Fibi Sándor: A templomot s az iskolát…

Most, augusztus első napjaiban, amikor e sorokat írom – hogy lapunk időben olvasóink kezébe kerülhessen – még csend van, mélységes csend az iskoláink körül, mondhatnám, tipikus augusztusi iskolacsend… Az előző tanév örömei, történései már emlékké váltak; a szülők és a pedagógusok kipihenték a kipihenni valót, jó néhány diák – bár sohasem vallja be – talán már bele is fáradt a pihenésbe; sikeresen lezajlottak a pedagógusok aktuális szakmai továbbképzései, és gyarapodtak a kreditpontok is; az iskolaügyi miniszter bársonyszékében már menetrendszerűen ott ül a kinevezett új ember, sőt, úgy hírlik, a legtöbb iskola többé-kevésbé már fel is készült a következő tanévre… Érthetnénk tehát úgy is, hogy bizonyos jelek szerint természetes ez a nagy csend, amely azt sugallja, hogy az iskolaügyben minden rendben van… Mennyire jó lenne ilyen megnyugtató, szívet-lelket melengető miliőben egyszerűen csak sikerekben gazdag új iskolai évet kívánni minden kollégának és diáknak, teljes elégedettségre, valamint arra biztatni minden szülőt, hogy jogosan legyen büszke gyermekének kiváló eredményeire… Csakhogy az a probléma, hogy mi egy sokféle szempontból „mintha országban“ élünk, ahol az iskolaügyben is szinte minden „mintha rendben“ lenne, mintha az illetékesek – az a sok illetéktelen illetékes – is mintha felkészült volna az új tanévre. Elég tehát nyitott szemmel lépni egyet-kettőt az iskolaügy korántsem első osztályú útján, és az értők máris tisztán látják, hogy a konkrét valóság ebben az évben is sajnos teljesen más, mint ahogyan azt az illetékesek magyarázgatják… Továbbra is nagyon súlyos problémák vannak a tankönyvellátásban, az irányítás legfelsőbb szintjén kérdőjelezik meg a teljesen osztott alapiskolák és a középiskolák nehezen kiharcolt jogalanyiságát és az iskolatanácsok már eddig is kőkeményen megnyirbált hatáskörét, teljesen szétzilált a  szakképzés hajdan jól működő rendszere, a pedagógusok jogosan elégedetlenek a szinte megalázó anyagi helyzetük miatt, az iskolaügyben még csak nyomai sincsenek a  problémák rendszerszerű megoldásának, elgondolkodtató, hogy az iskolaügy legfőbb kinevezett vezetője nem elismert oktatásügyi szakember, és csak most ismerkedik a rábízott tárca helyzetével, érthetetlen, hogy az oktatásügy továbbra sem élvezi azt a prioritást, amelyet ez a  kormány – az előző kormányokhoz hasonlóan – olyan magabiztosan, már-már elkötelezetten és büszkén ígérgetett a saját programnyilatkozatában…. Újra csak rá kell döbbennünk, mennyire semmitmondó és hamis szlogenné deformálódott a  tudásalapú társadalom fontosságát és építését szorgalmazó kormányvízió… Ma még mintha a legtöbb érintett fel sem tudná mérni teljes komplexitásában azt a nagyon komoly  veszélyt, amelybe alap- és középiskoláink túlnyomó többsége került a meg nem adott prioritás miatt. Mindezek tükrében talán érthető, hogy viszonylag sokan vagyunk ebben az országban, akik az előttünk álló tanévre gondolva őszintén féltjük iskoláinkat, és nem tudunk szabadulni az ismert erdélyi  költő  Templom és iskola című versének intő soraitól: „Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!” Reményik Sándor 1925-ben, vagyis közel 90 évvel ezelőtt írta ezt a verset, amikor az állami költségvetésből kötelezően folyósított fenntartási költségek megvonása miatt a megszűnés réme fenyegette az erdélyi magyar iskolákat és templomokat, az anyanyelven szerzett tudás és az anyanyelven hirdetett, megvallott hit szentélyeit. Csak a kegyetlen történelmi tények ismeretében érthető, hogy ez a vers az eltelt kilenc évtized alatt – a mi viszonyaink között is – szinte semmit sem veszített aktualitásából, és ezekben az években a mi generációink legelkötelezettebb tagjainak is az egyik legfőbb gondja, hogyan mentsük meg a kisiskoláinkat és a kis tanulói létszámú teljesen osztott alap- és középiskoláinkat.

(…)

(az egész cikk a Katedra folyóirat XXII/1. számában olvasható)


1 hozzászólás

  1. A Katedra folyóirat szeptemberi száma | Katedra Válasz

    […] A templomot s az iskolát […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .