feladata regényben előforduló tárgyakon keresztül a tanulók fantáziájának fejlesztésére szolgál. Asszociatív gondolkodásra ösztönöz, a tanulók szabad gondolkodását bátorítja. A feladat célja, hogy a szereplőkhöz tartozó tárgyakon keresztül karaktereket vetítsünk elő a tanulókban. Ezek a tárgyak kulcsmotívumokként szerepelnek a könyvben. Ezenkívül ennek a gyakorlatnak a további célja, hogy az említett tárgyak, szereplők segítségével eljussanak a tanulók ahhoz a meghatározáshoz, hogy nem egy reális történetről, hanem egy meseregényről lesz szó.

A tanulók feladata az, hogy a jóslás technikájának segítségével megpróbálják kitalálni, megjósolni, milyen karakterhez kapcsolódhatnak az egyes tárgyak. A tanár egyenként felmutat a tanulóknak képeket, melyeken az alábbi tárgyak láthatók: ezüstcipellő, olajozó, szalmakalap, léggömb stb.

A jóslatokból egy fürtábra készül a táblára, amely az adott kép és a közte teremthető kapcsolatot mutatja be. Ezt követően az egyik rajzolt képreráírják a tanulók azokat a jóslatokat a fürtábrából, amelyek a legtöbbször előfordultak. A másik képre nem írnak semmit, arra a későbbiekben lesz szükség.

A gyakorlat tanári narrációval zárul: Ezt a két rajzot minden órán fogjuk használni. Az olvasás folyamán megkérlek benneteket, hogy ezekre a tárgyakra koncentráljatok. A későbbi órák folyamán amint valaki megtalálja valamelyik tárgyat a regényben, megkérem, hogy jelezzen, és megnézzük, teljesült-e valamelyik jóslat, valóban azt a szerepet tölti-e be az adott tárgy a történetben. Ha nem, akkor a másik megrajzolt képre ráírjuk az adott tárgyhoz, hogy valójában miként funkcionál.

 

(az egész cikk a Katedra folyóirat XXII/1. számában olvasható)

 


1 hozzászólás

  1. A Katedra folyóirat szeptemberi száma | Katedra Válasz

    […] Az Óz, a nagy varázsló című meseregény módszertani feldolgozása (I.) […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .